A nyolcvanas évek első felében nemhogy számítógép, de telefon sem volt minden háztartásban. Nem ismertük az internet fogalmát, elképzelésünk sem volt arról, hogy emberek elektronikus levelet küldhetnek egymásnak, és legfőképpen azt nem hittük volna, hogy 30 évvel később mi magunk is csak mosolygunk azon, amiről akkor még nem is hallottunk. Vegyünk egy teljesen általános dolgot, amit a legtöbben napjában többször is végrehajtunk: e-mailt küldünk valakinek. Belépünk a postafiókunkba, bepötyögjük a címzettet, monitorra vetjük a közlendőnket, és egy kattintással máris útra kel a levélkénk, hogy maximum néhány másodperc múlva ott landoljon a címzett elektronikus levelesládájában. De tudják, hogy 1984-ben mindez hogyan történt? Mutatjuk: Bizony! Tárcsázós telefon, képcsöves tévé, Zenebutik-Kapcsoltam-Szomszédok hangulat egyben, csodás szemüvegek, kicsit tétova, de azért alapvetően lelkes szereplők, és egy – mai szemmel már – elég kezdetleges megoldás arra, hogy elektronikusan üzenjünk egymásnak. Afelől sem lehet szemernyi kétségünk, hogy újabb 30 év múlva a mostani Samsung Galaxy S7, az iPhone 6s, és a 4K tévé lesz mulatságos, holott bárhonnan nézzük, ez így, 2016-ban bizony csúcstechnika. Kacagunk majd a nevetséges Oculus Riften, a Tesla kőkorszaki elektromos autóján, a 120 Mbites interneten, és a ruhákon, a hajviseleteken, meg a tinglitangli muzsikákon, és talán még a kétharmad is csak egy rossz viccnek fog majd tűnni.
