Az Albacete csapatánál vélhetően bele sem gondoltak abba, hogy szörnyet teremtettek. 2011. december 21-én az akkor harmadosztályú klub 1-0-ra nyert a Vicente Calderónban, kettős győzelemmel ejtve ki ezzel az Atlético Madrid labdarúgócsapatát a spanyol Király Kupából. Ezt követően minden megváltozott a Matracosoknál. Gregorio Manzano sikertelensége csak az utolsó csepp volt a pohárban. Az azt megelőző években is egy jól játszó, ám viszonylag eredménytelen focicsapat volt a fővárosi, mindenféle jövőkép nélkül. Leszámítva az egy szem Európa Liga-sikert 2010-ben (Gera Zoltán Fulhamjét verték), inkább futottak még kategória volt az Atlético éveken át, a nagyokra semmi veszélyt nem jelentve. December 23-án aztán belépett az öltözőbe egy bizonyos Diego Simeone, a klub korábbi játékosa, aki labdarúgóként is mindenhol kivívta magának a tiszteletet. Ezt a jó szokását vezetőedzőként is megtartotta. Simeone egy teljesen új mentalitást hozott a csapathoz. A fegyelmezettség lett az elsődleges, a csapatérdek, minden más csak utána jön a sorban. Rögtön egy Európa Liga-győzelem lett a közös munka gyümölcse, hogy aztán 2012 augusztusában, az európai Szuperkupa-döntőben a Chelsea 4-1-es kiütésével az Atlético jelezze, számolni kell vele a későbbiekben. A többi már mondhatni történelem: Király Kupa-győzelem a Real Madrid ellen, bajnoki cím a 2013-14-es szezon végén, ugyanabban az idényben BL-döntő, ahol ráadásul a 93. percig vezetett az Atlético, végül hosszabbításban nyert a Real. Mindezek mellett pedig a madridiak szép csendben felnőttek a két spanyol gigász, a Barcelona és a Real Madrid mellé, noha a lehetőségek jóval szerényebbek, ráadásul a legjobbakat évről évre elviszik, gondoljunk csak Radamel Falcaóra (aki azóta is árnyéka önmagának), Diego Costára, vagy épp David De Geára. Simeone egyik legnagyobb fegyvere az, hogy a két nagy rivális játékát gyakorlatilag megfojtja, tönkreteszi. Míg a kisebb csapatok ellen nem ritka, hogy szemre tetszetősen játszik az Atlético (remek labdarúgók alkotják a keretet), addig a Real és a Barca ellen a cél szentesíti az eszközt elv alapján mindent bevet a Colchoneros a győzelem érdekében. Az argentin edző a szervezettség mellett még egy nagyon fontos dolgot tudott átadni játékosainak: a fanatizmusát. Ő hisz a labdarúgóiban és el tudja érni náluk, hogy ők is higgyenek magukban, valamint abban, hogy ha betartják a „mérnökasztalon” elkészített tökéletes tervet, akkor bárkit képesek legyőzni. A szurkolókat is magával ragadta Simeone, a Vicente Calderón tényleg egy oroszlánbarlang lett. Ezek vezettek oda, hogy 2013 után idén is sikerült kiejteni a Barcelonát a BL negyeddöntőjében. Simeone eddig kétszer vezette sikerre a madridiakat a Barca ellen: akkor és most. A legjobbkor. Fotó: Europress Fotóügynökség Mély szakadék 2003 januárjában fordult elő legutóbb a katalán csapattal, hogy zsinórban elbukjon három bajnokit, akkor még a Barca-szinten botrányosnak nevezhető Radomir Antic volt az edző. Vasárnap este megint kikaptak Messiék, beállították a kétes rekordot, zsinórban három bajnokin nem nyertek (egy döntetlen, két vereség), a BL-ből is kiestek, ahogy fent írtuk. Enrique csapata a szétesés szélén, aki látta mostanában focizni a Barcát, az olyat látott, amire évek óta nem volt példa. Érkezésekor Lucho Enrique kicsit átszabta a játékot, a tiki-taka helyett megmaradt a rövidpasszos játék, de palettára kerültek a beívelések és a mély átadások is. És úgy nézett ki, hogy működik a dolog, sikerült ötvözni a kettőt. De az utóbbi pár meccsen már nem jár lábról-lábra a labda, rengeteg párharcot elveszítenek a katalánok, a gólok jelentős részét pedig eladott labdák után indult akciókból kapják. A szezon előtt sokan feltették a kérdést, mennyire lehet motiválni még Messit és társait, illetve ha erre szükség lesz, akkor Lucho képes-e rá. Ha erre most kell válaszolni, akkor a Pep örökébe lépe Enrique erre sokkal kevésbé alkalmas. Az edzőt a taktika miatt is élesen kritizálják Spanyolországban, elsősorban a cseréi miatt. A Rakitic helyérő az utóbbi mérkőzéseken pályára lépő Arda Turan még nem vette fel a Barca ritmusát, semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz, amikor a pályán volt. Furcsa ezt kimondani, de rövid a katalán kispad, a Valencia ellen egyszer sem cserélt Enrique, a padon a cserekapus ter Stegen mellett Douglas, Dani Alves, Bartra, El Haddadi, Adriano és Aleix Vidal ülte végig a meccset. Guardiola vs. Simeone: nagy taktikusok csatája A Bajnokok Ligája elődöntőjében nem az Atlético Madrid az esélyes. Bár ez őket aztán nem szokta zavarni, sőt, ismerve Simeone mentalitását, még ebből is képes lesz előnyt kovácsolni. AFP/ Anne-Christine PoujoulatPep Guardiolát senkinek sem kell bemutatni. Ő a tiki-taka keresztapja, a labdabirtoklásra épülő játék nagy szerelmese, az utóbbi évek egyik legnagyobb iránymutatója. A Barcánál már csúcsra járatta a futballfilozófiáját, és némi módosításokkal, de a Bayern Münchennél is ezt teszi. Viszont a Bajnokok Ligája-trófea még nem került a vitrinbe a németekkel és a mostani az utolsó dobása, nyáron átül a Manchester City kispadjára. Nem kell Mou José Mourinho megbukott a Chelsea élén, 2015 augusztusában írta alá új, négyszezonos szerződését, de fél év után távozott, miután tizenhatból kilenc meccset bukott a ligában, ahhoz, hogy újra a legjobb edzők között emlegessék, valami nagyot kell tennie visszatérése után. Guardiola számára tehát különleges téttel bír a BL és amit már most borítékolni lehet, hogy a párharc során szinte végig a Bayernnél lesz a labda. A minimum 70 százalékos labdabirtoklás sem túlzás, sőt, benne van a pakliban, hogy felette lesz. Kérdés, hogy mire megy vele a müncheni alakulat, ugyanis ennek a párosításnak a szépségét épp az adja, hogy az Atléticónak nem is kell a labda ahhoz, hogy átverekedje magát a Münchenen. Simeone már jól feltérképezte a Barcelonát, a katalánok nem tudták őt meglepni, főleg az első meccsen volt csak elvétve helyzete a madridi csapatnak, mégis a gránátvörös-kékeknek kellett vért izzadniuk a győzelemhez. Hasonló szellemben játszik a Bayern is, az Atlético pedig élesben tesztelhette a visszavágón, hogy mennyire jól működik, ha lezárja a passzsávokat a rivális középpályájának közepe és a felfutó bekkek között, ahogyan tette azt Busquetsék esetében is. Ezzel ölte meg a Barca játékát az Atlético, és ezzel a Bayern Münchennek is kellemetlen perceket fog okozni a Madrid. Leginkább az az érdekes, hogy Guardiola ennek tudatában mit fog majd előhúzni az ingujjából. Nem tudni, hogy hosszútávon mi lesz Cholo Simeone és az Atlético közös sorsa, ha még évekig marad, akkor is biztos, hogy a csapat alatta nem, a Matracosok anyagilag képtelenek felvenni a versenyt a sztárklubokkal, Griezmannért már így is fél Európa kopogtat. De az biztos, hogy Cholo bármikor képes csapatot építeni játékosaiból. Kiemelt kép: Getty Images/ Alex Grimm
