2015. 01. 30. 19:18 ,ORIGO Hatalmas haltetemek konténerekben, aggódás az ivóvíz miatt, félelem attól, hogy sosem lesz élő folyó a Tisza. Tizenöt éve történt a Kárpát-medence egyik legnagyobb környezeti katasztrófája. A cianiddal és nehézfémekkel szennyezett szennyvíz óriási pusztítást vitt végbe, de a Tisza feltámadt, és a vörösiszap-katasztrófával ellentétben ennek a gátszakadásnak nem volt halálos áldozata. Valóságos halszőnyegek úsztak le a Szamoson, majd a Tiszán február első napjaiban, miután január 30-án éjszaka átszakadt egy zagytározó gátja az erdélyi Nagybánya mellett. A 93 hektáros ülepítő medencében erősen cianidos szennyvizet tartottak, az aranykitermelés melléktermékét. A gát egy huszonöt méteres szakaszon szakadt át. A földeken át körülbelül 100 ezer köbméter mérgező szennyvíz ömlött a Zazar folyóba, onnan a Láposba, amely a Szamosba ömlik. A ciánvegyületek minden élőlény számára mérgezőek, és a katasztrófa helyszínén a cianid koncentrációja 180-szorosan múlta felül a határértékeket (magyar szabvány szerint). Konténerekbe kerülnek a cianidmérgezésben elpusztult halak Kiskörénél Forrás: MTI/H. Szabó Sándor Hatalmas méregkoncentrációk Óriási szerencse, hogy a 136 ezer fős és a tározótól mindössze nyolc kilométerre fekvő Nagybánya nem folyásirányban fekszik, de nem volt ilyen kedvező helyzetben a 94 ezres Szatmárnémeti. A szennyezés nagyságára jellemző, hogy a Szamos és a Tisza összefolyásánál, Vásárosnaménynál is 135-szörösen meghaladta a koncentráció a határértékeket. A cianidos szennyvíz foltja negyven kilométer hosszan nyúlt el. Két hét alatt vonult le a folyón, de Szegednél már felhígult a folt, és csak 15-ször múlta felül a határértékeket a mérgező anyag koncentrációja. A cianidvegyületek miatt még Belgrádnál is pusztultak a halak, és a koncentráció a Duna bulgáriai szakaszán is meghaladta a határértéket. A katasztrófa után négy héttel már a Duna-deltában is kimutatták a cianidot. Hígították, ahogy lehetett A magyar vízügyi hatóságok gyors beavatkozása miatt sikerült elérni, hogy a Tisza-tó felületének 93 százaléka épen maradt. A kiskörei víztározóban 90 centiméterrel megemelték a vízszintet még az előtt, hogy a szennyezés odaért volna, majd amikor a mérgező folt megérkezett, a pluszvízmennyiséget hígításra használták. Így a duzzasztó alatti szakaszon negyedével hígabb lett a mérgező folt. Mivel a cianid nem jutott ki a főmederből, csak alig-alig szennyeződtek a folyó holtágai, árterei, ezeket többek között nyúlgátak építésével védték meg. Szolnok ivóvízellátását úgy sikerült biztosítani, hogy a még tiszta Tiszából emeltek ki nagyobb mennyiségű vizet, és amíg a szennyezés levonult, a város a tartalékot itta. Szinte 30 milliárdos kár Szerencse, hogy a szennyezés viszonylag gyorsan levonult. Mivel tél volt, hideg volt a víz, számos élőlény még az iszap alatt rejtőzött. A katasztrófa miatt így is 1241 tonna hal pusztult el, főleg ragadozó halak és pontyok. Az elpusztult horgászható-halászható halak értékét akkor 874 millió forintra becsülték. A teljes kár összesen 29,3 milliárd forintra rúgott, ami tartalmazza a helyreállítási költségeket is. Magyarország végül ekkora összegre perelte a zagytározó tulajdonosát, az Aurul SA (Az arany Rt.) román-ausztrál vegyesvállalatot. Az adatokat a KTM környezetvédelmi felügyelőségek szolgáltatták Forrás: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum/MTI Mit keresett ez a cég Romániában? Természetesen aranyat és ezüstöt a Nagybánya környéki színes- és nemesfémbányák után maradt meddőkben. A cég az ausztráliai Esmeralda Exploration bányavállalat és több román állami cég vegyesvállalata volt. A kitermelt nemesfémekre a Román Nemzeti Bank jelentkezett vevőként. Az üzleti terv lényege az volt, hogy a Meda nevű meddőhányó anyagát dolgozzák fel. A tározóban 4,43 millió tonna salakot tartottak, amiből a cég 85 456 uncia aranyra számított, ami nagyjából 2,66 tonnának felel meg. Ez a mennyiség akkori árfolyamon 23,45 millió dollárt ért, most pedig 107,85 millió dollárt, mivel az arany jelentősen megdrágult. (Érdekes összefüggés, hogy a magyar állam kártérítési követelése 179 millió dollárról szólt 2000 júliusában, vagyis a katasztrófa árát még az sem fedezte volna, ha a teljes kincset kitermelik és értékesítik.) Az Aurul jogutóda, a Transgold évekkel a katasztrófa után csődöt jelentett. Az eljárást 2007-ben zárták le, és törölték a cégnyilvántartásból, így a kárt nem volt hol behajtani (a tizenötödik évfordulóra készült fotón naplemente Tiszacsegén) Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt Nem vonták ki a cianidot A meddőt 1999 májusában kezdték átszivattyúzni az Aurul újrafeldolgozó üzemébe. A cég úgynevezett cianidos technológiát alkalmazott, vagyis ciánvegyülettel oldotta ki az aranyat. A salakot ilyenkor finom, 0,2 milliméteres szemcséjű porrá őrölik. Keverőtartályokban nátrium-cianiddal (8NaCN) plusz vízzel itatják át, és az egészet átkeverik. Az aranyat aktív szénnel nyerik ki, majd leoldják a szénről, végül elektrolízissel áll elő a színarany. A visszamaradó meddőben viszont még bőven marad a ciános oldószerből. Erre az a megoldás, hogy az anyagot még az üzemben sűrítik, kivonják belőle a ciánt, és úgy kerül a zagytározóba. Az Aurulnál viszont nem sűrítették és nem is mentesítették a zagyot, hanem egyenesen a tározóból vezették vissza a ciántartalmú anyagot az üzembe, mert így takarékoskodtak a nátrium-cianiddal és a vízzel. Miért történt a baleset? Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2000. decemberi helyszíni jelentése szerint kétségtelenül azért, mert hiába szigetelték speciális műanyaggal a 93 hektáros zagytározót, a falait nem a helyszínnek megfelelően építették meg, és az üzemeltetés során nem volt megfelelő a monitoring. A tározót úgy hozták létre, hogy nem készült környezeti hatástanulmány. A cég katasztrófaelhárítási terve csak a felszín alatti vizek megóvásával foglalkozott, a környékbeli folyókkal, patakokkal nem. Mivel nem létezett erről szóló terv, Nagybányán nem is tudtak megpróbálkozni a szennyezés visszatartásával és semlegesítésével. Tény ugyan, hogy sok eső és hó esett akkor a környéken, de a jelentés szerint ez nem tekinthető extrém időjárásnak. A cég ugyanakkor azzal védekezett, hogy a gát „előre nem látható körülmények” miatt szakadt át. Forrás: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum/MTI Így hatott a cianid az élővilágra A tápláléklánc legalján levő planktonok szinte teljesen kipusztultak a mérgezés miatt, a kerekesférgek, ágascsápú rákok állományai is károsodtak. Nagy tömegben pusztultak el az árvaszúnyog lárvái és a tegzes bolharákok. A biológusok amiatt aggódtak a legjobban, hogy teljesen felborul a Tisza ökoszisztémája, és a túlélő fajoknak nem lesz táplálékuk. Ez nem következett be. 2001 októberében egy mérőhajó vizsgálta, milyen a Tisza vízminősége, mennyi az üledék a folyóban, és abban mennyi a nehézfémek koncentrációja. A tíznapos kutatás során az derült ki, hogy már akkor volt élet a folyóban, olyan fajok tértek vissza a mellékágakból, amelyekről 2000-ben azt hitték a szakemberek, hogy kipusztultak. Feléledt a folyó Már nem sokkal a szennyezés levonulta után lehetett fürödni a Tiszában. Az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya 2002-re állt helyre. A vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent a Szamosban és a Tiszában. A lebegő hordalékban és az üledékben viszont még a 2010-es mérések szerint is túl sok volt a nehézfém. Lehet, hogy túlzás volt 2000-ben a „Tisza Csernobiljának” minősíteni a történteket. Elgondolkoztató viszont, hogy a Kárpát-medence két legnagyobb környezeti katasztrófája, a ciánszennyezés és a kolontári-devecseri vörösiszap-áradás is átszakadt zagytározók miatt következett be, másrészt az, hogy a több ezer éves bányászat után már csak olyan ércekből lehet kinyerni az aranyat, amelyekben már alig-alig van nemesfém, ez pedig sosem teljesen kockázatmentes folyamat. Forrás:Ilyen volt a Tisza Csernobilja
