2023 December Kisképernyős apokalipszis – Távol a világtól

Kisképernyős apokalipszis – Távol a világtól



A Távol a világtól kortárs társadalmi problémák mozaikjaiból épít sztárokkal zsúfolt kamaradrámát. A feszült légkört teremtő stiláris megoldásokon túl azonban a film nem tesz érdemi állításokat a felvetett konfliktusok kapcsán.

Egy New Yorkban élő felsőközéposztálybeli család hirtelen elhatározásból kibérel egy luxusházat a várostól távol, hogy az állandó nyüzsgés zűrzavarát maguk mögött hagyva, nyugodt körülmények között pihenhessenek. A vakáció mégsem úgy alakul, ahogy azt tervezték. A korábban sosem látott tulaj ugyanis hirtelen felbukkan és egy gyanús áramszünetre hivatkozva lányával együtt szintén a lakásban szeretné tölteni az éjszakát. Ráadásul számos olyan zavarba ejtő esemény követi egymást, melyek egy összehangolt, Amerika elleni inváziót vagy egyenesen az apokalipszis eljövetelét sejtetik.

A különböző világvége víziókat feldolgozó filmek a hidegháború időszakában váltak különösen népszerűvé, amikor a szuperhatalmak fegyverkezési versenye miatt az általános paranoia és egy lehetséges atomkatasztrófa fenyegetése határozta meg a mindennapokat. A Godzilla filmek, a Dr. Strangelove, A majmok bolygója széria vagy a Mad Max trilógia többek között mind a nukleáris fegyverek bevetésének következményeit vetítették előre. A társadalmi összeomlás kérdésével foglalkozó kortárs alkotások azonban

az atomcsapáson túl számos más potenciális fenyegetést is megjelölnek a világvége katalizátoraként.

A teljes pusztulás alternatív kiváltó okai között gyakran olyan témák kerülnek említésre, mint az új Majmok bolygója trilógiában, az Avatar filmekben és a Mad Max: A harag útjában előtérbe kerülő ökológiai válság, míg a Mátrix és a Terminátor franchise, valamint Az alkotó a technológiai fenyegetettségre hívják fel a figyelmet, a Ne nézz fel! és a Fehér zaj rétegzett kultúrakritikát fogalmaznak meg, a Madarak a dobozban és spin-off-ja, vagy a Kopogás a kunyhóban elsősorban vallási alapokra helyezik a kihalás kérdését, a Távol a világtól története pedig úgy igyekszik átfogó képet nyújtani a változatos krízisállapotokról, hogy az összes aktuális témafelvetést magába foglalja.



A három főszereplő mind a tömegeket érintő folyamatok befolyásolásával vagy vizsgálatával foglalkozik munkája során. Amanda (Julia Roberts) a reklámszakmában dolgozik, férje, Clay (Ethan Hawke) egyetemi médiaprofesszor, a kéretlenül megjelenő G. H. (Mahershala Ali) pedig üzletember. A fehér házaspár és náluk jóval tehetősebb fekete „vendégük” érdekkülönbségében némi faji és gazdasági ellentét is megfogalmazódik, de a széttartó narratíva számos további közéleti konfliktustípusra is hangsúlyt helyez: egy segítségre szoruló mexikói bevándorlónővel történő találkozás a migrációval kapcsolatban, a redneck szomszéd figurája az összeesküvéselméletekkel, az állatok vándorlásának baljós jelei a természeti és állatvilágot érintő változásokkal kapcsolatban vetnek fel kérdéseket, miközben az olajválság és a közlekedés problémáját egy üzemanyagszállító hajó zátonyra futása és számos repülőgépszerencsétlenség idézi meg, az áramszünet során pedig a technológától való függés kerül felszínre, hogy a mesterséges intelligencia által irányított önvezető autók önpusztító káoszát ne is említsük.

A Távol a világtól története olyan, mintha több évadnyi Black Mirror epizódot sűrítene bármiféle rendszerezés nélkül egy egész estés filmbe.
Clay megfogalmazza ugyan a film áthallásos tételmondatát egy volt diákja új könyve kapcsán: „Miképp szolgál a média menekvésként és reflexióként?” – a többi problémakörhöz hasonlóan azonban erre sem kapunk kielégítő választ. A férfi szerint az olvasmánynak sikerül összeegyeztetnie az ellentétet, de ennek mikéntjét már nem fejti ki, ahogy a film sem szól hozzá a pillanatok erejéig megjelenített társadalmi témákhoz. A Távol a világtól kisképernyős apokalipszisének kereteit szétfeszítik a történet ambíciózusnak szánt vállalásai. A film hiába igyekszik a hétköznapi feszültségeket okozó jelenségek fikciós levezetéséül szolgálni, gondolatébresztőnek szánt jelenetei mindössze üres ténymegállapításokat eredményeznek.

Pedig a készítők elsősorban a karakterek intellektuális összetűzésein keresztül próbálják érzékeltetni az általános fenyegetettséget.
Azonban az elhangzó eszmecserék javarészt a helyzet szülte súlytalan csevegésekben és a praktikus kérdésekre koncentráló párbeszédekben merülnek ki, mintsem releváns érveket felhozó viták lennének, ezért a szereplők is egyre többször kerülnek – különböző mesterkélt fordulatoknak köszönhetően – közvetlen fizikai veszélybe a feszültség fenntartása érdekében. Hiszen a baljós körítés nélkül mindössze két jól szituált család drámaiatlanul udvarias összetalálkozásának lehetünk tanúi egy természetközeli luxuslakásban. Noha az izolált környezet kamarajellege a valós kulturális állapotokra reflektáló metaforikus társalgásokat ígér.


A súlytalan karakterinterakciókat hiába adják elő jobb szerepekre érdemes színészek, a forgatókönyv a megidézett aktualitások ellenére szegényes és ötlettelen marad. Az öt fejezetre osztott cselekmény egyes epizódjai kizárólag a meghatározott időnként bekövetkező fordulatokat tematizálják, nincs valódi funkciójuk, ahogy önálló gondolati egységeket sem képeznek. A Mr. Robot sorozat készítőjeként ismertté vált forgatókönyvíró-rendező, Sam Esmail egyetlen érdeme, ahogy

a feszültség fokozatos adagolásával mégis fenntartja az érdeklődést.
A közönség egy-egy felvillanó híradórészlet és elkapott rádióműsor bejátszásain keresztül jut olyan információkhoz, melyek a szereplők számára nem egyértelműek. Továbbá az egymás előtt is titkolózó karakterekhez képest a nézői többlettudás a folyamatos suspense hangulatát teremti meg. A titokzatosságot idővel feloldó, csalódáskeltő válaszok elmaradó katarzisa végül mégis hiábavalóvá teszi a gondosan felépített atmoszférát. Esmail még az érdekesnek ígérkező történetszálakat is képes aláásni egy-egy nevetséges húzással, mint az Amanda és G. H. között éppen bontakozó házzasságtörő románcot rövidre záró örömtánc, ami során Julia Roberts a Mamma Mia ruhatárába illő otthonkában fitogtatja kínos hip-hop mozdulatait.

A Távol a világtól leginkább M. Night Shyamalan kevésbé sikerült filmjeinek megoldásait, különösen a rendező mémesült apokalipszis vízióját, Az eseményt idézi.
Shyamalan hatása nemcsak a csavarosnak szánt, de üres gesztusokká silányuló fordulatokban és a témafelvetések naivitásában érhető tetten, hanem az ezeket prezentáló, önmagukban eredményes a film kontextusában mégis csupán hivalkodásnak érződő vizuális stílusban is. A falakon is átsikló, gördülékeny kameramunka határtalanságot kölcsönöz a javarészt egy helyszínen játszódó történetnek, ami így nem válik színpadiassá. A megszokottól gyakran eltérő perspektívák a normalitásból kizökkent világ hektikusságát érzékeltetik, az egyre közeledő, gigászi tankerhajó árnyékában, a fenyegető szarvascsordával szemben, vagy az egymásba csapódó Teslák kereszttüzében megjelenő szereplők képsorai pedig az ember kisszerűségét fejezik ki az egyénen túlmutató globális folyamatok tükrében. A szemléletes beállítások mögötti narratív tartalmatlanság azonban gyakran önmagukért való esztétikai fogásokká redukálja a látottakat.

A Távol a világtól a játékidő előrehaladtával egyre nyilvánvalóbban válik fókusztalan blöffé. A film a szereplők szájába adott ars poeticája ellenére nem képes összeegyeztetni a kortárs társadalmi állapotokra adott különböző reflexiók mechanikusan váltakozó problémaköreit a művészetekbe való menekülés klisés felvetésével. A készítők a lezárásban kizárólag utóbbit figyelembe véve a – saját produkciójukhoz és a gyártó Netflix kínálatához hasonló – egyszeri kikapcsolódást nyújtó, jellegtelen tartalmak kulturális szükségességére hívják fel a figyelmet az eszképizmus propagálásán keresztül.

2023. december 10.

A Távol a világtól elérhető a Netflix kínálatában.

Forráslink: https://www.filmtekercs.hu/kritikak/tavol-a-vilagtol-kritika