Katona Dalok / Idézetek ...

Kimegyek a doberdói harctérre

Ha kimegyek a doberdói harctérre
Feltekintek a csillagos nagy égre
Csillagos ég merre van a magyar hazám
Merre sirat engem az édesanyám

Én Istenem, hol fogok én meghalni
Hol fog az én piros vérem kifolyni
Olaszország közepében lesz a sírom
Édesanyám arra kérem ne sírjon

Feladom a levelem a postára
Rátalál az édesanyám házára
Olvasd anyám vérrel írott levelemet
Doberdónál hagyom az életemet

Édesanyám nem írok több levelet
Puskagolyó lőtte el a szívemet
Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok
Megsiratnak a falumbeli leányok

 

Ezernyolcszáznegyvennyolcba'
el kell menni háborúba,
ha úgy vagyon cédulázva,
hogy elvesszek a csatába.

Keljetek fel Rákócziak,
ti voltatok igaz fiak,
lássátok meg nagy romlását,
magyar hazánk pusztulását!

Szép meghalni a hazáért,
virtust tenni a nemzetért,
fölkelni a szabadságért,
ontani a jó magyar vért.

Azt is tudom, nem én kezdtem,
tudom, nem is én végeztem,
most is halnak és születnek,
nem lesz a vége az életnek.

1848-ban

 

A jó lovas katonának

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára,
Megütközik, viaskodik, siet a prédára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára.
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

 

1914-évben gyászba borult az egesz világ népe,
Ferenc Jóska ej haj háborút indított,
Sok jó édesanyát de megszomorított

1914 évben, a Jóisten lenézett a földre,
Lenézett a szép Erdélyország közepébe,
Hej a legénység megyen a harctérre.

 

32-es baka vagyok én

Harminckettes baka vagyok én,
kék parolin mosolyog a blúzom tetején.
Nincs még sarzsim, de holnapra lesz,
galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz.
Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám.
Nincsen lovam, de víg vagyok mindig ám!
Mert harminckettes baka vagyok én,
recece, gyalog masírozok én.

 

Katonadalok - A gőzösnek hat kereke
A gőzösnek hat kereke,
de fényes de fényes de fényes.
Benne ül egy nyalka huszár,
de kényes de kényes de kényes!

Most fújják az én marsomat,
itt kell hagyni a galambomat.
Angyalom, ragyogó csillagom.

 

A hadházi bíró kapujába
A hadházi bíró kapujába’
lehullott az akácfa virága.
Felszedné azt sok jó édesanya,
ha a fia nem lenne katona.

A bírónak három legény fia.
Három közül egy sem lett katona.
Szívesebben szolgálnám a császárt,
ha egyformán szedné a regrutát.

A gőzösnek mind a hat kereke,
mind a hat feketére van festve,
gyászolja a magyar legényeket,
Fiumébe viszik szegényeket.

A hadházi bíró kapujába’
leesett a kalapom a sárba.
Gyere babám, vedd fel a kalapom,
hazajövök, te leszel a párom.

Gyere babám, vedd fel a kalapom,
hazajövök, te leszel a párom.

 

A határra indul már a sok járőrlegény,
Búcsúcsókot int utána sok sok női kéz,
Száz szál virágszál a sapkájukra hull,
Közben a járőr messze elvonul.
Meg-megcsillan egy-egy könny a rózsás arcokon,
-Találkozunk még édes angyalom!

A határról győzelmesen visszatérünk még,
Ragyogni fog felettünk a messze, kéklő ég.
Míg messze járunk, a szív a szívre vár,
Leszel még boldog, te barna hajú lány!
Rózsává lesz minden, arcon titkon ejtett könny,
Ha majd a győztes járőr visszajön!

 

A honvédnek nem kell más, csak jó fegyver,
Úgy indul el a csatába jó kedvvel.
Nemzetiszín szalagos a sapkája,
A babája büszkén tekint utána.

Ne sírjatok vásárhelyi menyecskék,
Hazaszállunk mi is, mint a kis fecskék,
Fényes csillag lesz a vállunkra varrva,
El is sárgul, aki nem volt katona.

 

A karcagi vigadóban

A karcagi vigadóban szépen szól a magyar nóta,
Viszi a szél, fújja a szél, le az orosz frontra.
Magyar baka szívéhez kap, golyó száll beléje,
És a lelkét magyar nóta viszi fel a magas égbe.

Őrmester úr, őrmester úr, csak az a kérésem:
Hétköznapi szabadságom adja ki a hétre,
Levelem jött anyám írta, az van bele írva,
"Meg sem látlak, édes fiam, letesznek a hideg sírba."

Az őrmester szeme könnyes, arcán ül a bánat:
"- Három hete temették el az édesanyámat!
Nem voltam a temetésén, könnyem nem hullt rája,
Szüksége van a hazának minden jó anya fiára."

Horthy Miklós bevágtatott erdélyország közepébe
azt adta ki parancsába székelyek előre
erdélyország többi részét mind vissza kell venni
Szent Istvánnak határára piros fehér zöldet tenni.

 

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga,
Eszik-iszik a sátorban, semmire sincs gondja,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára,
Megütközik, viaskodik, siet a prédára,
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet és becsület hazája számára.
Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Katonadalok - A jó lovas katonának

 

A laktanya udvarán
A laktanya udvarán a század már készen áll,
Nyílik a piros rózsa.
A kapuban sírdogál a sok csinos barna lány,
Búcsúzik utoljára.

Nem tudom, hogy látlak-e még virágom,
De azért a legjobbakat kívánom.
Kis kalapom félreáll, szívemben egy szál virág,
Ez lesz az útitársam.

Ha megjövök, kisbabám a kapuban vár reám,
Ünnepi fehér ruhában.
Megkérem a századost, aki szabadságot oszt,
Egy napot tegyen rája.

Mikor a pap szerelmünket megáldja,
Zubbonyomat civil ruha leváltja.
Büszke lesz a kisbabám, meg a jó édes anyám,
Hogyha a fiát látja.

 

A karcagi vigadóban szépen szól a magyar nóta,
Viszi a szél, fújja a szél, le az orosz frontra.
Magyar baka szívéhez kap, golyó száll beléje,
És a lelkét magyar nóta viszi fel a magas égbe.

Őrmester úr, őrmester úr, csak az a kérésem:
Hétköznapi szabadságom adja ki a hétre,
Levelem jött anyám írta, az van bele írva,
"Meg sem látlak, édes fiam, letesznek a hideg sírba."

Az őrmester szeme könnyes, arcán ül a bánat:
"- Három hete temették el az édesanyámat!
Nem voltam a temetésén, könnyem nem hullt rája,
Szüksége van a hazának minden jó anya fiára."

Horthy Miklós bevágtatott erdélyország közepébe
azt adta ki parancsába székelyek előre
erdélyország többi részét mind vissza kell venni
Szent Istvaánnak határára piros fehér zöldet tenni

 

Erdő szélén juharfa,
Kiszáradt az ága.
|:Öreg gólya fiának
Fészket rak a fára.

Száraz ágú juharfán
Madár ül a fészken.
|:Azért vagyok géppuskás,
Nékem is van fészkem.

Megtudhatná akárki,
Ha támadni merne,
|:Nem a gólya kelepel,
Géppuska szól benne!

 

A kárpátok mély árkában úgy sírnak a fák
Hullanak már a levelek s a hervadó virág,
Bérces ágyuk durranása messze-messze kél
Lelkesítő magyarnótát fúj felénk a szél.
Fiúk felettünk az idő eljárt, fiúk felettünk elmúlik a nyár,
Nem látjuk többé a kicsi falunk, nem zárjuk többé a rácsos kaput,
Mondjátok meg aki hazatér, idegen földben pihentem meg én...
Csak a drága jó anyámnak el ne mondjátok..
Ne epessze fájó szivét a keserű bánat.
Mondjátok,hogy visszajövök,visszajövök én..
Visszajövök egy szép május holdas éjjelén...
És aztán felvirágzom a puskám szuronyát..
Kis falum határán úgy vonulok át...
Mondjátok meg aki hazatér, idegen földben nem pihenhetek meg én !!!

 

A katonának olcsó a vére

A katonának olcsó a vére,
Három négy krajczár egy napi bére.
Azt sem költheti el szegény, mindig kedvére,
Keserűség, bánat, ínség száll a fejére.

Szegény legénynek testi ruhája,
Ha van kenyere és szalonnája,
Felesége csinos gondos, meleg szobája,
Bár bocskoros, ha nem adós, nincs semmi baja.