Kétszemélyes téboly – Mickey 17 Hatalmas várakozás övezte Bong Joon Ho legújabb moziját, a Mickey 17-et. A stúdió által sokáig halasztott sci-fivel a rendező ismét társadalmi problémákra világít rá, amihez ezúttal Robert Pattinson állt a rendelkezésére egy dupla szerepben. 2020-ban, még éppen a világjárvány kitörése előtt írt történelmet a dél-koreai mozi egyik legismertebb kortárs alkotója, Bong Joon Ho (A halál jele, A gazdatest) Élősködők című filmjével, amivel nem csak Cannesban tarolt le mindent, de az Oscar díjátadón is bezsebelt 4 díjat, köztük a legjobb rendezőnek és filmnek járókat is. Ezt követően egy hollywoodi stúdióprodukcióba kezdett és megcsinálta harmadik angol nyelvű filmjét, az Edward Ashton 2022-ben megjelent Mickey7 című regényén alapuló Mickey 17 című sci-fit. A nem túl távoli jövőben az ügyefogyott Mickey Barnes (Robert Pattinson) a maffia elől menekülve jelentkezik egy bolygókolonizáló űrhajó legénységébe. Mivel el szeretné kerülni az esetleges visszautasítást egy olyan munkakörbe jelentkezik, amit épeszű ember messzire elkerülne. Úgynevezett „feláldozhatóként” veszik fel, ami azt jelenti, hogy a legveszélyesebb feladatokban és a leghalálosabb kimenetelű kísérletekben fogják őt felhasználni, testét pedig halála esetén újraalkotják, amibe feltöltik a legfrissebb emlékeit is. Minden szépen és fájdalmasan telik, amíg egy véletlen folytán egy jeges bolygón bekövetkezett baleset után a 17. Mickey mégis visszatér az anyahajóra, ahol azzal szembesül, hogy már elkészült az őt helyettesítő Mickey 18 is. A duplikált klónok viszont szigorúan tiltottak és ilyen esetben kivégzik az összes egyedet, így egy őrült ámokfutás veszi kezdetét, hogy Mickey 17 és 18 elkerüljék a végleges törlést. Bong Joon Ho legújabb műve tematikailag, stílusában és hangvételében is tökéletesen beleillik a rendező filmgráfiájába. Leginkább korábbi két angol nyelvű filmje, a Snowpiercer és az Okja szerelemgyerekeként lehet jellemezni a Mickey 17-et. A Snowpiercerből az izolált, klausztrofób környezetben leképezett társadalomrajzot és az abban kialakuló egyenlőtlenségekből burjánzó feszültséget, az Okjából pedig az emberi mohóság mértéktelenségét és a természetvédelmi üzenetet vette át. A rendező abszolút konzisztens maradt az életmű irányát tekintve és nem húzott semmi igazán váratlant. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a film ne lenne még így is őrülten szórakoztató és kreatívan kivitelezett. Az író-rendező még mindig egy vegyészmérnök profizmusával keveri a műfajokat a leghatásosabb mix megvalósítása céljából. A leginkább sci-fire hajazó sztoriban a klónpár egzisztenciális útkeresése és karakterdrámája keveredik az elnyomó rendszerek kritikájával, amit még nyakon öntenek egy jó adag slapstick humorral is, ami a dél-koreai fenegyerek kezében egy csodálatosan fókuszált és szórakoztató káosszá nemesedik. Emellett még kapunk romantikus komédiát, Starship Troopers-t idéző idegen inváziót és egy csipetnyi testhorrort is a Mickey-t érő morbid halálok formájában. A szettingből következhetne egy akciódús, űrcsatákkal és idegenirtással tömött cselekmény, de a film nem is állhatna távolabb ettől. Az űrutazás és a Hoth bolygót idéző jeges világ csak körítésként szolgál a főleg hajóbelsőbe szorított, átgondolt és fókuszált cselekmény számára. Szerencsére a rendező Darius Khondji (Hetedik, Alien 4, Okja) operatőr profi fényképezésével és Jung Jae-il (Élősködők, Squid Game) zeneszerző hatásos aláfestésével ez a szürke, sivár tér se válik unalmassá. A film leginkább a klónozás témáját járja körbe, aminek több aspektusát is megismerjük. A mesterségesen megsokszorosított munkaerő, annak ipari felhasználása, a hatalom kénye-kedve szerinti kihasználása és az alanyok jogainak semmibe vétele mind égető kérdések, amiket ezelőtt már nemegyszer vizsgáltak olyan alkotások, mint a Westworld vagy a Hold. A Mickey 17 mégsem hat elcsépeltnek, ugyanis mindig a legkritikusabb pillanatokban szembesülnek karakterink ezekkel a veszélyekkel, ezáltal a néző is a bőrén kezdi érezni a kiszolgáltatottságot. Mickey drámája abból fakad, hogy a rendszer, aminek naivan felkínálta magát embertelen módokon zsákmányolja ki. Vannak ugyan kirakattörvények, a kontroll viszont hatalommániás őrültek kezében összpontosul, akiket nem érdekel az egyén szenvedése, csakis a minél nagyobb vagyon megszerzése és a tömeg irányítása. A hatalom ott teszi tönkre és használja ki a Mickey féle kisembert a saját maga által kreált nemes érdekekért, ahol csak tudja. Bong Joon Ho az amerikai munkáiban is szereti a harsányabb gesztusokkal dolgozó, dél-koreai színjátszást előtérbe helyezni, amire ráerősít, hogy a figuráit is karikatúraszerűen ábrázolja, hogy jobban megfeleljenek az egyes ideológiák megtestesüléseinek. Ennek képviselője Kenneth Marshall (Mark Ruffalo), aki bukott szenátorból lett a kolonizáló hajó kvázi vezére, amivel egy kisebb társadalom felett szerezte meg a kontrollt és egy idegen bolygót se rest a saját képére formálni. Ruffalo harsány, már-már ripacskodóan parodisztikus alakítása egy Donald Trump parafrázis. Robert Pattinson pedig ismét bizonyítja, hogy nem érdemes beskatulyázni: két Mickey klónja merőben más személyiséggel bír. A magas hangszínén megszólaló Mickey 17 egy bolondos, teszetosza nebántsvirág, míg Mickey 18 minden, ami az elődből hiányzik: erős, határozott jellemű, csöppet agresszív figura, aki nem hagyja, hogy a rendszer rabszolgája maradjon és nem fél szembeszállni önkényes vezéreivel. Ez pedig egy parádés dinamikájú dupla karaktert és alakítást eredményez. Csalódásra kizárólag az adhat okot, hogy a második órában helyenként leül a Mickey 17 cselekménye, és hogy a témáit az érzékenység és a nüansz legkisebb szikrája nélkül vágja az arcunkba a film Naomi Ackie ordítós monológjában. A magas költségvetésű, korhatáros stúdiófilm ugyanakkor – az explicit brutalitás és a szexuális témák megjelenítése mellett – még a jelenleg regnáló amerikai kormánynak (és az önkényuralmi rendszereknek) is be mer mutatni. Ezt a bátorságot és szerzői attitűdöt pedig a plázamozikban még inkább lehet értékelni. Bong Joon Ho új műve az elődje fényében sokkal megosztóbb az erősen politizáló és harsány stílusa miatt. A rendező egyedi hangja és az emberiségbe vetett bizalma ugyanakkor nem csak a szándék miatt dicséretes, hanem amiatt is, hogy ezeket képes egy ténylegesen szórakoztató sci-fi szatírába formájában átadni, amiben megmutatja a szörnyet az emberben, és az embert is a szörnyben. A filmet a Berlinalén láttuk, további cikkeink az eseményről itt. A Mickey 17 március 6-tól látható a magyar mozikban. 2025. február 19. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/mickey-17-kritika
