2020 Október Jáksemás! Nekem nevem barát! – Borat Subsequent Moviefilm

Jáksemás! Nekem nevem barát! – Borat Subsequent Moviefilm



Az Amazon korunk egyik legmerészebb streaming platformja. Nem rest politizálni, tabukat döntögetni, legyen szó bármilyen műfajról. Most a kazah nép nagy fehér gyermekével aranytojást tojó tyúkot fogott, Borat ugyanis visszatér, hogy újból hülyét csináljon Amerikából és az egész világból.

14 évvel ezelőtt látogatta meg először az Usánka államokat, hogy sok-sok tapasztalattal térjen vissza hazaországába, Kazahsztánba. Azóta sok víz lefolyt az Urálon, és mint kiderült, a visszájára sült el a transzatlanti portyája. Az elkészült film teljesen aláásta a kazah nép közmegítélését. Kirakatbábukra maszturbált, szó szerint bezsákolta Pamela Andersont, mindennek tetejében pedig még az amerikai himnuszt is szétbarmolta. A televíziós szakma, a szülőfaluja, Kucsek és persze a politika is kirekesztette őt. Gulágbüntetésének egy újabb jenkiföldi küldetés vet véget. Helyre kell állítania Kazahsztán dicsőségét azzal, hogy lekenyerezi Mike Pence-t, az USA alelnökét.



Borat, és vele Sacha Baron Cohen, sikertörténete valamikor 1997 környékén kezdődött, amikor létrehozta a karakter prototípusát, Alexi Kricklert egy F2F című ifjúsági műsorhoz. A moldovai alteregó később az albán Kristo Shqiptariként futott. Borat mint az evolúció következő lépcsőfoka, amiatt az ikonikus karakter miatt csúszott, akit Ali G-ként ismerünk. Cohen a Da Ali G Show sikerén felbuzdulva kezdte továbbfejleszteni a kazah alteregóját, akit a műsorban már többször is megmutatott. Az Ali G Indahouse fogadtatása pedig bizonyossá tette Borat sorsát: mozivásznon a helye. 2006-ban be is mutatták az elmúlt évtizedek mozgókép-termésének egyik legélesebb társadalomkritikáját Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika címmel. Jussa pedig egy Oscar- és egy Golden Globe-jelölés, utóbbiból egy győzelem is, a legjobb férfi vígjáték főszereplő kategóriában, valamint a gyártási költségének közel tizenötszörös megtérülése.

Cohen a baltaarcú, és meglehetősen szexista, rasszista hősével kétségkívül a legnagyobb sikerét érte el: nem túlzás azt állítani, hogy Borat popkulturális ikon lett.

A legtöbb kritika amiatt érte, hogy öncélú humorral operál, mindent és mindenkit pejoratív kontextusba helyez, és hogy túltolja. Ez így igaz. Borat rendezési elve a káosz, s ilyetén a ledgeri Joker hikomat testvéreként lézeng Amerika utcáin. S teszi mindezt piszok szórakoztató és gondolatébresztő módon.

Hogy miért fontos az öncélúság, miközben minden komikus öncélú? Azért, mert ezt hagyja maga mögött Cohen, aminek eredménye egy sokkal fókuszáltabb film, ennek hatása viszont kettős mércéjű. A Borat folytatását Cohen érezhetően az elnökválasztási kampányra időzítette. Fő célja, hogy kritikával illesse a kritikamentes trumpistákat, vagyis letörje a konzervatívok szarvát azáltal, hogy karaktere az eszme hithű követője.



Az amerikai kormány kirekesztő, xenofób és több etikai sebből vérző politikája a filmben McDonald Trumpként emlegetett celeb megválasztása óta rengeteg indulatot generál. Cohen nyíltan foglal ez ellen állást, mely az első film „mindenkinek beszólok egy kicsit” stílusa után egy sokkal inkább következetes és megfontolt szerzőt sejtet a mű mögött. Másfelől egy kívülállónak, az Amerikában zajló PC-háborúra már ráunt, vagy nem is ismerőnek, túl sok érdekességgel, újdonsággal nem szolgál. Persze vicces maga az ötlet, miszerint a kormányt a kazah kultúrminiszter és pornósztár, Johnny, a szexmajom elajándékozásával kívánják megvesztegetni, később pedig a saját lányát, Tutart (Maria Bakalova) bocsátja áruba. A filmvégi, Trump ügyvédjét, Rudy Giulianit középpontba állító, az előzetes óta nagy vihart kavaró jelenetről nem is beszélve.


A probléma ezzel az, hogy a Borat második része hiába tűnik fókuszáltnak, mégis aránytalannak érződik.


Az első film súlyát éppen a súlytalanság adta: minden szubkultúra megkapta a magáét egy-egy könnyed jelenetben, egy-egy éterben elszállt poénnal, de leülepedett mondanivalóval. Szkeccsfilmnek hatott, amiben előbb a cigányokat elvből megvetők, majd a zsidógyűlölők és persze a fegyvertartást már szinte óvodáskortól szorgalmazók is pofonba szaladtak. Vagyis minden szegmensre áldozott egy bizonyos százalékot, ezzel szemben most nagyjából úgy néz ki a képlet, hogy 75%-ban ellenpropaganda a kollektív konzervatív közösségnek, míg a maradék hányadon osztoznak azok a tényezők, amelyeket csúcsra járatott Cohen az első alkalommal. Csúcsra járatott, azaz már nem számít újdonságnak.


Pont az olyan gyermeteg baromságok hiányoznak ebből a filmből, mint amikor Borat nem tudta eldönteni miféle kutya a teknős. A metrón elengedett csirke a táskából. A medve a fagylaltos kocsiból. A puncimágnes a Hummerből.

Vannak próbálkozások, amelyek nagyot ütnek, például a nagy botrányt kavaró zsidózós szegmens. Borat szerinte autentikus zsidóként, egyik kezében pénzeszsák, másikban mérleg, arcán hatalmas orral és kalappal lép a zsinagógába, ahol egy zsidó nénivel beszélget a holokausztról. Szerinte nem volt. A néni szerint volt. Túlélte. Egyszerre megindító és kedélyborzoló beszélgetés, hiszen Cohen zsidó neveltetésű és identitású. Ez az ő igazi humora.



És vannak próbálkozások, amik csak azok maradnak: az Instagram-modellek pénzhajhász ambíciói lerágott csont, könnyű poénforrás, de ami fontosabb, tartalmatlan.


Apropó tartalom; van ám a Borat 2-nek valódi története. Méghozzá, és ez a legmeglepőbb, egy apa-lánya kapcsolat krónikája.

Természetesen nem kell vérkomoly, könnyfakasztó drámára számítani, egy olyan mélyérzésű történetre, mint az Életem fénye, de mindenképp szentimentalizmusra utaló jel, hogy Borat nemcsak magával foglalkozik, hanem egy másik emberi lénnyel is. Ráadásul egy nőneművel.


Lányát a kazah hagyományok szerint ketrecben tartja, olyan meséket tanít neki, mint hogy a nőknek nemcsak az autóvezetés tilos, de már a kérdezés is veszélyes terep, valamint a vaginája beszippantja, ezért nem szabad magához nyúlnia. Nagy és korrekt ívet követ kettejük kapcsolata, míg végül a valódi, szülői és gyermeki szeretet egyaránt érvényre jut.



Cohen úgy néz ki, kezd felnőni, ez már A chicagói 7-ek tárgyalása kapcsán is gyanús volt, most azonban bizonyossá válik, és egészen jól áll neki. Azt nem lehet tehát mondani, hogy Cohen elvesztette volna a bátorságát, hiszen mégis csak a regnáló kormányt szapulja, odapirít a holokauszttagadóknak és a QAnon, szélsőjobboldali összeesküvés-elmélet hívőinek is. És természetesen a koronavírus-tagadók is megkapják a maguk fricskáját egy country-dal formájában. Márpedig ezeknek a szubkultúrának van követőszáma, nem is kevés. Ahogyan azt sem lehet mondani, hogy Cohen ne akarna megújulni, hiszen az eddig is szélsőséges karakterének most egy újabb arcát, pólusát, mintegy a társadalmi érzékenyítés céljából hivatott megmutatni.


A gond az új Borattal, hogy míg az első része interkulturális görbetükör, addig a második etap már egy személyes állásfoglalás, amely azért nem lehet örökérvényű, mert túlságosan aktuális.

Azért nem tud megújulni, mert túlságosan jól áll neki a régi. Azért nem tűnik humorosnak, mert túl sokszor idézi meg és süti el azokat a poénokat, amelyek igazán jól állnak neki. Azért nem tud áldokumentumfilm lenni, mert túlságosan a valóságot dokumentálja, ezt pedig még a film formanyelve, a sokkal nagyobb számban jelenlévő megrendezett jelenet is alátámasztja.


A Borat folytatása egy közepes, átlagos film… lenne. Ha Cohen nem volna piszok szemtelen a végkifejletben. Mint olyan, nem mondhatok róla sokat, legyen elég annyi, hogy a koronavírusnak jóval nagyobb szerepet szántak a filmben, mint elsőre gondolnánk.

Szokás mondani, hogy egy filmet nem a csavarnak kellene naggyá tenni. De tegyük a szívünkre a kezünket: a Közönséges bűnözők sem ütne akkorát a nagy leleplezés nélkül. Cohen ezen trükkje gondoskodik arról, hogy a folytatás felérjen az előd szintjére. Csak most egy másik aspektusból és másik módon; nem komikusként, hanem filmesként követte el mindezt.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/borat-subsequent-moviefilm-kritika