A XIX. század folyamán román területeken is lezajlott a “nemzetté válás”. Megtörtént a nyelv latin alapokra való áthelyezése, megszületett a románokat az ősi dákokból levezető elmélet, , és a román nacionalizmus. Havaselve és Moldva egyesüléséből 1859-ben létrejött a Román Királyság, és nemsokára megfogalmazódott az igény az ősi román földnek tekintett Erdélyre is. Területszerzésre az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben természetesen semmiféle esély nem lehetett, de a román propaganda ettől függetlenül lázasan dolgozott. Aztán az első világháború mindent megváltoztatott. Románia a központi hatalmak “mellett” foglalt állást, de a harcokba nem szállt be, fegyveres semlegesen szemlélte az eseményeket 1916-ig. Titkos szerződés, váratlan támadás Ekkor ugyanis, augusztus 17-én Bukarestben az antant és a Román Királyság titkos szerződést kötött: az ország szűk két hét alatt belép a háborúba, megtámadja Magyarországot. cserébe katonát és hadianyagot kap, illetve a békekötés során határait a Vásárosnamény–Debrecen– Csongrád–Tisza vonalig tolhatja nyugat felé. Az antant egyetlen feltételt szabott: Románia nem teheti le a fegyvert idő előtt, vagyis nem köthet különbékét a háború befejezéséig. A román támadás teljesen váratlanul érte a Monarchiát, a Tömösi-szoroson augusztus végén betörő 650 ezer román katona elfoglalta Brassót, Csíkszeredát majd Nagyszebent is. Hamar bebizonyosodott viszont, hogy többet markoltak, mint amennyit meg tudtak volna fogni. Görögországban az antant akciója kudarcba fulladtak, a felszabaduló bolgár és török haderő pedig délről támadást indított Dobrudzsa ellen. Csúnya vereség Szeptemberben a németek is támadást indítottak, Románia október 23-tól már saját területén volt kénytelen védekezni. Sőt, nagyon kellemetlen helyzetbe került: négy országgal találta magát szemben egy 1100 kilométeres frontvonalon. Ezt nem lehetett sokáig bírni, a németek december 6-án be is vonultak Bukarestbe. Év végére Havasalföld és Dobrudzsa teljes területe a központi hatalmak kezére került, I. Ferdinánd király Moldvába húzódott vissza. A front ’17 végére megmerevedett, de kitartott: Románia csak decemberben kért fegyverszünetet, az úgynevezett bukaresti békét pedig 1918. május 7-én kötötték meg. Német katonák Bukarestben (Wikipedia) A győztes mellé kell állni Amennyit pedig az antant nyert azzal, hogy a románok jelentős haderőt kötöttek le, annyit vesztett ezután: Németország a háború végéig egymillió tonna kőolajat bányászott ki az országban, és jelentős gabonaszállítmányokban részesült, keletről pedig nagy erőket szállítottak a nyugati harctérre. A magyar-román határt természetesen “visszatolták” a Kárpátok déli és keleti lábához, Dobrudzsa egy részét pedig bekebelezte Bulgária. Nem maradt így sokáig. A háború végnapjaiban, november 26-án Románia újra beléphetett a világháborúba, és végül megszerezte később Erdélyt, Máramarost, a Bánát egy részét, sőt Dél-Dobrudzsát és Besszarábiát is. A ’16-os bukaresti szerződés “kitétele” és a különbéke ekkor már senkit nem érdekelt. (Kiemelt képünkön: román katonák az első világháborúban. Forrás: Wikipedia)
