[h=2]A kumráni barlangokban talált holt-tengeri tekercsek rendszerezésekor kilenc újabb, eddig ismeretlen tekercset találtak bibliai szövegekkel izraeli régészek - jelentették be egy luganói nemzetközi konferencián az MTI szerint. [/h] A Holt-tenger nyugati partján, a Jerikótól mintegy 15 kilométerre délre fekvő kumráni barlangokban találtak rá 1946 és 1956 között a Kr.e. 3-1. századból származó holt-tengeri tekercsekre, amelyek között találhatók az ismert legkorábbi bibliai kéziratok. A héber, illetve keresztény bibliai kánonba bekerült szövegek mellett a tekercsek apokrif írásokat is tartalmaznak, valamint megtalálhatók közöttük a tekercsekkel összefüggésbe hozott zsidó közösség - hagyományos értelmezés szerint az esszénusok - belső szabályzatai és hiedelmei is. Az eredeti kéziratokat az Izrael Múzeumban őrzik. Yonatan Adler, az izraeli Ariel Egyetem szakembere az 1950-es évek ásatási anyagain dolgozva talált rá három érintetlen tfilinre (imaszíjra) a rajtuk lévő bőrdobozokkal. Az imaszíjat évezredek óta viselik a vallásukat gyakorló zsidók, a dobozok bibliai szövegeket tartalmazó kézzel írt tekercseket rejtenek. A tfilineket még 1952-ben a 4. és az 5. kumráni barlangban találta Roland Vaux régész. Most a holt-tengeri tekercsek megőrzésén dolgozó izraeli műemlékvédelmi hatóság laboratóriumában vizsgálta meg Adler az eddig ismeretlen tekercseket, és felfedezte, hogy bibliai szövegeket rejtenek. "Nem mindennap adódik lehetőség arra, hogy az ember új kéziratokat fedezzen fel" - hangoztatta Adler bemutatva új régészeti felfedezését a Kumránról és a holt-tengeri térségről Luganóban rendezett nemzetközi konferencián. A tekercsek szövegeit még nem elemezték teljes mértékben, és egyelőre nem tudni, hogy miről szólnak. http://www.hir24.hu/tech-tud/2014/03/05/ismeretlen-bibliai-szovegeket-azonositottak/
Ami engem érint, amiről én ismerek,A Bibliát mintegy 40 férfi írta egy 1600 éves időszak alatt. Némelyikük több bibliai könyvet is írt. A Biblia voltaképpen egy 66 könyvből álló kis könyvtár. A Héber Iratok, melyet sokan Ószövetségnek neveznek, 39 könyvet tartalmaz, a Keresztény Görög Iratok pedig, melyre gyakran Újszövetségként utalnak, 27-et. - - - - - - hozzáadva - - - - - - Mésa-sztélé mohábita kő A Mésa-sztélé (19. századi elnevezésével a moábita kő) a Bibliában említett Mésa (moábi ×׊ע MšĘż, héber ×Öľ×ââ׊֡×ע Mésa (MĂŞšăĘż); Meša, Mesha, Mescha), moábi király i. e. 850 körüli, Izrael elleni győztes hadjáratának és királysága megszervezésének állít emléket. A sztélé az ókori izraeli történelem, az óhéber írás, a moábi nyelv és a sémi epigráfia máig egyik legjelentősebb emléke. A sztélé története....... A 124 cm magas, 71 cm széles és mély, felső részén lekerekített fekete bazalt követ 1868. augusztus 19-én fedezte fel a Holt-tenger keleti partján Frederick Augustus Klein, az elzászi származású jeruzsálemi misszionárius-lelkész, a Jerusalem Mission Society tagja. Kerak térségében utazgatva Dibánba érkeztekor ő volt az első külföldi, aki az ősi, vésett feliratú kőről hallott. A követ az ókori moábi főváros, Díbón (×Ö´Öź×××Öš×, a mai jordániai Dhiban) mellett, az Arnóntól néhány kilométerre találta meg.[3] A követ kiváló állapotban találta, bár a kő ki volt téve az időjárás viszontagságainak. Vizsgálata csak a kő alsó és felső részen mutatott kisebb sérüléseket.[4] Rajzot ugyan nem készített róla, de azonnal értesítette a jeruzsálemi német konzult, aki előkészítendő a kő megszerzését és Berlinbe küldését tárgyalásokat kezdett a helybeli beduinokkal. A tárgyalásokról a szintén ott tartózkodó francia és angol diplomaták is tudomást szereztek. Az ekkor kezdődő versengésnek később komoly hatása lett a sztélé sorsára. A sztélé megmenekülése Charles S. Clemont-Ganneau (1846-1923) francia orientalista, Ernest Renan tanítványának érdeme, aki jeruzsálemi tartózkodása alatt értesült Kleintől a kő előkerüléséről. 1869 októberében egy Selim al-Qarim nevű arab közvetítőt küldött a helyszínre, aki egy vázlatos másolatot készített a feliratról (ma a Louvreban), ami alapján azonnal felismerte a lelet fontosságát és korai eredetét. Időközben azonban a konzul megkísérelte a kő elszállítását és ez, valamint a lelet iránti megnövekedett érdeklődés és a diplomaták egymást túllicitáló pénzajánlatai ellenére is holtpontra jutó tárgyalások, felszították a kedélyeket. Ehhez járult még az a feltevés, hogy a sztélé talán belül kincset rejt. Így mikor Clermont-Ganneau 1869 november-decemberében egy másik közvetítő, Yaqoub Karavaca segítségével egy rendes lenyomatot is készíttetni akart a kőről, közvetítőjét a helybéli beduinok megtámadták és a még alig megszáradt és szétszakadt lenyomattal kellett elmenekülnie.[5] Ezek után az addig sértetlen sztélét tűzben felforrósítva és arra hideg vizet öntve széttörték,[6] majd a darabokat a jeruzsálemi régiségpiacon próbálták értékesíteni. Kapcsolatainak hála azonban Clermont-Ganneau 1872-re sikeresen meg tudta szerezni a két legnagyobb darabot, valamint több kisebbet is, s ezeket az időközben összeillesztett lenyomat alapján (ma szintén a Louvreban) restaurálta. Más töredékek a brit Palestine Exploration Fundhoz kerültek, kisebb része pedig a Német Keleti Társaságot (Deutsche Morgenländische Gesellschaft) képviselő Schlottmann professzorhoz. Amikor kiderült, hogy a Louvre megszerezte a Clermont-Ganneau-nál lévő darabokat, a Palestine Exploration Fund önként felajánlotta az övéit, majd 1891-ben a Schlottmann-nál lévő utolsó hiányzó darabok is a helyükre kerültek a lánya révén. Így végül felfedezése után 23 évvel sikerült a sztélé körülbelül kétharmadát újra összeállítani.[7] Ma mind az eddig még nem publikált lenyomat, mind sztélé a Louvreban található, egy másolata pedig a British Museumban, Londonban. A sztélé jelentősége....... A sztélé történelmi, nyelvészeti, írástörténeti és bibliai szempontból egyaránt nagy jelentőséggel bír. Történelmileg az egyetlen külső forrás, mely megerősíti, illetve kiegészíti a Királyok 2. könyve 3. fejezetében leírt bibliai beszámolót Mésa lázadásáról, az izraeli fennhatóság alóli kiszakadásáról és királyságának megalapításáról. Természetesen, ahogyan ez az ókori közel-keleten szokásos volt, mindkét verzió csak a maga szempontjából fontos eseményeket említi meg. Egyúttal ez az ókori Izráelre vonatkozó leghosszabb eddig ismert Biblián kívüli forrás is. Nyelvészetileg a moábi nyelv egyetlen igazi forrása. Írástörténetileg az eredeti óhéber írás legjelentősebb emléke, részben mert ez tartalmazza az óhéberrel írt leghosszabb összefüggő szöveget (34 sorban), másrészt kivitelezése révén is, hiszen királyi emlékkőről lévén szó, a betűk megformálására gondosan ügyeltek. Ezenfelül ez a legrégebbi sémi és alfabetikus karakterekkel írt felirat, valamint a leghosszabb valaha is talált monumentális felirat Palesztinában. Bibliai szempontból fentieken túl külön jelentőséggel bír, hogy egész sor bibliai személy- és helységnév is említve van benne, többek között Kemós (Kámós), Moáb nemzeti istene, Omri és Dávid,[8] Izráel királyai. Ez a legkorábbi ismert forrása a JHWH Istennévnek is. A sztélé tartalma ע××¨× ××× ×׊ר×× Omri, Izráel királya A sztélé 4-5. sora I. Mésa sorozatos győzelmei és uralmának megszilárdítása (1-21a. sor) 1. A sztélé âbevezetőjeâ a sztélé felállításáról. (1-4a) 2. Omri és fia agressziója Moáb ellen, Mésa diadala Izráel felett. (4b-10) 3. Atarót lerohanása, az oltár elmozdítása; áttelepítések. (10b-14a) 4. Nébó lerohanása, JHWH házának kifosztása. (14b-18a) 5. Jahac elfoglalása, Izráel királyának elűzése, a terület Díbónhoz csatolása. (18b-21a) II. Mésa építkezései (21b-31a. sor) 6. Nagyszabású építkezések Qorchában, városi vízgyűjtő és ciszternák; izráeli foglyok kényszermunkája. (21b-26a) 7. Aróér, a Királyok útja Arnónnál, Bét-Bámót, Becer, Mahdebá, Dibláten, Baál-Meón. (26b-31a) III. Harc Horónen ellen (31b-34. sor) A sztélé és a Biblia kapcsolata A vonatkozó bibliai szövegrész: 2 Királyok 3:4-27 4 Mivel Mésa, Moáb királya juh-tartó volt, ezért Izráel királyának százezer bárányt és százezer kost - gyapjá[val együtt] - fizetett (adóban). 5 Amikor azonban meghalt Akháb, fellázadt Moáb királya Izráel királya ellen. 6 De kiment Jehorám király azonnal (azon a napon) Sómrónból és számbavette egész Izráelt, 7 majd elment és elküldött Jósafáthoz, Júda királyához, mondván: âMoáb királya fellázadt ellenem! Eljösz-e velem Moábba háborúra?â Az pedig mondta: Felmegyek! (...) 9 és elment Izráel királya és Júda királya és Edom királya (...) 21 és egész Moáb hallotta, hogy feljöttek a királyok harcolni ellenük, ezért összekiálttattak - a fegyvert még épp csak fogni képestől kezdve és feljebb - és felálltak a határ mentén. 22 Amikor azonban felkeltek kora reggel és a nap rátűzött a vizekre, szemből Moáb vörösnek látta a vizeket, mint a vért 23 és mondták: âVér ez! Bizonyosan egymásra támadtak a királyok és levágta egyik a másikat, ezért most prédára fel, Moáb!â 24 De amikor Izráel táborához értek, felkelt Izráel és leverte Moábot, azok pedig megfutamodtak előttük; majd betörtek abba [ti. Moábba] és folyamatosan verték Moábot - 25 a városokat lerombolták és minden jó földdarabra kiki rádobta a maga kövét, amíg elborították azt kövekkel és minden vízforrást betömtek és minden jó fát kidöntöttek -, egészen addig, amíg [már csak] a köveit hagyták meg Kir-Harésetnek; de azt is körülvették a parittyások és rombolták azt. 26 Amikor látta Moáb királya, hogy erősebb nála a harc, maga mellé vett hétszáz kardforgatót, hogy áttörjenek Edom királyához, de nem voltak rá képesek. 27 Ekkor vette az elsőszülött fiát, aki uralkodó lett volna helyette és feláldozta őt égőáldozatul a kőfalon, mire hatalmas harag lett [úrrá] Izráelen és elvonultak onnan és visszatértek a saját földjükre. A sztélén említett földrajzi adatok, tulajdonnevek, sőt egyes kifejezések egyezése a Bibliában szereplőkkel, olyan mértékű, ami egyértelműen igazolja a benne leírt események valódiságát. Az egyetlen komolyabb problémát csak a két szöveg eltérő időpontmeghatározása jelentheti. A 2 Királyok 3:5 szerint Mésa lázadására Omri fiának, Akhábnak a halála (i. e. 853) után, az ő fia, Jehorám alatt került sor, míg a sztélé a 4-8. sorban azt írja, hogy erre Omri fia, tehát Akháb alatt került sor. Omri az északi (izráeli) királyság egyik legerősebb királyaként i. e. 885-873 között uralkodott és dinasztiája egészen i. e. 841-ig állt fenn, amikor unokáját, Jórámot Jéhu meggyilkolta. A sztélé szerint (7-9. sor) Omri elfoglalta Médebát, és ott lakott egész életében, valamint a fia uralkodási éveinek felében, összesen 40 évig. Összeadva Omri 12 uralkodási évét (1Királyok 16:23), fia, Akháb 22 évét (1Királyok 16:29), Akháb fiának Akháziának 2 évét (1Királyok 22:52), valamint fivérének, Jórámnak fél uralkodási idejét, ami 6 (2Királyok 3:1), az eredmény 42 év. Akár a bibliai uralkodási éveket korrigáljuk (különös tekintettel a végző és kezdő évekre), akár a sztélé 40 évét vesszük kerekített számnak (ami a közel-keleten eléggé elterjedt jelenség volt), az időpont egyezik, amiből úgy tűnik, Mésa lázadása Jórám 6. évében i. e. 846-ban lehetett és a 2Királyok 3 leírásából valószínűsíthető, hogy ezt azonnal követte Jórám megtorló hadjárata. Az időpont beleillik az i. e. 848-841 közötti időszakba is, amikor északon Jórám, délen pedig Jósafát, a hadjárat másik résztvevője, egyszerre uralkodott. Maga a probléma alapvetően a ×× bén / ben- /bin- fiú, fia szó értelmezéséből adódik, ami könnyen feloldható, ha tudjuk, hogy az ókori közel-keleti szóhasználatban a fia kifejezés bármely férfi leszármazottat jelenthetett, küönösen uralkodók esetében, ahol az egyes dinasztiák (vagy âházakâ) gyakran az alapítóról vagy a dinasztia legfontosabb tagjáról kapták nevüket.[9] A sztélén szereplő ××*× bnh egyaránt fordítható fia- vagy fiai-nak, így az Omri fia(i) kifejezés Akhábon kívül mindkét fiára és itt konkrétan Jehorámra is vonatkozhat. Dávid háza a sztélé szövegében 1993-ban egy i. e. 9. századi sztélé-töredéket fedeztek fel az észak-izráeli Tel Dánnál (Tel Dán-sztélé), amely megemlíti a Bibliában többször előforduló âDávid házaâ kifejezést.[10] Ez a felirat volt az első, mely Biblián kívüli forrást adott Dávid királlyal kapcsolatban, ami annak fényében, hogy tudományos körök külső források híján megkérdőjelezték Dávid létét, rendkívül jelentősnek tekinthető, bár a dwd szó adott szövegbeni jelentése is vitatható. 1994-ben, nemcsak a sztélén, hanem annak a Louvreban őrzött egykori lenyomatán is elvégzett vizsgálata során André Lemaire felhívta a figyelmet, hogy a töredékes 31. sor az ő véleménye és kiegészítése szerint szintén a ××ת ××× bét Dávíd Dávid háza kifejezést tartalmazza.[11] Hipotézisében egyrészt a szövegrész egy addig hiányzó betűjét - a Dávid kezdőbetűjét - állította vissza: ×××ר×*×*. ×׊×. ××. ×ת[×]×× âami pedig a horonitákat illeti, ott élt közte Dávid házaâ,[12] mely kiegészítést a többség elfogadta, elsősorban azért, mert más betű behelyettesítése nem ad ki értelmezhető szöveget.[13] Másrészt a horonitákat említő erősen sérült és hiányos 31-33. sort teljes egészében kiegészítette: [D]ávid háza pedig Horonajimban lakott (...) és Kemós azt mondta nekem: âMenj fel, harcolj Horonajim ellen!â És én felmentem és [harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt és] Kemós megújította azt az én napjaimban..[14] Amennyiben Lemaire tézisei igazak, a Tel Dán-sztélével együtt immár két külső (tehát a Biblián kívüli) forrás is van, mely igazolja Dávid házának, azaz dinasztiájának létét. Ugyanakkor azonban egy másik tudóscsoport által végzett 2001-es újabb vizsgálat Lemair nézeteit nem erősítette meg.[15] 1998-ban Anson Rainey próbálta a 12. sor rejtélyes ×ר××. ×××× kifejezését azonosítani âDávidi oltárâ-ként.[16] A sztélé felirata Az eredetin is megtalálható pont a szavakat, a vonal a nagyobb egységeket választja el. A [ ] a rosszul olvasható vagy hiányzó, de kikövetkeztetett betűket jelzi, a benne lévő pont az ismeretleneket (körülbelül annyit, amennyi feltételezhetően hiányzik). A szaggatott vonal nagyobb hiányzó részeket jelöl. Az átírásban š (ââ׊×)=s, s (ץ) és ś (׊×)=sz. Az š és ś a pont nélküli sín (׊) átírása, ahol biztos a kiejtés. Ahol nem, ott ş-el van jelölve. Az átírás Prim & Socin, 1886, Barton, 1937, Albright, 1969 és Lemaire, 1994 alapján, az eredeti szövegről készült, kiegészítve a szerzők által javasolt jelenlegi legvalószínűbb olvasatokkal. ⲠbecsukA sztélé szövege Kvadrát betűkkel Átírásban (transcriptio) 1. ××*×.×׊ע.××*.××׊[×××].×××.×××.×× 1. Ęžnk.mšĘż.bn.kmš[mlk].mlk.mĘžb.hd 2. ×××*× | ×××.×××.ע×.×××.׊×׊×*.׊ת.×××*×.× ×× 2. ybny | Ęžby.mlk.Ęžl.mĘžb.šlšn.št.wĘžnk.mlk 3. ת×.××ר.××× | ××ע׊.×××ת.××ת.×××׊.×קר×× | ××[׊]ע.[×] 3. ty.ʞḼr.Ęžby | waʞʿś.hbmt.zĘžt.lkmš.bqrḼh | bm[š]Ęż.[m] 4. ׊ע.××.×׊ע×*×.×××.×××××*.×××.×ר ××*×.×××.׊×*×× | ע×ר 4. šĘż.ky.hšĘżny.mkl.hmlkn.wky.hrĘžny.bkl.śnĘžy | Ężmr 5. ×.×××.×׊ר××.××ע×*×.×ת.×××.×××* .ר××*.××.×××*פ.××׊.××ר 5. y.mlk.yśrĘžl.wyĘżnw.Ęžt.mĘžb.ymn.rbn.ky.yĘžnp.kmš. bĘžr 6. ×Ś× | ××××פ×.××*×.××××ר.××.××.×ע×*×. ×ת.××× | ××××.××ר.×[××ר.] 6. ch | wyḼlph.bnh.wyĘžmr.gm.hĘž.ʞʿnw.Ęžt.mĘžb | bymy.Ęžmr.k[dbr.] 7. ××ר×.××.××××Ş× | ××׊ר××.×××.×××.ע××.××ר׊.ע××¨× .×ת.××.×[ר] 7. wĘžrĘž.bh.wbbth | wyśrĘžl.Ęžbd.Ęžbd.Ężlm.wyrš.Ężmry.Ęžt.kl.Ęž[r] 8. ׌.××××× | ××׊×.××.×××.××׌×.×××.××*×.××¨× ×˘×*.׊ת.××׊ 8. c.mhdbĘž | wyšb.bh.jmh.wḼcy.ymy.bnh.ĘžrbĘżn.št.wyś 9. ××.××׊.×××× | ××××*.×ת.×ע××ע×*.××ע׊.××.××׊×× .××××*[.] 9. bh.kmš.bymy | wĘžbn.Ęžt.bĘżlmĘżn.wʞʿś.bh.hĘžšwḼ.wĘžbn[.] 10. ×ת.קר×ת×* | ××׊.××.×׊×.××ר׌.ע×רת.×ע××.×× ××*.××.×××.× 10. Ęžt.qrytn | wĘžš.gd.yšb.bĘžrc.Ężáš*rt.mĘżlm.wybn.lh.mlk.y 11. ׊ר××.×ת.ע×רת | ×××ת××.×קר.××××× | ×××ר×.×ת.××.×ע×.[×] 11. śrĘžl.Ęžt.Ężáš*rt | wĘžltḼm.bqr.wʞḼzh | wĘžhrg.Ęžt.kl.hĘżm.[m] 12. ×קר.ר×ת.×××׊.××××× | ××׊×.×׊×.×ת.×ר××.××××.××ץ 12. hqr.ryt.lkmš.wlmĘžb | wĘžšb.mšm.Ęžt.ĘžrĘžl.dwdh.wĘžs 13. ×××.×פ×*×.××׊.×קר×ת | ××׊×.××.×ת.×׊.׊ר×*.××ת.×[׊] 13. Ḽbh.lpny.kmš.bqryt | wĘžšb.bh.Ęžt.Ęžš.šrn.wĘžt.Ęž[š.] 14. ××רת | ××××ר.××.××׊.××.×××.×ת.×*××.×˘× .×׊ר×× | ×× 14. mḼrt | wyĘžmr.ly.kmš.lk.ʞḼz.Ęžt.nbh.Ężl.yśrĘžl | wĘž 15. ×××.××××.×××ת××.××.××קע.×׊×× ¨×Ş.ע×.×׌××¨× | ××× 15. hlk.hllh.wĘžltḼm.bh.mbqĘż.hšá¸Ľrt.Ężd.hchrm | wʞḼ 16. ××.×××ר×.××[×].׊×עת.××פ×*.××ר×*.×[×ר]×* | ×××רת.××ר 16. zh.wĘžhrg.kl[m].šbĘżt.Ęžlpn.gbrn.w[gr]n | wgbrt.wgr 17. ת.×ר××ת | ××.×ע׊תר.××׊.××ר××Ş× | ××ק×.×׊×.×[ת.×] 17. t.wrḼmt | ky.lĘżštr.kmš.hḼrmth | wĘžqḼ.mšm.Ęž[t.k] 18. ××.××××.××ץ××.××.×פ×*×.××׊ | ××××.×׊ר××.××*×.×ת 18. ly.yhwh.wĘžsḼb.hm.lpny.kmš | wmlk.yśrĘžl.bnh.Ęžt 19. ××׌.××׊×.××.×××ת×××.×× | ×××ר׊×.××׊.×פ×*× | × 19. yhc.wyšb.bh.bhltḼmh.by | wygršh.kmš.mpny | w 20. ×ק×.××××.××ת×*.×׊.××.×¨×Š× | ××׊××.×××׌.×××××. 20. ĘžqḼ.mmĘžb.mĘžtn.Ęžš.kl.ršh | wĘžśĘžh.byhc.wʞḼzh. 21. ×ץפת.ע×.××××* | ××*×.××*ת×.קר××.××ת.××ער×*.×××× Ş 21. lspt.Ężl.dybn | Ęžnk.bnty.qrḼh.Ḽmt.hyĘżrn.wḼmt 22. ××˘×¤× | ×××*×.××*ת×.׊ער××.×××*×.××*ת×.×× ×××Ş× | ×× 22. hĘżpl | wĘžnk.bnty.šĘżryh.wĘžnk.bnty.mgdlth | wĘž 23. ×*×.××*ת×.×ת.×××.×××*×.ע׊ת×.××× ×.××׊×[×.××]××*.×קר×[.] 23. nk.bnty.bt.mlk.wĘžnk.Ężśty.klĘžy.hĘžšw[Ḽ.lm]yn.bqrb[.] 24. ×קר | ××ר.××*.×קר×.×קר.×קר××.×××ר.× ××.×ע×.ע׊×.× 24. hqr | wbr.Ęžn.bqrb.hqr.bqrḼh.wĘžmr.lkl.hĘżm.Ężśw.l 25. ××.×׊.×ר.××××Ş× | ×××*×.×רת×.×××רתת.×קר××.××ץר 25. km.Ęžš.br.bbyth | wĘžnk.krty.hmkrtt.lqrḼh.bĘžsr 26. [×].×׊ר×× | ××*×.××*ת×.ערער.×××*×.ע׊ת×.×××Ą× ×Ş.××ר×*×*. 26. [y].yśrĘžl | Ęžnk.bnty.ĘżrĘżr.wĘžnk.Ężśty.hmslt.bĘžrnn. 27. ××*×.××*ת×.×ת.××ת.××.×רץ.×× | ××*×.××*ת×.×׌ר.××.ע××*. 27. Ęžnk.bnty.bt.bmt.ky.hrs.hĘž | Ęžnk.bnty.bcr.ky.Ężyn. 28. [.. | ××]׊.××××*.××׊×*.××.××.××××*.×׊×עת | ×××*×.××× 28. [.. | wĘž]š.dybn.Ḽmšn.ky.kl.dybn.mšmĘżt | wĘžnk.mlk 29. ת[×.ע×.]××ת.×קר×*.×׊ר.×ץפת×.ע×.××ר׌ | ×××*×.××*ת 29. t[y.Ężl.]mĘžt.bqrn.Ęžšr.yspty.Ężl.hĘžrc | wĘžnk.bnt 30. ×[.×ת.××]×[×]×.××ת.×××ת×* | ××ת.×ע××ע×*.××׊×.׊×.×ת.[×*ק×] 30. y.[bt.mh]dĘž.wbt.dbltn | wbt.bĘżlmĘżn.wĘžśĘž.šm.Ęžt.[nqd] 31. ------------׌××*.××ר׌ | ×××ר×*×*.×׊×.××.×[×ת.×]××[.×]×[×ר.] 31. ----------------cĘžn.hĘžrc | wḼwrnn.yšb.bh.b[yt.d]wd[.w]Ęž[mr.] 32. ----------[.×]××ר.××.××׊.ר×.××ת××.×××ר×*×* | ××ר×.×[××ת] 32. -------------[.w]Ęžmr.ly.kmš.rd.hltḼm.bḼwrnn | wĘžrd.w[Ęžlt] 33. [××.×קר.××׊]××.××׊.××××.×ע×[.××].×׊×.ע׊[ר...] 33. [Ḽm.bqr.wyš]bh.kmš.bymy.wĘżl[.dh].mšm.Ężś[r...] 34. -------------------------------׊ת.׊×ק | ×××*[×...] 34. --------------------------------------------şt.şdq | wĘžn[k...] ------------------------------------------------------------ ------------------------------------------------------------ A felirat fordítása A fordítás a szószerintiségre és nem az irodalmiságra törekszik, ezért ahol csak lehet, követi az eredeti szórendet és a szokatlannak tűnő, de eredeti formákat. A központozás a szöveg (feltételezett) dikcióját követi, de elhagyható. A sorvégi szavak szétválasztása és a [ ] igyekszik követni az eredetit. A §-jel a nagyobb tartalmi egységeket különíti el. A ()-ben lévő szavak a magyarhoz szükséges és a szövegből következő emendációk, illetve variánsok. Az â-enâ végződés a kettesszámot jelzi. 1. Én vagyok Mésa, Kámós-melek[j 1] fia, Moáb királya, a dí 2. bóni. | Atyám uralkodott Moáb felett 30 évig, majd[j 2] én uralkod 3. tam atyám után. | És elkészítettem ezt a magaslatot Kámósnak Qorchában, | [Mé]sa megszabadul[ás]a 4. miatt,[j 3] mert megszabadított engem az összes királytól és mert megmutatott engem minden gyűlölőimnek![j 4] | § Omr 5. i (volt) Izráel királya és nyomorgatta[j 5] Moábot hosszú ideig,[j 6] mert haragudott Kámós a föl 6. djére. | Majd felváltotta őt az ő fia és ő is azt mondta: âMegsanyargatom Moábot!â[j 7] | Az én napjaimban szólt [e szó] szerint. 7. De lenéztem rá és házára, | Izráel pedig elpusztulván elpusztult örökre![j 8] § Mert birtokba vette Omri Mahdebá egész föl[d] 8. jét | és azon tartózkodott a saját napjaiban és a fia napjainak felében[j 9] - 40 évig -, de vissza 9. adta azt Kámós az én napjaimban! | És újjáépítettem[j 10] Baál-meónt és megcsináltam benne a vízgyűjtőt és újjáépítettem 10. Qirjátent. | § Gád férfia[j 11] pedig (ott) lakott Atarót földjén kezdettől, mert neki építette Izráel 11. királya Atarótot. | De harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt! | Majd kiirtottam az egész népet a vá 12. ros[ból], ajándék(ként)[j 12] Kámósnak és Moábnak, | majd elmozdítottam onnan az ő Dávidja oltár-tüzét[j 13] és elhur 13. coltam[j 14] Kámós elé Qerijjótba, | majd letelepítettem benne Sárón férfiát[j 11] és 14. Macharat fér[fi]át.[j 11] | § Majd szólt nekem Kámós: 'Menj, foglald el Nébót Izráellel szemben!"[j 15] | És el 15. mentem éjszaka és harcoltam ellene hajnalhasadtától délig | és elfog 16. laltam és megöltem mind[nyájukat]: 7.000 férfit és [fiú]t[j 16] | és asszonyt és lá 17. nyt[j 17] és szolgálólányt,[j 18] | mert Astar-Kámósnak[j 19] szenteltem[j 20] az(oka)t, | majd elvettem onnan 18. JHWH [edé]nyeit és elhurcoltam[j 14] azokat Kámós elé. | § Izráel királya pedig felépítette[j 21] 19. Jahacot és abban lakott, mialatt harcolt velem, | de kiűzte őt Kámós előlem. | Mivel 20. vettem Moábból 200 férfit - mind annak feje[j 22] - | és felvittem ő(ke)t Jahacba és elfoglaltam azt, 21. hogy hozzácsatoljam Díbónhoz. | § Én[j 23] építettem újjá Qorchát, az erdők falát és a 22. fellegvár falát[j 24] | és én építettem fel kapuit és én építettem fel tornyát[j 25] | és é 23. n építettem királyi palotát és én készítettem kettős v[ízgy]űjtőt a vizeknek,[j 26] belül 24. a városon. | És mivel ciszterna sem volt a városon belül Qorchában, ezért szóltam az egész népnek: âCsináljatok ma 25. gatoknak ki-ki ciszternát[j 27] a saját házában!â, | és én vágtam ki a vágatokat[j 28] Qorchá számára Izráel 26. foglya által. | § Én építettem újjá Aróért és én csináltam meg a Királyi Utat az Arnónban.[j 29] 27. Én építettem újjá Bét-bámótot, mert rom volt.[j 30] | Én építettem újjá Becert, mert lakatlan volt. 28. [..és Díbón férfia[j 11] hadrendbe állt,[j 31] mert egész Díbón engedelmes volt. | És én uralkodt[am] 29. a 100 város [felett], amit az országhoz csatoltam. | És én építettem 30. Mahdeá [házát][j 32] és Dibláten házát. | Ami pedig Baál-Meón házát[j 33] illeti, odahelyeztem [felügyelő(vé?)] 31. -----------az ország nyája(inak?). | § Ami pedig Horónent illeti, abban lakott Dá[vid] há[za és]mo[ndta] 32. -----------Kámós pedig mondta nekem: âMenj le, harcolj Horónen ellen!â | És én lementem és [harcol] 33. [tam a város ellen és bevettem azt és visszaad]ta azt Kámós az én napjaimban. Majd Ężl[.dh] onnan 10....[j 34] 34. --------------------------------------------------------------------şt.şdq | És é[n...] Jegyzetek a fordításhoz (Rövidítések: S: Socin, A: Albright, L: Lemaire, B: Barton) A bibliai, rövidült Kemós kÉmôš (×Ö°Öź××Öšââ׊×) helyett valószínűbb a teljes Kámós kÄmĹš (×Ö¸Öź×Öšââ׊×) olvasat. Az utótag olvasata bizonytalan, a sztélé átiratán egyértelműen látszik a mlk, ami azonban lehet dittográfia, mivel az El-Kerak-sztélén a név egyértelműen kmšyt, azaz Kámós-ít/-ját/-jattí. A váv (×) kötőszó - különösen a nyugat-sémi nyelvekben, ahol nagyon kevés kötőszó található - a szimpla és-en kívül fordítható az összes magyar kötő és módosítószóval, sőt lehet idő-, mód- és egyéb határozói, valamint magyarázó, ellentétes, stb. jelentése is. így B; a bm[š]Ęż.[m]šĘż *bÉ-mešăĘż MÄšăĘż (××[׊]ע.[×]׊ע) olvasat szokatlan (különösen, hogy Mésa neve is szabadulást jelent), de a legvalószínűbb; L: a szabadítás/szabadító magaslatán: bm[t].[m]šĘż (××[ת].[×]׊ע), ez jobb, de a t nem igazolható v.: látni engedett engem; tette / engedte, hogy lenézzek / lenézhessek v.: Omri uralkodott Izráel(en) és elnyomta / sanyargatta.... Ez a szokásos fordítás, azonban a wyĘżnw: *wayyaĘżanaĹ* (××ע×*×) fordító vávját magyarázatos vávként (váv explicativum) értelmezve teljesebb fordítást kapunk: Omri, Izráel királya, azért sanyargatta Moábot..., mert haragudott Kámós.... Így az első tag is appozícióban marad, ami titulatúrákban szokásosabb. ymn rbn: sok napokig v.: és azt mondta: âÉn is megsanyargatom Moábot!â - a hĘž ×× olvasata ekkor hú: ő helyett há felkiáltószó lesz v.: Izráel pedig elveszett - elveszett örökre! v. fiai; értsd: uralkodási éveikben A bnh báná (××*×) egyaránt használatos fel- vagy újjáépítésre. Nem mindig világos, hogy a pusztítások utáni helyreállításról vagy új építkezésekről van szó. értsd: férfiai, de a héberrel ellentétben (ahol ××*ââ׊×× Ęžnšy: ĘžanšĂŞ lenne), itt mindig egyes számban használja, mint kollektívumot v. kedvességül (rĘżyt); a ryt: ajándék csak az arabban létezik A sztélé egyik problematikus helye, ld. külön. sḼb: vonszol Nébó hegye Izráellel szemben található. v. jövevényt (gr) v. jövevény nőt (grt) L: terhes asszonyokat, a rḼm eredeti anyaméh jelentéséből Kámós Astárja (= Astarte, Istár), Kámós női párja vagy âfeleségeâ. Ez indokolhatja a külön a nőkről szóló fenti leírást. A Ḽáram szóra nehéz pontos fordítást adni, de nem azonos a szent jelentésű qádós-sal. A Ḽérem alá került dolgok a kirekesztés (átok) legsúlyosabb fokán állnak (görög anathéma), elpusztítandók és érinthetetlenek. Ilyen alá esett Jerikó az Ószövetségben Józsué alatt. v.: azonban/közben ; megerősítette(?) azaz Moáb feje(delme)i vagy elöljárói, kiváló emberei (rĘžš / rós) Az egyes szám 1. személyű személyes névmás ( Ęžnk: *Ęžanak én) 15-ször fordul elő a sztélén és ebből mindössze csak egyszer nominális helyzetben ( Ęžnk.mšĘż *anak Mésa én vagyok M. 1. sor), a többi esetben perfektumi - itt egyértelműen múlt idejű - igealak előtt, mely, éppúgy, mint a magyarban, nem igényli a személyes névmás kitételét, mivel azt az igerag egyértelműen kifejezi (építettem). Szintén hasonlóan a magyarhoz, a ragozott ige elé kitett személyes névmás kifejezett nyomatékot ad a cselekvőnek (én építettem = én, nem más). A külföldi fordítások ezt a nyomatékot általában nem adják vissza, mivel azokban az én kitétele kötelező, jelenléte azonban a szöveg második felében annyira hangsúlyos, hogy fordításától nem lehet eltekinteni. A hangsúlyos én nélküli fordítás nem adja vissza azt a büszkeséget, ami az eredeti szövegből sugárzik, ami érthető is, hiszen itt egy király beszéli el dicsőséges tetteit. Előfordulásai, zárójelben a sorokkal: wĘžnk.mlkty: *va-anak málaktí és én uralkodtam (2/3, 28/29), (w)Ęžnk.bnty: *va-anak bánítí és én építettem fel (21, 22-2x, 22/23, 23, 26, 27-2x, 29/30), wĘžnk.krty *va-anak kárattí és én vágtam ki (25), wĘžnk.Ężśty *va-anak ászítí és én csináltam meg (26), wĘžn[k...] *va-ana[k...] és é[n...] (34). ófel: erődítmény, vár, citadella; mindkét esetben lehet falait is v. tornyait A: for the spring - a forrásnak, ami azt jelentené, hogy a lmyn *lÉmaján (××××*)-ból kimaradt egy ajin: lmĘżyn *lÉmaĘżaján (××ע××*) br: *bór ciszterna, kút, szemben a vízgyűjtő, víztározó jelentésű ĘžšwḼ: a/esvach-al (9., 23. sor) értsd: a házi ciszternák számára; mkrtt: ami ki van vágva = vágás, vágat, vájat (B: cuttings), innen: árok, csatorna (S: watercourse, L: ditches); lehet egyes és többes szám is mslt *meszillat (héber meszillá), általánosságban városon kívüli (feltöltött) út, országút, és mivel hadászati céljai is voltak: katonai, felvonulási út; Az itt említett hmsllt *ha-meszillat: az Út az Egyiptomi Heliopoliszból induló, majd a Sinai-félszigeten Akabáig átvágó, onnan a Holt-tenger keleti oldalán Edomon és Moábon keresztül az Eufrátesz melletti Resáfáig tartó ókori Királyok útja (a 4Mózes 20:17-ben derech hammelech: a királyi út), az ókor egyik legfontosabb felvonulási útvonala. az Arnónban: a mai Vádi l-Múdzsib (héberül ×*Öˇ×Öˇ× ×֡רְ×*×Öš× Nachal Arnón), egy 500 méter mély kanyonszerű szakadék, az Arnón folyó ágya, mely Díbón alatt, kelet-nyugati irányban halad a Holt-tengerbe. Ezt szeli át a Királyok útja észak-dél irányban, Mésa az út ezen átvezető szakaszáról ír. v.: (a) magaslat házát / Bámót házát; a b(y)t: bét (×ת, ××ת) alapjelentése ház, istenekkel kapcsolatosan templom, ugyanakkor helységneveknek is része (vö.: Hajdúhadháza), így nehéz eldönteni, hogy mikor miről van szó: egy településről vagy csak annak kultuszhelyéről Ḽmš: öt, Ḽmšn: ötven, mint katonai egység (ld. tized, század), héber chamusím (Ḽmsym): felfegyverkezve (2Mózes 13:18, Józsué 1:14, 4:12, Bírák 7:11) (A: stood in battle formation, L: were fitted out for war) Régebbi fordításokban csak Médebát (×ת ×××××) van, de a rákövetkezők miatt logikusabb, hogy itt is Médeba házát (×ת ×××××) legyen. A ház itt templomot jelent. v.: Bét-Médebát és Bét-Diblátánt és Bét-Baál-Meónt Lemaire olvasata Az eredeti szöveg, olvasható formában. The Jewish Encyclopedia. Moabite Stone. Eredeti szöveg, olvasható formában Jehovah's Witnesses. Videó a Louvreban a sztéléről, a jól látható JHVH névvel A megtalálás története (német) A Mésa-sztéléről (német) Francia fordítás K. C. Hanson's Collection of West Semitic Documents. The Mesha Stele. Leírás, angol fordítás Ulrich Hübner; Klaus Koenen: Moab , Moabiter (német nyelven). WiBiLex.de - Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet.. Deutsche Bibelgesellschaft, 2008. (Hozzáférés: 2009. március 4.) Thomas Wagner: Mescha , Mescha-Stele (német nyelven). WiBiLex.de - Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet.. Deutsche Bibelgesellschaft, 2006. (Hozzáférés: 2009. március 4.) Jona Lendering: The stela of Mesha (angol nyelven). Livius.org, 2006. (Hozzáférés: 2009. március 4.) Stèle de Mesha, roi de Moab, commémorant sa victoire sur les rois d'Israël de la dynastie d'Omri Age du Fer (vers 800 avant J.-C.) (francia nyelven). Site officiel du musée du Louvre. (Hozzáférés: 2009. március 4.) JewishEncyclopedia.com (angol nyelven), 2002. (Hozzáférés: 2009. március 4.) K. C. Hanson (ford.): The Mesha Stele (moab és angol nyelven). K. C. Hanson's Collections of Ancient Documents, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2009. március 4.) [video=youtube;W2EoqxfA5c0]https://www.youtube.com/watch?v=W2EoqxfA5c0[/video] [video=youtube;vcyxMj-oA6Y]https://www.youtube.com/watch?v=vcyxMj-oA6Y[/video] [video]http://www.jwbrothers.org/play.php?vid=802[/video]
