A vízilabdázók egykori szövetségi kapitányát, jelenlegi elnökét évzárásként a labdarúgó válogatott sikere ihlette meg. Na megértem…. Már kezdtem félni, noha jók a laboreredményeim, de mégis! 1986 után újra világversenyen labdarúgóink, noha szívem szerint a 78-as és 82-es vb-n jobb meccseket játszottunk. Azt hittem a fiaim, akik 90-es, 93-as és 06-os születésűek, soha nem fogják a “fiúkat” Eb-n vagy vb-n látni, de mégis! És akkor a lényeg, jöjjenek a miértek. A károgók persze azt mondják: 24-es létszám, gyenge csoportellenfelek, nagyképű norvégok a pótselejtezőn, stb… Ezzel szemben, újdonság volt, hogy a csapat, hála mindkét jó szövetségi kapitányának – Dárdai Pálnak és Bernd Storcknak -, fölmérve az esélyeit ment ki a pályára és a fontos meccseken hozta a saját maximumát. Ez nem minden esetben elég, jelen sorozatban viszont az volt. Az nyilván nem véletlen, hogy több meccs fontos pillanataiból mi jöttünk ki jól. Már elnézést a “mi”-ért, de mint a többi drukker, én is azonosulok a csapattal. A csapatsportág már csak ilyen, sokszor éltem ezt át örömmel ezt a csapat oldalon is. A kapitányok jó érzékkel nyúltak játékosokhoz, meg is lett érte a jutalom. De most akkor a lényeg: a sorsolás utáni nemzetközi szakvélemények szerint vigyázni kell a magyar válogatottal! Mert van egy jó kapusuk és nagyon motiváltak. Itt a titok. Dehogy titok, nem titok, tudtuk előtte is. Csak most meg is csinálták. A stáb és a játékosok. Hogy is mondják manapság? Ennyi…
