Egerszegi Krisztina aranyérme váltott ki olyan hatást Magyarországon, mint a férfi rövidpályás gyorskorcsolyázók váltóban szerzett olimpiai elsősége. Az már tényleg csak a véletlen műve, hogy mindkét diadal helyszíne Dél-Korea volt. 1988-ban egy 14 éves kislány, 2018-ban négy fess fiatalember került a világ tetejére. A magyar korcsolyázók mostani, elképesztő sikere az átlag sportszeretőknek meglepetés, a bennfenteseknek már közel sem az. 1985. december 29-én a Népsport „Szélsebesen kispályán" című cikkében jelent meg Magyarországon először hír arról, hogy mi az a rövidpályás gyorskorcsolyázás. Mondanunk sem kell, hogy a négy magyar olimpiai bajnok közül egyik sem élt még ekkor, azaz 33 évvel ezelőtt. A Magyar Jégsport Szövetség elnökségi tagja, az egykori gyorskorcsolyázó, Martos György lelkendezve számolt be arról, hogy a nemzetközi szövetség (ISU) megalapította a rövidpályás gyorskorcsolya szakbizottságát. Martos Hollandiában járt egy versenyen, ahol annyira megtetszett neki, amit látott, hogy azonnal szervezni kezdte az első magyarországi rövidpályás versenyt, a Pajtás Kupát. 33 év alatt a Pajtás Kupától jutottunk el Magyarország első téli olimpiai aranyérméig. A négy magyar fiatalember hat és fél perc alatt lett az ország kedvenceForrás: Origo Hogy mindez mégsem volt teljesen váratlan, azt az előző téli játékokon nyújtott magyar szereplés is jelezte. A 2006-os torinói téli olimpia óta ugyanis mindig volt legalább egy pontszerzőnk ebben a sportágban, Huszár Erika torinói negyedik helyezése az 1500 méteren óriási szenzációnak számított. Miként az is, hogy Knoch Viktor ugyanezen a távon ötödik lett Torinóban. Az a Knoch Viktor, aki tizenkét évvel később, negyedik olimpiáján bajnoki címet nyert. Az olimpiák pontszerző helyei nagyon szép eredmények voltak, de hiányzott az igazi áttörés. Amelyet egy kínai edzőnő Magyarországra jövetele és a Liu-testvérek felbukkanása egyszerre hozott meg. Egerszegi Krisztina 1988-as szöuli győzelme óta nem volt ilyen hatású magyar olimpiai aranya Magyarországnak. Középen, sárga kabátban Zhang Jing, vagyis Lina, akinek az érkezése mindent megváltoztatottForrás: AFP/Roberto Schmidt A kínai Zhang Jing 2012-ben érkezett Magyarországra, majd nem sokkal később először a gyorskorcsolyázó utánpótlással kezdett foglalkozni. A magyar szövetség gyorsan felismerte, hogy a kínai edzőzsenit azonnal szerződtetni kell, mert az igazi sikerek letéteményese ő lehet. Zhang Jing és a mellette dolgozó Bánhidi Ákos munkája hamar beérett, hiszen Liu Shaolin Sándor már a 2016-os szöuli felnőtt világbajnokságon aranyérmes lett az 500 méteres versenyszámban, de a többiek eredményei is látványosan javulni kezdtek. A Lina becenévre hallgató edzőnőt a két Liu-testvér szinte második anyjaként szereti. Nem véletlenül hangsúlyozta Liu Shaolin Sándor, hogyha Lina előbb érkezik Magyarországra, akkor ez a sportág még előrébb tartana. Zhang Jing és Bánhidi Ákos mellett feltétlenül szólnunk kell Erőss Juliannáról, a két Liu-testvér nevelőedzőjéről is. A sportág alapjaira ő tanította meg a két fiút. Erőss Julianna meglátta bennük a sportág iránti szeretetet, azt, hogy minden feladatot azonnal el tudtak végezni, és soha nem mondták, hogy fáradtak. Liu Shaolin Sándor és az a szemöldök-simogatás. Nem csak ezért népszerű Koreában és KínábanForrás: Sputnik/Vladimir Pesnya Ennek a csodálatos aranyéremnek van egy emberi oldala is. Nem lebecsülve sem Knoch Viktor, sem Burján Csaba emberfeletti teljesítményét, mindenképpen el kell mondanunk, hogy a két Liu-testvér ázsiai népszerűsége a magyar emberek számára elképzelhetetlen. Itt nem csak arról van szó, hogy ha Liu Shaolin Sándor a szemöldökét simogatja, attól egész Korea és Kína megőrül, meg nem arról beszélünk, hogy a két ázsiai ország hölgyei azonnal szerelembe esnek, ha meglátják Sándort és Ádót. Hanem arról, hogy a két sportági nagyhatalom, azaz Kína és Dél-Korea maximálisan elismeri az ellenfél, ebben az esetben a két magyar sportoló tudását. A világ legfegyelmezettebb népének tartott koreai emberek amúgy sem mernék maguknak megengedni a látványos ellendrukkolást. Ez arrafelé ismeretlen fogalom, mert az ellenfelek tisztelete szinte minden sportágban mindenek felett áll. Akik figyelemmel követték az elmúlt két hét rövidpályás gyorskorcsolya eseményeit, érzékelhették, hogy a hatalmas népszerűségen túl micsoda tisztelettel beszéltek a két Shaolin fiúról. Azt is érezhettük, mennyire irigyek ránk azért, hogy Magyarországnak két ilyen zseniális sportolója van. Uramisten, mit tettünk! Olimpiai bajnok a magyar férfi gyorskorcsolyaváltóForrás: AFP/Roberto Schmidt Érdemes azt is megvizsgálni, milyen hozadéka lehet a magyar váltó aranyérmének a rövidpályás gyorskorcsolya magyarországi helyzetére? Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy ez a nem várt diadal rengeteg gyereket (és szülőt) ösztönöz majd arra, hogy kipróbálják ezt a sportágat. A nyári olimpiákról jól ismerjük már ezt a helyzetet. A vízilabda-válogatott három aranyérme, Szilágyi Áron két kardvívó olimpiai bajnoksága gyerekek ezreit terelte az uszodák, vagy éppen a pástok felé. Ha ez így lesz a short trackban is, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy ennek a sportágnak az utánpótlása hosszú időre megoldott. Szerencse, szubjektivizmus, rövidpálya A rövidpályás gyorskorcsolyát is nehéz lenne besorolni azok közé a sportágak közé, ahol nem számít a szubjektivizmus. Ezen kívül ebben a sportban a szerencsének is óriási szerepe van. Ma már klasszikussá nemesedett az ausztrál Steven Bradbury 2002-es története. Az ausztrál rövidpályás gyorskorcsolyázó a Salt Lake City-ben megrendezett téli olimpián a férfi 1000 méteres döntőben a hatodik helyen korcsolyázott. Már az is csoda volt, hogy egyáltalán ott lehetett, tudniillik a negyeddöntőben kiesett, de a továbbjutó kanadai Marc Gagnont kizárták, így Bradbury mehetett az elődöntőbe. Ott megint kieső helyen korcsolyázott, de az utolsó körben az előtte haladó koreai és japán összeütközött, az ausztrál meg döntőbe siklott. Másnap következett a finálé. Ott Bradbury az utolsó helyen haladt. Az utolsó kanyarban jött a dráma A kínai Li Csiacsun meg akarta előzni az amerikaiak szupersztárját, Apollo Anton Ohnót. A kínai megragadta az amerikai kezét, lelassultak, a korai An-Hjun Szú pedig az élre tört. Csakhogy az előzés közben a koreai meglökte a kínait, aki magával rántotta Ohnót. Beléjük esett a kanadai Turcotte. Egyetlen ember maradt talpon, az ausztrál Bradbury, aki így lett olimpiai bajnok. Ám ezt a sikert nem adják ingyen. Sokak memóriájában ragadt meg az a fénykép, amelyet a magyar szövetség egyik munkatársa posztolt még az olimpia elején, és amelyet szinte az egész magyar sajtó közzétett. A fotón Liu Shaolin Sándor tényleg elképesztő combizma volt látható. Túl a kép hordozta bulvárüzeneten, gondoljunk abba bele, mennyi munkát kell elvégezni azért, hogy valakinek ilyen lábai legyenek. A sportágat nem ismerők számára ez szinte elképzelhetetlen, de még a bennfentesek is azt mondják, hogy amit Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang beletesz ebbe, annál többet ember már nem tud beletenni. A két fiú amúgy is magában hordozza a cikkünkben már említett keleti emberekre jellemző fegyelmezettséget. Tessék csak visszaolvasni az egyéni számok utáni nyilatkozataikat. Egyikük sem keresett mentséget arra, hogy miért nem sikerült a dobogóra állniuk, Shaoang három kizárása után nem mutogatott másra, nem állt neki magyarázkodni. Megrázták magukat, tették a dolgukat és mentek tovább. Meg sem álltak az olimpiai dobogó legfelső fokáig, ahol pénteken nem sokkal dél előtt vehetik át az olimpiai aranyérmüket és hallgathatják meg a magyar himnuszt. Egy nagy ugrás a dobogó legfelső fokárólForrás: AFP/Roberto Schmidt Magyarország a téli olimpiák 94 éves történetében 2018. február 22-ig nem szerzett aranyérmet. Szerezhetett volna kettőt is – 1948-ban a Kékessy Andrea, Király Ede műkorcsolyapáros, 1980-ban pedig a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtáncospár érdemelte volna meg az olimpiai elsőséget, csakhogy a pontozóbírók másképp döntöttek. Mindkét esetben ezüstérem lett a vége, mindkét esetben csalást kiáltott a sajtó, de ez sem az egyik, sem a másik pároson nem segített. Arról nem beszélve, mennyire vérzett minden magyar sportkedvelő szíve, amikor 1994-ben, a Lillehammerben megrendezett téli olimpián Hunyady Emese osztrák színekben nyert olimpiai bajnokságot a nagypályás gyorskorcsolyázók között. Ekkor sokan úgy érezték, hogy megint elveszítettünk egy aranyérmet, egy olyan medált, amelyet magyar sportoló soha nem fog megnyerni téli olimpián. A Budapesten született és nevelkedett Hunyady azért ment Ausztriába, mert Magyarországon nem tudott megfelelően felkészülni a versenyekre. Amikor Norvégiában a középső zászlórúdon magasba kúszott az osztrák lobogó, bánatukban rengetegen sírtak Magyarországon. Egész Magyarország zokogva fogadhatja ezt az olimpiai győzelmetForrás: AFP/Mladen Antonov Abban egészen biztosak vagyunk, hogy péntek délben, amikor Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba és Knoch Viktor átveszi az aranyérmet és a távol-keleti országban megszólal a magyar himnusz, örömükben rengetegen zokognak majd idehaza. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Let's block ads! (Why?) Forrás...
