Jeget okádó vulkánoknak tűnnek a Pluto felszínén megfigyelt hegyek, és ez új kérdéseket vet fel a távoli kisbolygó geológiai aktivitásáról egy frissen bemutatott kutatás szerint, amely a New Horizons űrszonda Földre továbbított adatai alapján készült. Az Amerikai Asztronómiai Társaság marylandi konferenciáján hétfőn ismertetett tanulmány az eddiginél sokkal összetettebb képet fest a Plutóról és holdjairól. Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) New Horizons űrszondája július 14-én haladt el a törpebolygó mellett olyan közel, amennyire ember alkotta szerkezet még nem jutott. Azóta továbbítja a földi irányítóközpontba a Plutóról és holdjairól készült fotókat és mérési adatokat. A New Horizons tudósai a héten 50 jelentést ismertetnek, köztük van a meglepetést okozó vulkánokról szóló tanulmány. A New Horizons felvételei szerint két hegy emelkedik a bolygó felszínén, mindegyikük átmérője nagyobb 160 kilométernél. Tetejükön horpadás látható, ami a földi és marsi vulkánok kráterére hasonlít. “Soha ilyesmit nem láttunk a Naprendszer külső vidékén”, mondta Oliver White, a NASA kutatója. A Pluto vulkánjai olvadt kőzet helyett fagyott vizet, nitrogén-, ammónia- és metánjeget okádhatnak. Ugyan White elismerte, őrült ötlet azt állítani, hogy a Naptól a Földnél harmincszor távolabb eső kisbolygón vulkánok léteznének, mégis “ez a legkevésbé őrült dolog, amire gondolni lehet”. A New Horizons számos mély szakadékot is talált a Pluto felszínén, a leghosszabb 322 kilométeres. A szakadék teteje több mint 4 kilométerrel magasabban van, mint az alja, ez több mint kétszer akkora, mint a Grand Canyon fala. A Plutónak ezen a részén található sok hatalmas szakadék arra utal, hogy a bolygó magjában nagy tágulás mehetett végbe egykor, vélte White. A tudósok azt gyanítják, a földtani változások hőforrása a Pluto magjában természetes módon meglévő radioaktív elemek bomlása volt.