John Wick kritika Bosszúvágy, avagy a Rémkirály legendája Szerző: Bányász Attila (Miner) Keanu Reeves, akárcsak legújabb filmjének címszereplője, ha kissé berozsdásodva is, de visszatér ahhoz, amiben a legjobb… s valljuk meg, hogy John Wick karaktere kegyetlenül jól áll neki. Stílusos akcióorgia, szórakoztató adok-kapok, amelyben minden rosszfiú térdre kényszerül. A Halászkirály után ez itt a Rémkirály legendája. Bosszú, John Wick a Te XXI. századi neved! Fortis Fortuna Adiuvat* Egyáltalán nem bánom, hogy Keanu Reeves visszatért a kamera mögül (A Tai Chi harcosa), bár a 47 ronin után elég mélyről kellett visszakapaszkodnia, hogy ismét valamirevaló akciószereppel örvendeztessen meg minket. Bár aJohn Wick az összes fellelhető sablont és klisét felvonultatja, a korábban kaszkadőrként dolgozó páros, Chad Stahelski és David Leitch első rendezésüket olyan stílusosan oldották meg, hogy azzal örökbérletet váltottak a zsáner rajongóinak szívébe! Pedig első ránézésre semmi különöset nem ígér a film szinopszisa, sőt, gondolhatnánk, ha nem Keanu Reeves lenne a címszereplője, talán csak a videótékák polcain debütálhatna a produkció. A kiégett ex-bérgyilkos figurája agyonkoptatott klisé, aki azért tér vissza a “játékba”, mert szeretett kocsiját meglovasítják, feleségétől kapott kutyáját (?!) pedig felkoncolják. Pfff, ugyan már! Ezt most komolyan gondolják?! Valamiért a Golyózápor (Shoot’Em Up, 2007) elnagyolt akcióparódiájának rémképével ültem be a moziba, és rögtön az elején kellemes meglepetés ért. Alig hangzik el párbeszéd, mégis az első öt percben teljesen képbe kerülünk Wick tragédiáját illetően, s a kutyás epizód is teljesen természetesen simul bele a sztoriba, mi több, azt vettem észre, hogy még szívesen elnéztem volna a Reeves-eb páros évődését a vásznon. Ám derék rendezőink minden finomság mellőzésével ragadnak minket üstökön, s vezetnek tovább a fő konfliktushoz, hogy beleverjék a képünket a brutális erőszakba, ahogy az orosz maffiavezér elkényeztetett fiacskája érvényt szerez az akaratának. Ám a kis „pöcs” bizony nem tudja, kivel húzott újat! Valamiért nagyon szórakoztatónak találtam John Wick eltúlzott nimbuszát: a csendháborításért kivonuló rendőr félő tiszteletét, a konkurens bérgyilkosok előre köszönését, az orosz maffiavezér hangjának remegését, egyszóval a Rémkirály legendájának megteremtését. Az is nyilvánvaló, hogy a jellemzően B-kategóriás akciófilmek szkriptjeit jegyző Derek Kolstad forgatókönyvíró alighanem élete főművét vetette papírra: bár a történet egyenes, mint a szeg, s világos, merre tart, nincs igazán túlbonyolítva, mégis itt-ott elbizonytalanodtam, hogy most mindezek után mi következik. Természetesen semmi meglepő, ám Stahelski és Leitch gondoskodnak róla, hogy remekül szórakozzunk. Hősünk tehát újra beszáll a “játékba”, veszi a szegre akasztott, akarom mondani, a pincébe bebetonozott motyóját, s persze a fiacskáját védő orosz maffiavezér mindent és mindenkit rászabadít, hogy likvidálják. S miután Wick, s vele együtt maga Reeves is, minden rozsdát lehullat, bizony igazi vérforraló akciókavalkádnak lehetünk tanúi. John Wick Bryan Mills-i (Elrabolva) elszántsággal vág át a rosszfiúk tömegén, mint forró kés a vajon, mindezt Equilibrium-i fegyver-balettet idéző mozdulatokkal. Mielőtt egy legyintéssel elintéznénk Wick stílusát, miszerint „tipikus akciófilmes marhaság”, nos, ellent kell mondanom: úgy hívják, CAR (Central Axis Relock) módszer, melynek a lényege a lőpontosság hathatós növelése és a lőfegyver közelharcbeli használata – a top ügynökségek által alkalmazott lőtechnika. Egyszóval, Wick egyre jobban begorombul, üti és lövi az ellent, hogy elérje célját, azaz bosszút álljon a „szúkán”, s hiába küldenek rá félhivatásosakat és profikat, senki sem bír vele. Ugyanakkor tetszett, hogy az alkotók nem estek bele a Seagal-szindrómába (Steven Seagal után szabadon), azaz hősünk nem sérthetetlen, bizony ő is kapja a sebeket, s nem pattan le róla a kés vagy a golyó. Szintén kitűnő ötletnek bizonyult, hogy Reeves mellett a mellékszerepeket is megtámogatják néhány nagyformátumú színésszel, akiknek már a jelenléte is emeli a film fényét: így került a képbe Willem Dafoe,John Leguizamo és Ian McShane. Az orosz maffiavezér szerepére nagyszerű választás volt a svéd A tetovált lánnyal befutó Michael Nyqvist, aki azóta Hollywood keresett színészei közé tornászta magát: gesztusaival igazán sokat ad hozzá figurája hitelességéhez. Feltűnik még a színen a Trónok harca Bűzöseként befutottAlfie Allen, aki újra tenyérbemászó szerepet kapott, valamint a lengyel és magyar felmenőkkel is büszkélkedő Adrianne Palicki, akit korábban a Légióban és a G.I. Joe: Megtorlásban láthattunk. Reeves, mint korábban már említettem, most kiköszörülte a csorbát legutóbbi szerepválasztásai és filmes ambíciójából fakadó rendezői mellékvágánya kapcsán. Tisztességesen felkészült a szerepre, az akciójelenetei 90%-át saját maga hajtotta végre, dublőr nélkül. Ezzel az akciófilmjével talán ismét visszatalálhat korábbi sikereihez. A John Wick igazán kellemes és szórakoztató kikapcsolódást nyújt az akciófilmek rajongóinak, még az eltúlzottnak érzett 18-as korhatárjelölés ellenére is. Kőkemény akciófilm, ami remek akciószcénákat tartalmaz, melyekből talán többet is elbírt volna a produkció. De ne legyünk telhetetlenek! A John Wickegyenesen a zsigeri ösztönlényhez szól bennünk, akivel ha bárki b@szakodni merészel, bizony szétrúgja a seggedet! Úgyhogy ne húzd ki a gyufát! Értékelés: 7,5/10 » John Wick kritika | Filmtrailer
