Release Date: 2014. április 10. Genre: dráma, vígjáték Director: Marc Rothemund Screenwriter: Kati Eyssen Studio: MTVA Starring: Alice Dwyer, David Rott, Karoline Teska, Lisa Tomaschewsky, Peter Prager 2014.04.10. (Heute bin ich blond) Az életvidám és vagány 21 éves Sophie egyetemi tanulmányainak megkezdésére, az önálló életére készül, amikor rákot diagnosztizálnak nála. Addigi élete fenekestül felfordul. A kezdeti megrázkódtatást leküzdve Sophie elhatározza, nem hagyja magát, élni akar, megküzdeni a betegségével mindazért, ami még vár rá az életben: az álmaiért, a bulikért, a boldogságért, a hódításokért. A kezelések következtében azonban szembe kell néznie azzal, hogy külseje megváltozik. Úgy dönt, nem várja meg, amíg a kemoterápia következtében haja kihullik. Nem hagyja, hogy a betegség akár ilyen módon is befolyásolja őt, ezért önmaga borotválja le a haját. Megváltozott külsejét parókákkal fedi el. Kilenc különböző fazonú és színű parókája Sophie hangulatait és személyiségét fejezi ki, hol szomorúbbnak, hol éppen romantikusabbnak mutatva őt. Sophie kilenc új személyisége a mindennapos orvosi kezelések mellett veti bele magát esténként az életbe. Bulizik legjobb barátnőjével, és beleszeret legjobb haverjába, Rob-ba, miközben humorral, bátorsággal, valamint némi könnyű szívűséggel igyekszik szembenézni a betegségével. KRITIKA Tipikus nem első randis film. Vörös Adél Marc Rothemund (Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel) rendezése ugyanis tipikusan nehéz darab, s nemcsak témájából, hanem feldolgozásából adódóan is. Nem először látunk filmet a rákról s a betegségre adott reakciók különböző fázisairól, a Lány kilenc parókávalmégis a frissesség erejével hat. Talán leplezetlen őszintesége miatt, amivel a témát kezeli. A huszonkét éves Sophie épp felnőtté válásának fontos stációja előtt áll – elköltözne a szüleitől –, amikor masszív köhögését kivizsgáltatva rossz hírt kap: jókora rákos daganat van a tüdejében, túlélési esélyei pedig nem túl jók. Élete egyetlen pillanat alatt vesz száznyolcvan fokos fordulatot, amikor beköltözik a kórházba, hogy elkezdődhessen intenzív kemoterápiás kezelése. Ellentmondásos érzések váltják egymást benne: kétségbeesés és elszánt kapaszkodás az életbe. Az eredeti Heute bin ich blond, azaz „Ma szőke vagyok” cím az előbbit képviseli: a szépségét elvesztő fiatal nő igyekezetét, hogy múltbeli külsejét visszaszerezze, s ha már semmi nem történik vele, legalább a hajszíne legyen naponta más. Mert bizony a rendező kíméletlenül megmutatja, mivel jár egy ilyen betegség és a remélt gyógyulás: csomókban kihullott haj, látványos súlyvesztés, folyamatos rosszullétek és ágyhoz kötöttség. Azt is látjuk, amit nem szeretnénk. A film nem témájából adódóan különleges, hiszen a sorvadó emberi test és az optimista lélek találkozásáról nemrég készült egy többszörös Oscar-díjas mozi, amit egy ideig nehéz lesz felülmúlni: a Mielőtt meghaltam. Mely ugyan egy AIDS-beteg kálváriáját meséli el, de mégis sok a közös a Lány kilenc parókával hősnőjével. A legfontosabb: mindkét filmben életteli, erős fizikumú figurát ejt csapdába egy halálos betegség. Amíg azonban Ron Woodroof karakterénél a visszafordíthatatlanság a drámai, Sophie esetében megejtő fiatalsága és a halál kontrasztja. Van abban valami nagyon szomorú, ahogy azt látjuk, ennek a lánynak, a serdülőkorból épp a felnőttkorba átlépve egészen más dolgokkal kellene foglalkoznia, de arra kényszerül, hogy tűvel a karjában várakozzon hónapokig, vajon életben marad-e. A történet érdekessége az, hogy ösztönösen milyen túlélési stratégiákat talál ki, és mivel múlatja az ólomlábakon ballagó időt, hogy józan esze megmaradjon. Lisa Tomaschewsky alakítása – látványos fogyásával együtt – megkapó. Mélyen megélt érzelmeket tükröző arca még sokáig megmarad a memóriánkban. 115 perc, német-belga Lány kilenc parókával « VOX.hu
