2024 Október Kötel(ék)ek erdejében – Ne oldozz el!

Kötel(ék)ek erdejében – Ne oldozz el!



A gonosz létezik! Vagy talán csak a szülői túlféltés árnyai ejtették csapdába Halle Berry-t és gyermekeit egy kietlen erdőben? A francia extrém egyik legnagyobb alakja, Alexandre Aja visszatért a mozikba Ne oldozz el! című, misztikus thrillerével, ami az idei halloweeni időszak első jelentősebb filmje lehet.

A streamingkorszak beköszöntével egyre több és több film készül el évente, amihez szinte azonnali hozzáférésünk van. A gyártástörténeti tendencia még inkább érinti a legköltséghatékonyabb, és ebből adódóan legtermékenyebb filmes ágat, a horrort. Évről évre egyre nehezebben lehet lépést tartani az új megjelenésekkel, pláne megtalálni bennük az értékes gyöngyszemeket, amik tudnak valami plusz értéket is közvetíteni a felszínes ijesztgetésen túl. Manapság a „high concept” az egyik kifejezés, amivel átlagnézők és horrorrajongók figyelmét egyaránt meg lehet fogni, ami alatt röviden, az egyszerű, de ütős ötleten alapuló mozikat értjük. Ennek a speciális kategóriának a meghatározó sikerei közé tartoznak az utóbbi évekből a Madarak a dobozban és a Hang nélkül filmek, amik egy egyszerű szabállyal és korlátozással (ne láss!, ne beszélj!) igyekeznek egy sokat látott alműfajt (posztapokaliptikus és inváziós filmek) feldobni és újraértelmezni.


Ebbe a kategóriába illik bele a Magasfeszültség francia kultrendezőjének, Alexandre Ajának legújabb alkotása is, ami kishazánkban külön figyelemre méltó, ugyanis a 2010-es Piranha 3D óta nem jutott be a rendező egyetlen filmje sem a magyar mozikba,

így külön érdekes, mivel sikerült megtörnie ezt a sormintát.


Egy anya (Halle Berry) egy erdő mélyén lévő házban él a világtól elszigetelve két kisfiával, Samuellel (Anthony B. Jenkins) és Nolannel (Percy Daggs IV), akiket a túlélésre nevel. Az anya állítása szerint egy vírus módra, érintéssel terjedő, láthatatlan gonosz entitás elhozta a világvégét, és ők hárman az utolsó túlélők, akiknek csak a szent fából készült kunyhójuk adhat biztonságot. Otthonukat pedig csak úgy hagyhatják el élelemszerzés és gyűjtögetés céljából, ha a ház alapzatához kötözött, több száz méter hosszú köteleket magukra kötik, és semmilyen esetben sem bogozhatják le magukról, különben azonnal a gonosz prédájává válnak. Viszont a folyamatos magány, bezártság és éhezés bizonytalanságot kelt a fiúkban, akik elkezdik megkérdőjelezni anyjuk tanításait.

Vagy ez csupán a gonosz csábítása?


A film premisszája és alapfelállása egy egyszerű (helyenként a kelleténél talán szájbarágósabb), de mindenképp hatásos metafora a szülőktől való függésre és a családi kötelékekre. A kötelek egyfajta köldökzsinórként tartják egyben a családot, a gyermekeket hozzáláncolva az életet adó szent törzshöz, ami egyfajta isteni erővel védelmezi őket a gonosz csábításától. Az izolált helyszín miatt pedig akár úgy is érezhetjük, hogy még meg sem született gyermekek bolyonganak az anyaméh sötétjét ábrázolni hívatott rengetegben, ahonnan muszáj lesz valahogy kijutniuk és túlnőniük (megszületniük), mikor elfogy a biztonságot és életet jelentő ételforrás. Ráadásul ezt a narratívát bonyolítja azzal is a film, hogy bizonytalanságot kelt a karakterekben és a nézőkben is a gonosz létezésével és kilétével kapcsolatban. A gonosz egy külső fenyegetés, ami romlásba taszít, és amitől csak a család egysége és az anyafigura tud megvédeni szent köldökzsinórjával, vagy éppen maga a fészek vált mérgezetté, ahonnan minél előbb menekülni kell egy bizonytalan, de reményteli szabadságba.

Meglepően érett, rétegzett, hasonló kaliberű filmektől szokatlan kérdéskört vázol fel Aja alkotása,
aminek sztorijáért a kevésbé ismert Hiú ábrándok és a The King Tide című mozikat jegyző KC Coughlin és Ryan Grassby írópáros felelt. A Ne oldozz el! érdekfeszítően libikókázik a kérdés körül, hogy vajon az anya őrült meg, vagy valóban létezik az erdő gonosz szelleme, amit csak Halle Berry karaktere képes látni. A film többször, ügyes jelekkel igyekszik elbizonytalanítani a nézőt mindkét elhatározásban, amivel sokáig fenn tudja tartani az érdeklődést a központi rejtély iránt.


Kiállításában is kiemelkedik a film a B horrorok posványából, ugyanis Alexandre Aja és állandó operatőre, Maxime Alexandre ízlésesen nyomasztó, őszies, szürke képi világgal teremtik meg a család otthonát adó, haldokló és kiüresedő erdőt, ahol tényleg úgy érezhetjük, bármelyik fa mögött rejtőzhet a gonosz. Brutalitásban sajnos messze járunk már a francia extrém fénykorától, így a Ne oldozz el! is egy visszafogottabb darab. Persze ahol felüti a fejét az erőszak, ott tényleg megmutatkozik a rendező naturalista ábrázolásmódja, és nem lesz kitakarva semmi, de ne számítsunk régebbi munkáinak intenzitására.

A Ne oldozz el! kellemesen szaftos, de nem egy Titánt, vagy A szert idéző őrület.
A hangulatra ráerősít még Rob, avagy Robin Coudert francia zeneszerző soundtrackje is, ami hatásosan festi alá az érzelmesebb és feszültebb jeleneteket egyaránt. Halle Berry csuklóból hozza a védelmező anyatigrist, akinek állandóan tűz és tettvágy csillog a szemében, de a saját józan eszével viaskodó, tragédiáktól sújtott nő is megjelenik benne, akivel pedig Aja enyhén megidézi a Magasfeszültség Marie-jének fenyegetését. A gyerekeket alakító Anthony B. Jenkinsnek és Percy Daggs IV-nak nyilván kezdőként sokkal nehezebb dolguk volt. Egy-két jelenet Berry mellett a gyerekszínészeken állt vagy bukott, de a srácok baromi jól helyt álltak, és a film második felében szinte hibátlanul vitték el a vállukon a film érzelmi részét is.

Mindez szép és jó, viszont a Ne oldozz el! sajnos elköveti a történetmesélés egyik legősibb és legordasabb hibáját: nem tudja, hogyan zárja le a sztoriját.
A film teljesen következetesen és izgalmasan építkezik nagyjából a 2/3-ig, ami után bejátszik egy bátor csavart, ami szokatlan a hasonló filmektől, de pont ezzel kelti fel a néző érdeklődését a lezárással és főként a rejtély megoldásával kapcsolatban. Onnantól viszont az addig logikus építkezés egyre következetlenebbé válik, egyik hülyeség érkezik a másik után, míg a lezárásban már tényleg azt se tudjuk, hova kapjunk.


Egyszerűen érzékeltetve olyan, mintha a „lenni vagy nem lenni” kérdésre azt a választ kapnánk, hogy „görögdinnye.” Válasznak válasz, csak az addig felépített sztoriból nem következik, és a karakterek útjának is egy teljesen zavaros végkifejletet ad. Olyan, mintha Aja és a forgatókönyvírók próbáltak volna egy Magasfeszültség intenzitásához mérhető csavart bejátszani, de amíg annál a filmnél egy logikusan építkező forgatókönyv és vizualitás mutatta végig az utat, addig itt ez teljesen megalapozatlan, és emiatt rányomja a bélyegét a teljes élményre.

És ez az a hiba, amit semmilyen filmnek, de főként egy „high concept” mozinak nem szabadna elkövetnie, ahol az alapötlet egyszerűségében lévő erő adja a film esszenciáját. Ha ez a végére teljesen kifullad, vagy elkezd másról szólni csak azért, hogy meglepjék, vagy sokkolják a nézőt, ott sajnos egy összecsapott filmről beszélünk, ami után megmarad a rossz szájíz.

A Ne oldozz el! egy izgalmas kísérlet a francia extrém intenzitásának és a Hang nélkült idéző, posztapokaliptikus „high concept” moziknak a keverésére, ami sajnos a végére teljesen kisiklik a következetlen forgatókönyv és a zavaros alkotói döntések miatt. Alexandre Aja lényegében megcsinálta M. Night Shyamalan A falu című filmjét röpke 20 évvel később, annak minden frissessége nélkül. A vállalkozó természetűek és Aja kedvelői tehetnek vele egy próbát, de legyenek felkészülve az esetleges csalódásra.

A Ne oldozz el! szeptember 26-tól látható a mozikban.

2024. október 1.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/ne-oldozz-el-kritika