Iszol te rendesen? – Még egy kört mindenkinek Thomas Vinterberg A vadászat után ismét együtt dolgozik Mads Mikkelsennel, aki a Még egy kört mindenkinek című filmben egy olyan tanárt alakít, aki alkohollal igyekszik megoldani a problémáit. Finn Skårderud, norvég pszichiáter elmélete szerint az ember a vérében alkoholdeficittel születik, tehát az állandó 0,5 ezrelékes véralkoholszint fenntartásával elérhető az optimális életminőség: szociálisabbá, nyitottabbá, muzikálisabbá, egyszersmind kiegyensúlyozottabbá válik ily módon az ember. Ez a megosztó teória – melyet állítólag a pszichiáter nem sokkal a megszületése után visszavont – ihlette meg a dán rendezőt, Thomas Vinterberget, aki a Még egy kört mindenkinek című filmjében jár utána (a négy főszereplő tanár sorsán keresztül), helyt áll-e az elmélet a gyakorlatban. A hipotézis helyességét bizonyítandó, Vinterberg több magas rangú személyiséget említ szóban – Churchill visszatérő példa Martin óráin – és vizuálisan – az ittasnak tűnő politikusok montázsába még az a jelenet is helyet kapott, mikor anno Luxemburg egykori miniszterelnöke, Jean-Claude Juncker megpaskolta Orbán Viktort. A történet egy bonyolult ivós játékkal kezdődik, amit a dán gimnazisták egy tó körül játszanak, és a nyitányhoz hasonlóan a film maga is egy ilyen hosszúra nyúlt játék ívét írja le. A kezdeti unalomból – a központi karakter, Martin (Mads Mikkelsen) fásult történelemtanár, akinek a szakmai és magánélete is szürkévé laposodott – a némi alkohol felrázza a résztvevőket, a buli egyre jobban beindul – illuminált állapotban Martin visszatalál régi önmagához az iskolában és otthon is –, hogy miután a szórakozás a tetőfokára hágott, a túltolt italozás csúnya rosszullétbe torkolljon. Ám a hányás nem ronthat el egy jó estét, sőt, a tánc még csak ez után kezdődik: ezt a kettősséget fogja meg a Még egy kört mindenkinek egyszerre szomorú, mégis Mikkelsen Fred Astaire-t megszégyenítő örömtáncával záruló fináléja. Miért lett ilyen paradox a film lezárása? Talán mert Vinterberg és írótársa, Tobias Lindholm nem tudták eldönteni, merjék-e ünnepelni az italozás kultúráját egy erősen alkoholista országban, vagy inkább moralizáljanak az ivás káros hatásairól? Ez esetben Vinterberg és Lindholm azokká a „jófej” szülőkké válnának, akik hosszú kiselőadást tartanak a mértékletes alkoholfogyasztásról, de azért a végén megisznak veled egy pálinkát mondván „ha iszol, akkor már inkább itthon csináld”. Ám épp ez a felhang bizonyítja, hogy a Még egy kört mindenkinek valójában egy életközépi válságot feldolgozó férfimelodráma csomagolásába bújtatott szatíra. A film per definitionem ironikus: a kritika a dicséretben, magasztalásban jelentkezik. Skårderud elmélete ugyanis kezdetben működni látszik. A négy középiskolai tanár, Martin, Tommy (Thomas Bo Larsen), Peter (Lars Ranthe) és Nikolaj (Magnus Millang) eleinte csak kíváncsiságból kezdik tesztelni a teóriát. A film szatirikusságát alátámasztja, hogy míg az eredeti cím, Druk szó szerinti fordításban mértéktelen ivászatot jelent, addig a pedagógusok büszkék arra, hogy precízen kiszámolt mennyiségű italt fogyasztanak el – pusztán a tudomány kedvéért. A próbákról feljegyzéseket készítenek, melyeket – tanárok lévén – tanulmánnyá fűzik: a legépelt szöveg feliratként a vásznon is megjelenik. Ennek ellenére a kísérletet mégsem a legszofisztikáltabban hajtják végre, mivel a gyakran orvosilag is javallott egy pohár vörösbor helyett, titokban becsempészett Smirnoff vodkát iszogatnak. Ettől függetlenül már az első tesztek sikerrel járnak. Peter diákkórusa végre megfogta a dal hangulatát, Tommy elkezdte élvezni a gyerkőcök fociedzését és persze Martin is ismét sztártanárrá vált. Az oktatók spicces szárnyalását Sturla Brandth Grøvlen operatőr képileg is érzékelteti: hirtelen felderül az osztályterem, fényesebbek lesznek a folyosók, a gyerekek focimeccsét pedig ennél idillikusabban már nem is ábrázolhatnák. Csakhogy minél tovább tart a teória bizonyítása, és minél magasabbra emelik Martinék a véralkoholszintjüket, annál elkerülhetetlenebb a szétcsúszás: darabokra hulló házasságok, lebukás, függőség és halál. Az alkoholizmus általánosan ismert végzetes spirálját csupán egy karakter sorsán keresztül ábrázolja Vinterberg, a többiek pedig első ránézésre – egy, az ivászatot a csúcsra járató dorbézolás montázsán kívül, melyet az egyre életlenebbé váló kompozíciók húznak alá – végig kontroll alatt tartják a szinte laboratóriumi pontossággal fogyasztott szeszmennyiséget. Ámde a történet végére az állapotuk ellenőrzésére szolgáló szondák eltűnnek, az irányítás kicsúszik a kezükből, a tanulmány szövegének helyét pedig átveszik az SMS-ek. A film tehát éppúgy nem merül el az alkohol negatív következményeinek taglalásában, ahogy a főszereplői sem. Vinterberg nem megy olyan mélyre a Még egy kört mindenkinek elrettentő példáinál, mint az alkoholizmussal foglalkozó más tanmesék, akár például a The Lost Weekend (szörnyű magyar fordításban: Férfiszenvedély). A felszínen meghatóan beszél a kísérlet okozta tragédiáról, Martinék gyászolnak, ám ez hamar italozásba és a már említett táncba fordul át – hiszen épp a problémák elfedésére való az alkohol, nem igaz? Tény, hogy a Még egy kört mindenkinek Vinterberg könnyedebb, fogyaszthatóbb alkotásai közé tartozik, ám az arcának apró rezdüléseivel játszó Mikkelsen lebilincselő játéka miatt nem válik súlytalanná. Ezúttal is megmarad tehát a dán rendezőtől megszokott minőség – csak míg A vadászat egy nagy korty abszint volt, addig a Még egy kört mindenkinek egy pohár prosecco. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/meg-egy-kort-mindenkinek-kritika
