Release Date: 2014. április 17. Genre: dráma Director: David Gordon Green Screenwriter: Gary Hawkins Studio: Cinenuovo Kft. Starring: Adriene Mishler, Gary Poulter, Nicolas Cage, Ronnie Gene Blevins, Tye Sheridan 2014.04.17. (Joe) Joe (Nicolas Cage) egy favágó brigád vezetője, aki sittes múlttal, de amennyire tőle telik, tisztességesen és keményen próbál boldogulni, sőt, még bizonyos határig embereket is képes közel engedni magához. Gary (Tye Sheridan) egy családnak nem nevezhető rettenetben él, két alkoholista, munkanélküli ronccsal, akik a szülei, és akik közül az apja folyamatosan veri, és elszedi tőle minden pénzét. A fiú néma kishúga és anyja miatt nem lép le, hanem munkásnak jelentkezik Joe-nál, és ezzel mindkettőjük sorsát megváltoztatja. KRITIKA A dühkitörései miatt rendszeresen bajba kerülő, öntörvényű Joe szembeszáll a világgal, pedig csak egy kisfiút akar megmenteni az apjától. A címszerepet alakító Nicolas Cage pedig ismét hasonlít egy színészre. Nahát! Csákvári Géza Érdekes fazon ez a David Gordon Green. Ír, rendez és mindent tud, amit csak egy amerikai indie-filmesnek tudnia illik az univerzális karrierhez. Ha kell, akkor átvált hollywoodiasba, ha erre nincs szükség, akkor egyénien pazar is tud lenni, legyen szó komédiáról vagy drámáról, a műfajok közötti ugrálás sem akadály neki. A Joe az utóbbi kategória, tehát inkább dráma mintsem komédia, mégpedig a szebb napokat is megélt Nicolas Cage címszereplésével. Ő alakítja azt a keménykötésű csávót, aki erőszakossága miatt már többször megjárta a börtönt, és élete nagy dilemmája, hogyan tartsa féken a haragját. Ez persze eléggé nehéz Nebraskában, egy olyan szegény városban, ahol, ad absurdum, az öreg alkoholisták egymás fejét verik szét egy fél üveg borért. (Mennyivel más ez a Nebraska-ábrázolás, mint mondjuk Alexander Payne-é a Nebraska című mozijában, pedig tulajdonképpen ott is ölre mennek egymással az emberek.) Joe figurája kétélű. Legtöbbször egyszerű, mint a faék, persze kiderül, hogy végül is sokkal több van benne. Robbanásra igencsak hajlamos, sok őt ért provokáció ellenére csak meglenne a seggén, amerikai bulldogjával és gyakori energialevezetéssel a helyi bordélyban, de megismerkedik a tizenöt éves Garyvel, akinek a piás apja rettegésben tartja az egész családot. Joe és Gary barátok lesznek, egyfajta mentor-tanítvány viszony alakul ki köztük, és Joe munkát ad Garynek, ha pedig segítségre szorul, akkor azonnal fellép – ha kell, teljes fizikumával. Az ilyen történetek rosszul szoktak végződni, tragédiával és önfeláldozással – ez itt sem történik másképp. A kiszámítható sztorit Green rendezői allűrjei (igen, már vannak neki) teszik frissebbé, főleg, amikor abszurd humora kerül előtérbe, de a dráma szintjén sokszor megbicsaklik: gyilkos indulatok tombolnak a vásznon, de bármiféle józan dramaturgiai indok nélkül. Legalábbis első pillantásra tűnik így. A filmnek ugyanis van egy „meta” szintje, mely a belső folyamatok nem látható folyamatainak a szövevénye. Ebbe a hullámzó színvonalba beleillik Nicolas Cage játéka is. Miután a színész lassan másfél éve magyarázza interjúkban, hogy ez lesz a nagy visszatérése a drámai színészkedéshez, lelkesen konstatáltuk, hogy ez olykor tényleg sikerült neki. Az akciójelenetekben viszont ugyanolyan karikaturisztikusan gagyi az alakítása, ahogy az utóbbi időkben megszokhattuk (mint például A szellemlovasban, hogy más ne mondjunk). Persze, mi értjük, hogy ez direkt fricska, egyfajta görbe tükör a manapság fájóan üres akciófilmek irányába, és Green képes volt az alapjáraton felül járatni Cage-et. Nem semmi, kérem! 118 perc, amerikai Joe « VOX.hu
