Egy új kutatás szerint egy antarktiszi polipfaj egyedülálló stratégiát alkalmaz az oxigén szállítására vérében. A Frontiers in Zoology folyóiratban publikált tanulmány azt sugallja, hogy a lábasfejű specializált vérpigmentjei segíthetnek ellenállóbbá tenni őt a klímaváltozással szemben az antarktiszi halakhoz vagy más polipfajokhoz képest. A Déli-óceán a fagyponthoz közeli, zord hőmérséklet ellenére gazdag és változatos faunának ad otthont. Míg eme hidegben nehéz lehet az oxigén eljuttatása a szövetekhez az alacsony mértékű oxigéndiffúzió és a vér megnövekedett viszkozitása miatt, a jéghideg víz magában is elég nagy mennyiségben tartalmaz oldott oxigént. Az antarktiszi halaknál ez a körülmény csökkenti az aktív oxigéntranszport igényét vérpigmentekkel (például hemoglobin), de keveset tudni arról, hogy a kék vérű polipok milyen adaptációkat használnak oxigénellátásuk fenntartására eme hidegben. Antarktiszi polip vadászat közben. (Fotó: AFP) Michael Oellermann, a németországi Alfred-Wegener Intézet kutatója és a vizsgálat vezetője elmondta, ez az első tanulmány, amely egyértelműen bizonyítja, a polipok kék vérpigmentje, a hemocianin funkcionális változásokon esik át, hogy a fagypont alatti hőmérsékleten javítsa a szövetek oxigénellátását. „Mindez nagyon fontos eredmény, mivel az antarktiszi halakhoz képest teljesen más módszerre világít rá. Az eredmények arra is utalnak, hogy magasabb hőmérsékleten a hemocianin nyújtotta jobb oxigénellátással a polipfaj fiziológiai értelemben jobban felkészült lehet a globális klímaváltozásra” - magyarázza. A polipoknak három szívük és összehúzódni képes ereik vannak, amelyek a kék oxigénszállító proteinben, a hemocianinban (analóg a gerincesek hemoglobinjával) gazdag hemolimfát avagy vérnyirkot pumpálják. Annak kiderítésére, hogy az antarktiszi polip hemocianinja mi által adaptálódik annyira jól a hideg vízhez, a kutatók a nagyszámú Pareledone charcoti polipfajtól, és melegebb környezetben élő két másik fajtól - a délkelet-ausztráliai Octopus pallidus és a földközi-tengeri Eledone moschata - gyűjtöttek be és analizáltak hemolimfát. Az antarktiszi Pareledone charcotinál mutatták ki legnagyobb koncentrációban a hemocianint a vérben, a másik két fajhoz képest legalább 40 százalékkal többet hordoz, és az összes polip között a legnagyobb arányúak közé számít. A kutatók szerint ez a magas koncentráció kompenzálhatja a hemocianin amúgy gyenge képességét az oxigén szövetekbe juttatására hideg körülmények között, emellett segíthet biztosítani a megfelelő oxigénellátást. Vihar nyolcvancsomós széllel a Déli-óceánon, a Drake-átjárónál. (Fotó: AFP) Arra is fény derült, hogy az antarktiszi fejlábú hemocianinja 10 Celsius-fokon sokkal jobban szállítja az oxigént a kopoltyúk és a szövetek között, mint 0 fokon. 10 fokon a vérpigment több oxigént (átlagosan 76,7 százalékot) juttat a szövetekbe, mint a meleg vízi Octopus pallidusé (33 százalék) és Eledone moschataé (29,8 százalék). Ez a képesség elősegítheti, hogy az antarktiszi nyolckarú polip a hideg mellett a melegebb hőmérsékletet is elviselje, és valószínűleg életstílusához is köthető, mivel ez a faj a melegebb, sekély vizeket és dagálytócsákat kedveli. Az Antarktiszi-félszigetet érintő erős melegedési trendet figyelembe véve a Pareledone charcoti talán még profitálhat is ama képességéből, amellyel véroxigén-ellátását a többi fajhoz mérten változatosabb hőmérsékletekhez tudja igazítani. Az új eredmények feltárják, hogy a polipok hemocianin vérpigmentje hogyan képes oxigént szállítani hideg és meleg környezetben is, emellett magyarázatot nyújthat arra, miért is képviseltetik magukat olyan nagy számban az ökológiai fülkék széles spektrumán. A kutatók szerint a felismerésen túlmenően, hogy a hemocianin létfontosságúnak bizonyult az antarktiszi polipoknál, átfogóbb vizsgálatra is szükség lenne életkilátásaik feltérképezésére a melegedő óceánban. Forrás:Kék vére segíti az antarktiszi polip túlélését | Híradó
