Release Date: 2014. szeptember 11. Genre: dráma Director: Pawel Pawlikowski Screenwriter: Pawel Pawlikowski, Rebecca Lenkiewicz Studio: Mozinet Starring: Adam Szyszkowski, Agata Kulesza, Agata Trzebuchowska, Dawid Ogrodnik, Jerzy Trela 2014.09.11. (Ida) A fekete-fehérben forgatott film 1956 játszódik. Ida egy fiatal novícia, aki fogadalomtétel előtt felkeresi egyetlen életben maradt rokonát, édesanyja testvérét. Wanda Gruz negyvenes éveiben járó, alkoholista, láncdohányos, még leépültségében is erotikusan vonzó asszony, aki az ötvenes évek elején nagyhatalmú ügyészként a Honi Hadsereg számos, a szovjetvilág ellen harcoló vezetőjét küldte bitóra. Ám Vörös Wanda, ahogy egykoron hívták, 56 után kegyvesztetté vált. Ida és Wanda akkor találkoznak egymással, amikor mindketten útelágazáshoz érkeznek: identításuk és jövőjük meghatározásához pontos önképre, a múlt tisztázására van szükségük. Ida csak most tudja meg, hogy zsidó, a neve Ida Lebenstein, kinek szüleit a német megszállás alatt megölték, így került árvaként az apácákhoz.Wanda természetesen tudott róla, de nem vette magához. A családtörténet megismerése kölcsönös tanulás, melynek során nénje megismerteti a lánnyal az élet profán misztériumát, míg ő maga arra kényszerül, hogy Ida romlatlanságának tükrében számot vessen önmagával. 2 OSCAR-JELÖLÉS 2015 (Legjobb idegen nyelvű film; Legjobb fényképezés: Ryszard Lenczewski, Lukasz Zal) KRITIKA Fogadjátok szeretettel az évtized egyik legerősebb művészfilmjét! Hlavaty Tamás Jöjjön rögtön egy megállapítás az elején: az Ida elképesztően gyönyörű. Az a kategória, ami olyan esztétikai élményt nyújt a nézőnek, hogy ha nem történne benne semmi, akkor is ellennénk másfél órán keresztül, kizárólag az aprólékosan megkomponált beállítások nézegetésével. De nem ez a helyzet, ugyanis a monokróm képkockák mögött több jelentésréteg lapul és mindegyike tökéletesen ágyaz meg a mondanivalónak. A film ugyanis egyszerre briliáns bemutatása a II. világháború utáni Lengyelország hangulatának, pazar jellemrajz két teljesen különböző személyiségről, miközben művészi road movie-ként is remekül működik, amiben a két főhősnő utazása egyben belső út is, amely bűnnel, megbocsátással, hittel és hitehagyottsággal van kikövezve. Mindezt Pawel Pawlikowskinak köszönhetjük, aki kelet-európai származása és a poszt-kommunista társadalmi-, valamint filmes valóságban való szocializálódása ellenére egyszer már ott állt az amerikai siker kapujában, az előző két filmjében (Titkok Párizsban, Szerelmem nyara) például olyan színészekkel dolgozhatott, mint Ethan Hawke, Kristin Scott Thomas vagy Emily Blunt. Aztán egy családi tragédia miatt kénytelen volt visszavonulni, de visszatérése egyöntetű sikernek bizonyult az összes rangos fesztiválon, beleértve Torontót, Varsót, Londont, és arról se feledkezzünk meg, hogy ez az ország hivatalos Oscar-nevezése. A siker nyilvánvaló oka, hogy az Ida mindenféle modorosságtól mentes, szimpatikusan szűkszavú, nem bosszantóan néma art film. Nehéz lenne nem olyan szerzők munkáihoz hasonlítani, mint Bergman, aki nem csak a film kiállítását tekintve lelki rokona a rendezőnek, ő is ezekre a felkavaró kérdésekre kereste a választ legjobb munkáiban, és 80 percben többet tudott mondani, mint más egy egész életműben. Vagy a híres lengyel mesterrel, Wajdával való párhuzam is adja magát, mivel őt is a történelem és az egyén viszonya foglalkoztatta. És picit Tarr is, bár nem olyan lassú, és Haneke is, csak nem forgatja meg bennünk a kést. Annyira. Az Ida talán legnagyobb érdeme, hogy súlyos kérdések nem hangzanak el benne, mégis mesterien érzékelteti őket az alkotó, és szerencsére hangos válaszok sincsenek, így jóval a végfőcím után még tovább dolgozik bennünk az élmény. A csend itt nem üres, a sivárság nem szegényes, Ida (Agata Trzebuchowska) igéző szemei pedig nem csak a szaxofonista mellékszereplőt ejtik rabul. A lány gyakorlatilag először találkozik a valósággal a szemünk előtt, mi pedig ott vagyunk vele és érezzük a megrendülését, miközben az apácanövendék zsidó szülei sírját keresi a harsány, de enervált Wanda (Agata Kulesza) oldalán. Kettejük története picit az állam és az egyház viszonyát is felvázolja, az operatőri munkát (Lukasz Zal és Ryszard Lenczewski érdeme) pedig nem lehet eleget dicsérni. Szerencsére egy kivételes arány- és szépérzékkel megáldott alkotó biztos kezei között dolgozhattak, így a végeredmény a lengyel filmművészet modern, mégis kortalan gyöngyszeme. 82 perc, lengyel-dán Ida « VOX.hu
