A testünkben veszedelmes kórokozók lappanganak, készen arra, hogy megfertőzzenek minket. Immunrendszerünk úgy viselkedik,mint egy szemfüles kidobó: azokat a vírusokat és baktériumokat, amelyek hirtelen szaporodásnak indulnak, kitessékeli a szervezetünkből. De honnan tudja, hogy hova és mikor kell odacsapnia? A szervezetünk működésével kapcsolatos információkat a DNS-ünk tárolja. A Utahi Egyetem genetikusainak kutatása immunrendszerünk működését részben olyan DNS-szakaszok kódolják, amelyek ősi, több tízmillió éves vírusok génállományából maradtak ránk. Ezek „afféle kapcsolókként működnek, amelyek felügyelik vagy bekapcsolják az immunválaszt elindító géneket” – mondta a Quartznak nyilatkozva Cédric Feschotte, a Nature-ben megjelent tanulmány vezető szerkesztője. Feschotte és csapata az ún. „endogén retrovírusok” kutatásával foglalkozik. Ezek olyan DNS-másolatokat készítenek a saját genetikai állományukról, amelyek beépülnek a sejtjeinkbe, átveszik felettük az irányítást, és arra használják fel őket, hogy tovább szaporodhassanak. Ha egy pete- vagy hímivarsejtet fertőznek meg, genetikai állományuk egy része az utódokba is továbböröklődik. Mint kiderült, genetikai állományunk jelentős részét – mintegy nyolc százalékát – ezektől a vírusoktól örököltük, ami a tudós szerint „lenyűgöző – és nyugtalanító is egyben”. Hogy pontosan felmérhessék, milyen szerepet játszik a vírus-DNS az immunrendszer működésében, közelebbről is megvizsgálták a sejthalál beindításáért felelős AIM2 gént. Ez egy olyan fehérjét választ ki, amely azonnal észleli a fertőzéseket, és „ráveszi” a beteg sejtet, hogy a szervezet védelme érekében feláldozza magát. Kísérleteik során egy génszerkesztő technológia segítségével kivágták a sejtekből a DNS-nek azt a részét, amelyről tudták, hogy 45-60 millió évvel ezelőtti retrovírus-fertőzésekből származik. A várt immunválasz elmaradt: a beteg sejtek életben maradtak, tovább örökítve a fertőzést.
