Ezekkel az apró, sokszor hétköznapi tárgyaknak álcázott fényképezőgépekkel dolgoztak a század első felének hús-vér kémjei, de jó részüket bárki megvásárolhatta. Nem egy zsebkönyv – a Taschenbuch Kamera A frankfurti Haake & Albers gépét 1888-ban szabadalmaztatták, a következő évtizedekben pedig különböző neveken futtatták. Egy időben elég népszerű volt, így némiképp melepő, hogy elég kevés példány élte túl az elmúlt több, mint száz évet. A birmighami J. Lancaster & Son zsebórája, amelyet 1886-ban szabadalmaztattak. A képen egy második generációs darab látható, amely 1890-ben került a piacra, és öt éven keresztül gyártották. Férfi és női változata is létezett. Az órába rejtett Tickát 1906-tól nyolc éven át, az első világháború kitöréséig gyártotta a brit Houghton gyár. Ez idő alatt több mint tízezer darabot adtak el belőle. A gép egy tekercsnyi, 17,5 mm rollfilmmel huszonöt, 16×22 milliméteres kép elkészítését tette lehetővé. A Gian Paulo Ferro által tervezett GF81, melyből tíznél is kevesebb készült. A bakelitházas Coronet Midget boxkamera, amely nyolc éven át, 1935-1943 között emberek tömegének adta meg az olcsó fotózás lehetőségét. Iszonyú olcsó volt, több színben is létezett, így semmi akadálya nem volt a rohamos elterjedésének – főleg, hogy időnként müzlisdobozokba is elrejtettek belőlük néhányat! Az iránytű – A londoni Compass Cameras Ltd. tervei szerint a svájci Le Coultre & Cie gyárban készült fényképezőgép 1937-ben mutatkozott be. Négy éven át gyártották, de borsos ára miatt (a Le Coultre & Cie a világ egyik legismertebb óragyártója, mely 1937 óta Jaeger-LeCoultre néven működik) nem igazán adtak el belőle sokat. A vásárló az alumínium testbe eleinte nyolc fotó elkészítését lehetővé tévő egyedi filmet fűzhetett, de később egy külön megvásárolható hátfal hozzáadásával a 828-as filmet is megette. A két optikai keresővel ellátott, iránytűre hasonlító gépen egy szintező, fénymérő, három, választható szűrő és egy 35/3.5 Kern lencse is elfért. Nem óra, és még az ABC-t sem tudja – a Steineck ABC, amely távolról egy közepesen funkciótlan, de legalább méregdrága órának tűnik, közelebbről szemügyre véve azonban csúnyán lebuktunk volna. A mezei 35mm-es kisfilmből kivágott, 25 mm-es sugarú korongokkal működő, azokra nyolc képet készítő ABC három évig (1948-1951) volt a piacon. Tervezője, Dr. Rudolf Steineck később a legendás Tessinával vált ismertté. Csak cigaretta és gyufa Nem egészen. Az eredeti Lucky Stike-papírdobozban a valaha készített legritkább fényképezőgépek egyike bújik meg, a gyufásdobozban pedig egy szelénium-alapú fénymérő. A 16 milliméteres filmmel használható gép egyike a két 1949-1950-ben elkészült próbapéldánynak, amelyek az amerikai hadsereg ejtőernyősei számára készültek volna, de az végül sosem kapta meg őket. Kár, pedig a kitűnő minőségű, precízen összerakott, leginkább Sonnarra hasonlító 17,5/2.7 lencsével tökéletes fotókat készíthettek volna az épp elindult koreai háborúban. A CIA ötvenes években kifejlesztett gombkamerája, melyhez hasonló a KGB-nek, a briteknek és a Stasinak is volt. Közös jellemzőjük, hogy mind 16 mm-es filmet használt, és az összeset egy kabátgomb helyére illeszthették. Fotó készítésekor a gomb egyszerűen csak kettényílt: A Stasi verziója egy fokkal kellemesebb látvány volt, bár hatékonysága egészen biztosan megegyezett az amerikai darabbal: A rendőri és megfigyelési célokra kifejlesztett japán Doryu 2-16, melyet 1954-1956 közt gyártottak. Három nagy fényerejű lencsével használták, (Polymar/Hokutar 17/2.7, a Doryu/Dorymar 17/2.5, valamint a Dorymar 15/2.2) de természetesen más C-bajonettes objektívekkel is kompatibilis volt. A Mamiya-pisztoly A Doryu-16 fejlesztése a vártnál jóval lassabban zajlott, a japán rendőrségnek azonban szüksége volt egy hasonló eszközre, így a Mamiyától is rendelt egy hasonlót. A kevésbé elegáns, Sekor 45/5.6 lencsével szerelt, nem állítható zársebességű gépből végül 250 készült el, melyet az oszakai rendőrség kapott meg, hogy gyakorlatozzon vele, és döntse el, használható-e az a mindennapokban. A döntés kimenetele ismeretlen, de nemsokára megérkeztek a Doryuk, az oszakaiak pedig elkezdték megsemmisíteni a szükségtelenné vált gépeket. A fennmaradt példányok közül a legutóbbi egy minimum két szobás budapesti lakás áráért cserélt gazdát, így ha meglátnak egy ilyen bármelyik japán ócskapiacon, sürgősen csapjanak le rá! A cikk elkészítésében segítséget nyújtott a Bonhams aukciósház, a vintagephoto, a Shashin Kōgyō 1955 márciusi száma, a Novacon, a Mamiya USA, a Camera Heritage Museum, a Liveauctioneers, a Coleccionando Camaras, John Nuttall