Így neveld a kárászodat – A tengeri fenevad A tengeri fenevad első látásra olyan, mintha a Vaiana világába belekeverték volna A Karib-tenger kalózait és az Agymanókat, de aztán kiderül, hogy valójában az Így neveld a sárkányodat vízi revüjét látjuk. Igaz, revünek elég sötét és harcos ez a hivatalosan hétéves kortól ajánlott animáció, melyet nyugodtabb szívvel ajánlanék néhány felnőttnek, mint az eredeti célközönségnek. Jó, nem arról van szó, hogy patakokban folyna a vér, végtagok röpködnének az arcunkba és álmatlan éjszakáink lennének a címszereplő fenevad(ak)tól… de azért a tengerészek által elfogyasztott rum- és sörmennyiség, a minden józanságot sutba dobó bosszúszomj, és a film nagy részét uraló komor hangulat nem biztos, hogy elősegíti egy hétéves gyermek lelki fejlődését. A történet mélyebb rétegéről nem is beszélve! A kapzsiság, hatalomvágy, történelemhamisítás általi manipuláció hármasa ugyanis aligha érthető meg gyerekfejjel, még akkor sem, ha a filmben épp a gyermek főhős leplezi le ezeket a gaztetteket. A legfeljebb tíz év körüli Maisie Brumble ugyanis hatalmas, már-már villámcsapásszerű fejlődésen megy keresztül a történet során: árvaházi álmodozóból először kalandvágyó szökevénnyé válik, amikor a nevelőotthonból meglépve felszökik az általa oly csodált, Elkerülhetetlen nevű szörnyvadász hajó fedélzetére. Majd némi halálközeli élmény után tisztán látó túlélő lesz belőle, aki megérti, és a mellette fontoskodó felnőttnek azonnal be is bizonyítja: nem biztos, hogy a fenevadak a valódi szörnyek, és hogy miattuk robbant ki évszázadokkal ezelőtt az a szembenállás, ami a mai napig életben tartja a szörnyvadászat intézményét. Jacob Holland (akinek angol szinkronhangját az a Karl Urban kölcsönzi, akit újabban a The Boys című sorozat miatt imád a fél világ), a híres szörnyvadász eleinte ugyan kételkedik Maisie szavaiban, ám rövidesen megtapasztalja, hogy a lánynak igaza van, amikor azt mondja, hogy „úgy is lehet hős valaki, ha téved”. Ezen kulcsmondat fényében gördül aztán tovább a történet, melynek során Jacobnak választania kell: szembeszegül egykori megmentője, Augustus Crow kapitány utolsó nagy bosszúhadjáratával, melynek során a legfélelmetesebbnek tartott, Vörös Dühöngő nevű fenevadat akarja lándzsájára tűzni, vagy hagyja, hogy ezzel az újabb trófeával tovább folytatódjon az emberek pusztító tengeri hadjáratainak gyakorlata. A csupán mellékszereplőként felbukkanó királyi pár ez utóbbit szeretné, sőt, mint kiderül, Crow kapitány visszavonulása után valósággal monopolizálná az őket oly gazdaggá tevő szörnyvadászatot, hogy még azt a csekély jutalmat se kelljen kifizetniük, ami jelenleg jár a saját életüket rendszeresen kockáztató vadászoknak. Noha nem ők a legalaposabban kidolgozott karakterek a filmben (a már említett szereplők mellett egyértelműen a hajó elsőtisztjét, a beszédes nevű, késekkel remekül bánó Sarah Sharpe-ot ismerjük meg a legárnyaltabban), mégis könnyen ráismerhetünk alakjukban az uralkodói gőg felsőbbrendűségének, és a mindent birtokolni akaró, fékezhetetlen hatalomvágynak mintapéldányaira. A kidolgozott tartalom mellett természetesen a látványra sem lehet panaszunk. Számtalan izgalmas, meseszépen kivitelezett csatát tartogat A tengeri fenevad, melyek nem csupán ember és szörny között, hanem részben az emberi technológia és a nyers erő, részben pedig fenevad és fenevad között zajlanak. Miután ugyanis Maisie-nek sikerült tisztáznia a Vörös Dühöngővel, hogy tiszták a szándékaik, és ezáltal gyorsan össze is barátkoztak (a fenevadak királya meglepően okos teremtményként van ábrázolva, legyen szó akár harci fortélyokról, akár érzelmi intelligenciáról), a rettegett rém megvédi őket egy fajtársától, mely jelenet nemhogy eszünkbe juttatja, de már-már le is körözi a Godzilla Kong ellen típusú szörnyfilmek csúcsjeleneteit. A tengeri fenevad tehát egyértelműen méltó a figyelmünkre, és még ha nem is feltétlen ajánlható a legkisebbeknek, kiskamaszkortól felfelé egy tanulságos és látványos történettel gazdagított minket a Jégvarázs alkotója, Chris Williams és a Netflix. 2022. július 16. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/a-tengeri-fenevad-kritika
