A kínai szoba elméletet Searle alkotta meg 1980-ban. Az ötlet egy számítógép analógiájára épül. A szobában van egy ember több papírcetli, az ember számára érthetetlen kínai szöveggel (szimbólumokkal), egy szabálykönyv (érthető nyelven) és egy nyílás a külvilág felé. A lényeg az, hogy a rendszer a nyíláson át fogad kínai információkat és a szabálykönyv alapján kínai választ ad rájuk. Ettől függetlenül maga az ember nem tud kínaiul de mégis azt a látszatot kelti. Ezzel próbált meg rácáfolni a Turing-tesztre, hogy az nem elegendő az intelligencia bizonyítására, hiszen a fenti rendszer akkor ilyen szempontból intelligens kínai parancsvégrehajtónak minősül, miközben nem is tud kínaiul, ami állítása szerint ellentmondásos. A filozófiai jelentése kapott egyetértést és cáfolatot is. A kérdés az, hogy ezen az alapon az ember nem egy kínai szobából kommunikál a külvilággal? Valójába hozunk döntést, vagy csak azt tesszük, amit elvárnak tőlünk, amit belénk programoztak? Megszületünk, felnövünk, és eközben tanulunk. Megtanuljuk, mit vár el tőlünk a családunk, és a családunkon keresztül a társadalom. Kapunk egy értékrendet, amihez igazodunk. Aki nem ezt teszi, arra azt mondják: deviáns és/vagy antiszociális. A kérdés az, tényleg mi döntünk? Vagy csak azt tesszük, amit belénk programoztak? Tudjuk mit teszünk, vagy csak választunk egyet a korábban megadott lehetőségek közül? Mit gondoltok erről?
Hú ez nehéz kérdés de kiváló! Úgy gondolom az emberek nagy többsége meg akar felelni min. saját magának de inkább a társadalom elvárásainak. Igaz nagyon sok mindentől függ,gondolok itt életkor,életvitel stb. Az biztos az ember rohadtul befolyásolható,képes arra hogy az egyik nap ezt a másik nap azt állítja ugyan arról! Ilyen értelemben kérdéses az hogy a döntése vagy véleménye valóban a sajátja.
Akkor én csúnya gonosz ember vagyok,mert sose akartam megfelelni a társadalomnak,csak a családomnak persze,de az szerintem normális.Az hogy be vagyunk programozva az egy valós dolog,a legtöbb ösztönünk egy be programozott cselekvés a túlélésünk érdekében,de tudunk önálló döntéseket is hozni,vagy egyes ösztöneinket is képesek vagyunk felülbírálni vagy egyszerűen nem létezik az adott emberben.Nekem ez jutott az eszembe a kérdést olvasva,hogy erre vonatkozott azt már nem tudom.
