Akárhányszor hozzáér valamihez a ruhája, megvakarja a lábát, vagy leveszi a kabátját, az anyagból mikroműanyagot tartalmazó szövetek hullanak a környezetbe. A mikroműanyagok jelentőségét mégbcsak most kezdjük megérteni, és lassacskán rájövünk, mekkora problémát is jelentenek a mindennapjainkban – egyelőre nem tudni, hogy pontosan hogyan károsítja a szervezetet, de kutatók sok jót nem ígérnek. A nagyobb műanyagdarabok terjedését már sokan modellezték, egész tudástárunk van arról, hogyan mozognak az óceánokban a szemétszigetek. Arról eddig viszont nem szólt a fáma, hogy ezek az apró, mikroszkopikus méretű műanyagok merre tartanak, megakadnak-e valahol, vagy milyen gyorsan terjednek. Nick Engdahl, a Washingtoni Egyetem kutatója most a mikroműanyagot tartalmazó ruhaszálak mozgását vizsgálta meg számítógépes modellezéssel, és megfigyelte, hogy hogyan haladnak a szennyvízben, majd a nyílt vízbe kerülve. A mikroműanyag szálak nagy része akkor kerül a természetbe, ha a ruhákat kimossák, ilyenkor először a szennyvízben, majd a szennyvíztelepeken figyelhető meg a mozgásuk. A telepeken aztán jó részük átkerül a szűrőkön, és a természetes vizekbe kerül. Sőt, még azok is szántóföldeken végzik, amelyek fennakadnak a filterező rendszeren, hiszen ezeket a trágyával együtt juttatják vissza a környezetbe. Engdahl rájött arra is, hogy a szálak nagysága és a víz folyama és sebessége határozza meg, hogy a mikroműanyagok továbbhaladnak-e, vagy leülepszenek valahol.
