Összesen 18 ember halt meg egy másfél órás viharban 1904-ben. Amikor pedig kiöntött az Ördög-árok, a Duna Mohácsig vitte a holttesteket. A világ sok más pontjához képest nálunk igen szelíd a természet, ritkán alakulnak ki életveszélyes időjárási helyzetek. Júliusban és augusztusban kapkodtuk is a fejünket, az óriási felhőszakadások, a fővárost elöntő özönvíz láttán. Ami történt, egybecseng a klímaváltozás hatásait Magyarország területére előrejelző modellek jóslataival. Vagyis a jövőben akár általánossá válhat. Mégsem kenhetünk mindent a globális felmelegedésre, korábban is többször ölt már vihar Magyarországon. A korabeli lapok egy szinte hihetetlen tragédiáról számoltak be 1904 júniusából. Sáros vármegyében történt, az egykori Magyarország egyik legészakibb megyéjében, a Kárpátok "tetején". Vonzották a bajt A mezőn dolgozókat váratlanul érte a június 18-án lecsapó zápor, a munkások menekülőre fogták. Egy 25 fős csapat néhány terebélyes fa alá húzódott be. Nem kellett volna: "alig hogy elhelyezkedtek, a villám lecsapott az egyik fába s az alatta meghuzódottak közül hármat, Stebő Andrást. Jurcsik Katalint s Kubán Borbálát agyonütötte, a fát pedig kettéhasította és a széthullott szilánkok a villám által elkábított emberek közül többet megsebesítettek". A többiek azonnal továbbálltak, de - nem tudni miért egy másik fa alá futottak. De "ott is lecsapott a villám, mely Hancsó Istvánt és Piri Pál munkásokat sujtotta agyon". A munkások tovább menekültek, "miközben a velük volt Janduricska Antal tizenegyéves és Polyenik Mári tizenkét éves leányt a hegyekről lefutó víz elsodorta". Másfél óráig esett, a pusztítás brutális volt. "A termést majdnem teljesen elmosta, a mezőn volt jószágok nagy részét elpusztította. Másnap reggel, a víz lefutása után találtak meg 18 halottat, a kik részben a villámcsapásnak, részben pedig az árvíznek estek áldozatul. A szerencsétlenség teljesen tönkre tette az emberek termését s most a legnagyobb nyomornak néznek elébe." [SIZE=x-small]Fortepan/Kotnyek Antal[/SIZE] Pokoli táncot járt az Ördög-árok Heves eső nyomán a lezúduló víz óriási pusztításra képes. Mint amikor 1875-ben az Ördög-árok egyébként jelentéktelenül csörgedező vize elmosta "fél Budát". Házak omlottak össze kártyavárként, az utcákon a Tabán temetőjéből kimosott koporsók úsztak, egyes áldozatok holttestét Mohácsnál fogták ki. „A városmajor-utcában láthatsz egy terméskőből épült falat, melynek szilárdsága egy darabig megbirkózhatnék tábori ágyúk hat-nyolcz fontos lövegeivel. A zuhatag belülről a kerten át dőlt neki a falnak, s azt tövében oly erővel döntötte le, mintha borotvával metszenének az élő húsba. Zsinóregyenesre van lemetélve a föld fölött" - írta a szemtanú. Vagy: „Lucifer kacaját elnyelte a pokol őrült dühöngése, a láncaikról szabadult fúriák vad ordítása s a föld nyögött tehetetlenül. Az »Ördögárok« Dunává, tán tengerré lett, mely hegyről rohant alá. Elsodort, elsepert mindent, embert, állatot, fákat, szikladarabokat, házakat, mindent, mi útjába akadt. Pedig igen sok mindenféle akadt útjába!"
