Tegnap óta elég nagyot ment a hír, miszerint az eddigi lájkolgatás helyett már hat különféle érzelmet kifejező ikonnal nyilváníthatunk véleményt a legnagyobb közösségi oldalon. Ki is varrtuk a hírt Facebookra, belájkolta és behűházta jó pár ezer ember… és egy csomóan azonnal elkezdték követelni a dislike, azaz a nem tetszik gombot. Mark Zuckerberg már évek óta hangoztatja, hogy nem tervezik ilyesmi bevezetését, mert csak trollkodásra és viták szítására használná mindenki. A mostani újítással pedig egyértelművé is vált, hogy más irányban megy tovább a Facebook. De nézzük meg akkor a pro és kontra érveket, aztán döntsön mindenki maga. Miért lenne jó? Nagyon egyszerű: a vélemény szabadságáért. Ha valaki elmondhatja, hogy egy adott megosztás tetszik-e neki, akkor ugyan mondhassa már el azt is, ha nem. Emellett persze az is tény, hogy sokkal jobban árnyalná a reakciókat, hiszen a sima lájkolás megmutatja, hogy kit érint pozitívan valami, viszont a nem lájkolók közül nem lehet egyértelműen kiszűrni, ki az, aki legszívesebben “nemtetszikelt” volna, és ki az, akit szimplán csak nem érdekel, nem érint a bejegyzés témája, vagy akár nem is vette észre. Amiért meg tényleg sokan várták a dislike gombot (amit én folyamatosan diliske alakban olvastam, de ez csak engem jellemez), hogy végre szűnjenek már meg az olyan lájkvadász borzalom-bejegyzések, amikor mondjuk egy halálhírt, vagy szerencsétlenséget közöl le valaki, és oda meri írni, hogy a lájk a részvétnyilvánítás jele. Az ilyenekért kulturált embernek is ökölbe szorul a keze a zsebében kinyíló bicska nyele körül. Miért nem lenne jó? No, itt van egy csomó szempont. Egyrészt ott az internet íratlan szabálya: ha valakinek olyan eszközt adunk a kezébe, amivel trollkodni lehet, akkor trollkodni is fog. Ha valaki kitesz egy új profilképet, simán rászállhat az internet teljes népe, és szanaszét nemtetszikezhezi. Vajon azért, mert tényleg nem tetszik? Dehogy. Azért, mert irigy, féltékeny, az illető a húgával járt őhelyette, előbb vett ájfónt, vagy bármi egyéb sérelem készteti erre. A profilkép tulajdonosa viszont csak annyit lát a dologból, hogy kapott 284 diszlájkot, akkor ő valszínűleg ronda. A nem tetszik gomb tehát sok esetben torzítja a véleményeket, és ezzel kárt tehet a Facebook-felhasználók önértékelésében, lelkivilágában. Teljesen okos és jogos döntés, hogy ha valakinek nem tetszik valami a közösségi oldalon, akkor legyen egy kicsit szofisztikáltabb és írja meg kommentben a búját-baját. Ez eleve kiszűri a trollok egy részét (értelmes szöveget beírni máris kevéssé akaródzik, mint megnyomni egy lefelé fordított hüvelykujjas gombot), másrészt egy csomó félreértést eloszlathat, ha a hozzászóló kifejti, hogy pontosan mivel is volt baja. Aztán persze van még egy fontos ellenérv a dislike gomb ellen: ez ugyanis csúnyán összeomlasztaná a Facebook üzleti sikerét. Teljesen egyértelmű, hogy a közösségi oldalt a másfélmilliárd felhasználón felül a reklámok, szponzorált bejegyzések, valamint a márkák és vállalatok által regisztrált oldalak tartják életben. Ha valaki szereti az XYZ farmermárkát, belájkolja az oldalt, az XYZ farmermárka pedig boldogan reklámoz Facebookon az egyre növekvő számú kedvelőnek. Ha viszont az ABC farmergyártó rajongói ráugranának az XYZ oldalára és szétdiszlájkolnák azt, az XYZ szépen kivonulna Facebookról és vinné a pénzét is. Előtte meg persze ráküldené saját rajongóit az ABC oldalára, hogy ugyan, tessék már ott is szanaszét nyomkodni a nem tetszik gombot. Üzletileg akkora káosz lenne ebből, mint egy kisebb univerzum. Egyelőre a fizetett hirdetésekre még a kibővített reakciógombokat sem lehet használni, itt marad a lájk, vagy a néma csend – ezt lehet elítélően fogadni, de azért gondoljunk bele, ezért van ingyen a Facebook, ezek a fránya hirdetők ugyanis helyettünk fizetnek. Nincs minden veszve Ha jobban megnézzük, azért nem is hiányzik annyira az a nem tetszik gomb. Hiszen a hat mostani opció között ott a szomorú, vagy a dühös, ezzel máris jelezhetjük, ha egy megosztás témája nem érintett minket túl pozitívan. Az új választási botrányok és mutyik hírei alatt simán lehetünk dühösek, egy halálhír olvastán pedig szomorúak – ez még helyesebb is így, mint szimplán kifejteni, hogy mondjuk egy szerencsétlenség nem tetszik. Ezt ugyanis valahogy sejtjük. Viszont aki innentől “lájk a részvét jele” szintű postokkal hergel, azt blokkolom, jelentem, és behintem sóval a monitoron keletkező virtuális űrt, amit maga után hagy. Addig pedig itt az eddigi legjobb mémes vélemény arról, milyen gomb hiányzik még a mostani hat mellől:
