A Führer ma 74 éve látta elérkezettnek az időt a "keleti élettér" elfoglalására, és megtámadta a Szovjetuniót. Ezzel pedig megpecsételte a III. Birodalom sorsát. A II. világháború kitörésekor a náci Németországnak és a Szovjetuniónak elméletben nem volt egymástól félnivalója. 1939. augusztus 23-án megnemtámadási szerződést írtak alá, amely titkos záradéka érdekszférákra osztotta fel Lengyelországot és a balti államokat. Íg esett, hogy a német támadást követően Sztálin rátette a kezét Kelet-Lengyelországra, bekebelezte a Baltikumot és háborút kezdett Finnország ellen. A két diktátor persze gyanakodva figyelte egymást, végül Hitler 1940 végén adta ki a parancsot a keleti villámháborúról szóló terv kidolgozására. Ez lett a Barbarossa hadművelet, amely az Urálig tolta volna a német élettér keleti határát, miközben megsemmisítő csapást mért volna a bolsevizmusra. A támadást a főbb orosz iparterületek irányában, három hadsereggel képzelték el, és a hadjárat csúcspontját Leningrád és Moszkva elfoglalásában határozták meg - írja a Rubicon.hu. A német erőket fokozatosan csoportosították a szovjet határra, majd 1941. június 22-én megindult a történelem legnagyobb méretű offenzívája. Körülbelül hárommillió katona, háromezer harckocsi és 2500 repülőgép tört előre von Leeb tábornok vezetésével Leningrád, von Bock irányításával Moszkva, Gerd von Rundstedt vezényletével pedig a Fekete-tenger irányában. Létszámban a Vörös Hadsereg alulmúlta a Wermachtot, a harci eszközök túlsúlyát pedig nem tudta kihasználni. A Generalissimus még 1937-38 folyamán gyakorlatilag lefejezte vezérkarát, a támadás hírére a katonai vezetésben teljes fejetlenség lett úrrá. A szovjet repülőgépek java részét a németek még a földön megsemmisítették, a Wermacht napok alatt csaknem 500 kilométert nyomult előre. Úgy tűnt, Hitler villámháborús tervei ismét beválnak, szövetségesei egymás után üzentek hadat a Szovjetuniónak. Lassan a Sztálin vezette Állami Honvédelmi Bizottság is úrrá lett a káoszon, és hozzálátott az ország védelmének megszervezéséhez. Akárcsak a XIX. század elején a franciákon, a végtelen orosz puszták a németeken is kifogtak. A villámgyorsra tervezett támadás elhalt a kulcsfontosságú városok előterében, a front megmerevedett. Sztálin pedig Churchill diplomáciai és anyagi segítségével esélyt nyert az erőgyűjtésre, és emberfeletti áldozatokkal, elkeseredett küzdelemben megfordította az egész háború menetét.
