Milyennek képzelsz el egy ThinkPad laptopot? Fekete, szögletes, jellegtelen, de persze erős és megbízható, mentes minden sallangtól, hogy az unalmas céges tárgyalásokon beleolvadhass vele az öltönyös kockafejek közé, de persze közben minden funkciót elérhess rajta, amiért a fizetésedet kapod. 2016-ban viszont már kissé más szelek fújdogálnak, az érintős eszközök, tabletek, multifunkciós kütyük megjelenésével egy csomó olyan okosságot szeretnénk elérni céges környezetben is, mint ami a hipszterek zsebében már mindenfelé megtalálható. Az érintőkijelző lassan alap, miközben az is fontos, hogy többféle használati módhoz ne kelljen többféle különböző kütyüvel zsonglőrködnünk. Szóval egyrészt ott az igény arra, hogy legyen valami igazán újszerű laptopunk, de itt ütközünk bele a másik oldal elvárásaiba: a felsővezetés, vagy a pénzügy furán néz ránk, ha beállítunk valami ezüstösen, vagy fehéren csillogó divatlaptoppal, a hűvös elegancia sok helyen még ugyanannyira követelmény, mint a szürke nyakkendő. No, ezt a két világot olvasztja pont jól egybe a Lenovo a ThinkPad X1 Yoga modelljével. Nézzük mindezt videós teszt formájában, aztán folytatjuk szövegben is. Egytészt, ha első látásra vizsgáljuk meg, mindene megvan, amit egy ThinkPad esetében megszoktunk. Fekete, elegáns külső egy kicsit gumiszerű, ujjnyomgyűjtést meggátoló burkolatba csomagolva. Szépen járó, gépelésbarát, szigetes billentyűzet, az IBM-től örökölt pöcökegér, ujjlenyomat-olvasó – ez idáig teljesen hagyományszerű. Aztán elkezdjük hátrahajtani a kijelzőt. És még hátrább. És még mindig. És az ahelyett, hogy eltörne, szépen besimul a laptop hátoldalára, amely közben lezárja a billentyűzetet, és tablet módra vált. Az érintőkijelzővel ilyenkor teljes értékű windowsos táblagépként kezelhetjük az eszközt, de ha szofisztikáltabb beviteli eszközre van szükségünk, segít a gépházba pattintható érintőtoll. A Yoga név persze azért is megállja a helyét, mert a kijelző hajtogatásával többféle elhelyezési és használati mód között válthatunk: a szabványos laptop és a teljesen hátracsukott tablet mód között ott a sátorszerűen felállított “filmnézős” elrendezés, vagy az “inverz laptop” állásba fordított prezentálós helyzet. Persze a ThinkPad kinézetet az is árnyalja, hogy a néhány évvel ezelőtti, oldalról is erősen téglalap alakú megjelenésből ma már egy végletekig vékonyított penge lett, amelynek ügyes formatervezése a kéz felé álló részen alulról még egy kicsit vékonyodik is, tovább karcsúsítva az összhatást. Szerencsére csatlakozóból még így is fért a gépre elég, 3 darab USB 3.0 mellett HDMI, audio jack, microSD és Mini DisplayPort kapott helyet a gépház szélein. A burkolat alá kiépítéstől függően pedig Core-i processzorok, Intel HD 520 grafikus vezérlő, akár 16 gigabájtnyi memória, valamint fél terabájtos SSD kerülhet. A 14 hüvelykes képátlójú kijelző terén szintén több választásunk van, Full HD IPS, WQHD (2560×1440) OLED, vagy tükröződésmentes WQHD IPS (ez utóbbinál a mattságért fel kell adnunk az érintős kivitelt). Az 52 wattórás táp a gyártó szerint 11 órás üzemidőt bír, ez a tapasztalatok szerint nagyjából 8 és 10 óra közé esik attól függően, mennyire izzasztjuk meg folyamatos munkával a vasat. Persze azért egy ilyen gép nem is a százezres kategóriában indul, az i5 processzoros változatokat is 700 ezernél érdemes keresgélni, viszont az is tény, hogy ha egy vezető beosztású illető egyszerre akar divatos és mégis “vállalati kinézetű” lenni amellett, hogy üzleti és multimédiás funkciókkal egyszerre felvértezett, erős és mindentudó gépet használ, ez az ár bizony más gyártókhoz képest sem extrém. Ráadásul a legtöbb versenytárs hasonló árcímkéjű modellje nem is tud ennyit.
