A tetoválószakmát, bármilyenek is lesznek a jövő képzelt vagy tényleges tetoválásai, nem kell féltenünk: a tű és a tinta évezredek óta működőképes duóját sem egy iTattoo, sem egy AR-alapú rendszer nem fogja ledönteni a trónról. Ahogy a tetováltak fogalmaznak, a hús-vér testnek szüksége van a rituális kiterjeszkedésre. A stabil, sőt, emelkedő tempóban fejlődő technológia viszont mind a varrási technikákra, mind a tetoválások megjelenésére, ill. azok funkcionalitására is rányomhatja a bélyegét, alábbi válogatásunkban ezeket nézzük át. Igen, természetesen félhetünk, a tudatossággal felszerelt 3D-nyomtatók saját magukat varrják a tenyerünkre tesztüzemként és ha úgy érzik, hogy ez nem tetszik, mozgó reklámokkal varrják majd tele a fogainkat és a pupillánkat is. Megvolt a rémüldözés? Remek. Foglalkozzunk inkább a komoly dolgokkal. Vetített tetoválás (projection mapping) Kezdjük az áttekintést egy olyan művészeti projekttel, ami a lehető legpontosabban illusztrálja azt, hogy milyen lehet a bőrünk alatt képernyőkímélő szoftvert hordani. A fenti videón a “projection mapping” vetítésekkel foglalkozó portugál Oskar & Gaspar duó munkáját láthatjuk. Idén Lisszabonban mutatták be azt a helyzetet, amikor az ember a vászon, a testen futó, határozottan nem statikus minta pedig hogyan tud több lenni a kígyónál, a mandalánál meg a nonfiguratív semmiségeknél. Az emberi testre történő vetítés persze nem túl egyedi történet: mintegy egy évvel ezelőtt Nobumichi Asai Omote című, fent látható projektke fagyasztotta be az internetezők lelkét. Ebben megmutatták, hogy hogyan lehet arcra festeni. A témát a scifi blogok időről időre előkapják, tavaly novemberben pedig a tetoválóéletből jól ismert Kat Von D is alkalmazta ezt egy performansz erejéig. Szubdermális vászon, törölhető tinta Április elsejei ugratásként posztolta webboltjára évekkel ezelőtt a ThinkGeek egy MoodINQ néven futó projektet – amennyire nem létezik ez most, annyira lehetne működőképes a mindennapokban. Az ötlet egyszerű: bőrünk alá elhelyeztetünk egy klinikán egy e-inket tartalmazó vásznat. A hegek begyógyulása után csak egy kezelőegységre van szükségünk, amelyet elhúzunk a vászon felett: a kütyü pedig átsugározza a vászonra az ábrát, amit ott akarunk megjeleníteni – választhatunk egyet egy adatbázisból, de feltölthetjük rá a saját magunk által tervezett grafikát is. Ha pedig nem akarunk valami miatt bőrünkön mintát, egy mozdulattal kitörölhetjük a vászon tartalmát. A ThinkGeek nem tért ki arra, hogy mi van akkor, ha nem csak al- vagy felkarunkra vagy lábunkra, hanem testünk teljes felületére szeretnénk egy mintát, illetve mi a helyzet a színes tintával (a képek szerint csak monokróm ábrákkal dolgozhatunk). Az ötlet remek amúgy, a legrosszabb esetben bevásárlólistát is pakolhatunk a bal csuklónkra arra a fél órára, amíg lerohanunk a boltba. Nekiszaladtak már ezen ötletnek komolyabban is: Jim Mielke 2008-as prototípusa gyakorlatilag egy bőr alá beültethető, érintéssel működtethető, hajlítható telefonképernyő volt, amely a véráramunkból kinyert glükóz- és oxigéntartalommal tartja töltve a képernyőt és mivel vérünk gyakorlatilag keresztülfolyik a készüléken, ezért könnyen összekapcsolható egy vérelemző rendszerrel is. (Több site imádta a szlogenjét, amely szerint “ezt a tetoválást a pizza tartja életben”.) Ennek tükrében pedig az, hogy alkarunkon tudunk gépelni vagy onnan tudjuk felvenni a telefonunkat, már elég kisszerű ötletnek hat. Évekkel ezelőtt, 2007 környékén még a Harvard, a Duke és a Brown egyetemek kutatói is áttöréseken dolgoztak: az általuk kifejlesztett Freedom-2 néven futó tinta ötlete onnan pattant ki, hogy a lézeres eltávolítás nemcsak drága, de hosszadalmas folyamat is: a tintát minden egyes kezeléssel egyre apróbb részekre bontják, egészen addig, amíg a tintarészecskék olyan aprók nem lesznek, hogy a véráram el tudja ezeket szállítani a nyirokcsomókhoz. A Freedom-2 tinta részecskéi viszont jóval apróbbak, eltávolíthatóbbak és biobarátabbak is voltak: 2009-től InfinitInk néven fut a tinta a piacon. Világító tetoválás, változó vegyianyagok Helyesbítsünk rögtön az elején: az UV-fényben látszódó tetoválás ma már elég mindennapos dolog, de egy jobb technopartyn kinéz annyira jól, hogy már csak az esztétikája miatt meg kell említenünk a jövőtetoválások között. (Amúgy az UV-festéket a bőr kevésbé fogadja be, mint a hagyományos változatot, ezt a biztonság kedvéért közölnénk.) A tetoválófestékben persze nem csak UV-reaktív anyag lehet, hanem gyakorlatilag bármi más is. 2012-ben még a Nokia szabadalmaztatott egy olyan technológiát, amely ferromágneses tintát alkalmaz – azaz a tinta reagál az elektromágneses mezőkre. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy a zsebünkben, táskánkban, bárhol csörgő telefonunkat megérezhetjük a tetoválásunkon keresztül, ugyanis csípni fog – ha megvakarjuk a felületet, azzal kinyomjuk a hívást, ellenben a mai napig nem értjük, hogy miért nem kötöttek össze ébresztőórát egy ilyennel. A kérdés persze nyitott, hogy mi történik akkor, ha szolgáltatót vagy telefont váltunk, kell olyankor frissíteni a tetoválásunkat? Okostetoválások, funkcionális implantok Lassan már csak a funkcionális tetoválások hiányoznak felsorolásunkból. Több áttörést is köszönhetünk a John Rogers vezette kutatócsoportnak az University of Illinois bugyraiból: ők azok a kutatók, akik csendben, de nagy eredményekkel dolgoznak, az általuk létrehozott ún. epidurális elektronikai megoldások révén számos egészségügyi problémát lehet megoldani. A bőrfelületen megülő, testünkhöz tapadó, számos értékünket kiolvasni képes lehelletvékony rendszerek nemcsak orvosunknak tudják adatainkat felügyelni, figyelni és továbbítani, hanem minket is riaszthatnak, ha éppen árnyékba kellene vonulnunk a napszúrás elől vagy a torkunkon megülve észlelik a szavakat, amiket kimondunk, ezzel pedig gyakorlatilag ujjmozdítás nélkül irányíthatunk egy játékot vagy küldhetünk el egy emailt. Hasonló megoldásokon persze igen sokan dolgoznak: a University of California csapatának tetoválása például az izzadtságunkban lévő laktátból képes elektromosságot fejleszteni és ezzel tudja magát (vagy akár telefonunkat) feltöltve tartani, de a FitBit mögött lévő New Deal Design is ilyeneket fejleszt (hiszen a hordozható kvantálógépek, sportgépek és okosórák gyakorlatilag üvöltve követelik azt, hogy legyenek még kisebbek és költözzenek a bőrünk alá): a Project Underskin munkacímen futó projektjük olyan digitális tetoválás, amely egyszerre figyeli testünk változásait, működik beléptetőkártyaként és úgy lehet vele információt cserélni, mint egy NFC-s telefonnal.
