Előzetes Jöhetne már a végítélet – Transformers: Az utolsó lovag

Jöhetne már a végítélet – Transformers: Az utolsó lovag




Michael Bay feltehetően utolsó Transformers filmje semmiben sem ugorja meg az előző részek színvonalát. Az utolsó lovag a középkori Arthur-mítosz bevonásának újdonsága ellenére is folytatja a széria lezüllesztését.

Hosszú ideig tartó párkapcsolat ez Bay és a robotok között. Az első epizód még többnyire kielégítő volt a Hasbro játékfiguráin és rajzfilmhősein felnövő rajongóknak, de utána már-már konszenzus van arról, hogy a sorozat önmaga alatt ássa a gödröt.

Az utolsó lovaggal pedig olyan mélységekbe értek, ahonnan már a felszínt se látni.
Arthur király űrből érkező robotok segítségével verte le a szászokat – állítja a film. Nem lepődünk meg, hiszen Bayék már korábban is bevonták az alakváltókat a történelembe a dinoszauruszok kiirtásánál vagy a holdraszállásnál. A probléma, hogy ezek az események a történet kronológiájának megkeverését idézik elő, viszont a transformerek misztikumából elvesznek.



A főszerepben ismét az előző rész feltalálója, Cade Yeager (Mark Wahlberg) áll. Ezentúl egy roncstelepet igazgat, amely a Földön megmaradt transformereknek segít menedéket nyújtani. A kötelesség azonban elrángatja remeteéletéből, hiszen a világ újra veszélyben van: a robotok bolygója, Cybertron közelít bolygónk felé, hogy megsemmisítse azt. Ha ismerősnek tűnik, azért van, mert a harmadik rész veszélyforrását restaurálták a filmben. Társának szegődik még egy harmincas brit professzornő (Laura Haddock), akiről el kell hinnünk, hogy három doktorija mellett még a szoláriumozásra is van ideje, miközben képtelen pasit fogni magának.

Az utolsó lovag egyik nagy marketingfogása volt, hogy a sokak által kedvelt Optimus fővezért „pálfordulni” láthatjuk az ellenséges erőknek dolgozva. Sőt, még a másik kedvenccel, Űrdongóval is vívnak egy végzetesnek tűnő ökölharcot. Sajnos ez mind csalás. Optimus mindössze tíz percet ha szerepel a filmben, miközben a fókusz (ismét) az embereken van. Visszarángatják nekünk Lennox századost (Josh Duhamel) és Simmonst (John Turturro), de még Stanley Tucci sem maradhatott ki, aki most indokolatlanul részeges Merlinként jelenik meg. A legarcpirítóbb, hogy itt van a Westworldben nyújtott kiváló alakítása után Anthony Hopkins, hogy az aktuális bölcs öreg szerepében kínoskodjon. A legrosszabb viszont az erőltetett kemény kislány karaktere, akit a film két könnyes monológ után szerencsére hamar elfelejt. Látványosan nincs relevanciája, csupán a kislányok közönségét akarták vele bevonzani.



Érződik a filmen a lustaság, jobban, mint bármikor.
Az előző részeken még látszott, hogy akartak valamit a készítők, még akkor is, ha túlzásba estek. Michael Bay viszont itt annyira igénytelen volt, hogy a részben IMAX kamerákkal felvett filmben snittről snittre változik a képarány. Még a hatalmas mozivásznon is észrevesszük, ezáltal pedig kizökkenünk minden jelenetből – hogy gondolták ezt? A vágóasztalon asztalra kellett volna csapni, ugyanis a film ide-oda dobál karakterektől karakterig, miközben nincs egységes üteme. Arról nem is beszélve, hogy az akciókban ismét semmi újdonságot nem kapunk, cserébe nem is volt belőlük sok. A film 150 perce alatt viszont rettentően unatkozik az ember. Ilyen banális történet és irritálóan vicceskedő figurák mellett visszasírjuk a Batman Superman ellen komor epikusságát.

Bay és a transformerek viszonya mára csak árnyéka önmagának. Jobb lett volna ezt korábban abbahagyni, de most a legegyértelműbb. Ha hihetünk a rendezőnek, tényleg ez lesz az utolsó projektje a sorozatban. Az árokból viszont nem tudom, hogyan lehetne kimászni. Lehet, hogy itt már csak a reboot segítene.

2017. június 28.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/transformers-az-utolso-lovag-kritika