Hmm ez Érdekes Lassan Fűteni Kéne, De Továbbra Is Jogos A Gázpara.

Most akkor van elég gáz a tározókban, vagy nincs? És ha később se lesz, akkor a télen megfagyunk? És mi lesz, ha a nagyon dörzsölt oroszok tényleg inkább a kínaiaknak adják el a gázt, és nem Európának? Rendszereztük, mit érdemes gázügyben a fűtési szezon előtt tényleg észben tartani.

"Orosz gáz nélkül megállna az élet Magyarországon" – hangzott el hétfőn a parlamentben, az Országgyűlés őszi ülésszakának első napján. Csupán pár nappal azt követően történt ez, hogy a gázpiacról kontinentálisan is átfogó képpel (és ami fontosabb: valódi adatokkal is) rendelkező REKK vezetője, Kaderják Péter azt mondta egy gazdasági lapnak adott nagyinterjúban: ha el is zárják az oroszok a gázcsapot, nagy dráma akkor sem várható.

Hogy melyik állítás igaz? Más-más perspektívából nézve, valószínűleg mind a kettő.


Fotó: AFP / Sergei Supinsky

Vissza 2009-be?

A jelenleg is létező összeurópai gázparát Magyarország felől nézve leginkább az orosz-ukrán gázárháború határozza meg. Ahogyan a két ország viszonya az utóbbi hónapokban egyre jobban elmérgesedett, úgy vált sokak szemében egyre valószínűbbé az a vízió, hogy a felek eljutnak a 2009-es krízisig, ami aztán a gázcsapok elzárása révén Európa egy részét is magával rántja.

Az Európába irányuló orosz gáztranzit 40 százaléka Ukrajnán halad keresztül, és az ukránok korábban már bizonyították, hogy ha a saját szükségük úgy diktálja, e gázvezetékeket akár drámai mértékben meg is csapolják. Azonban az öt évvel ezelőtti helyzet megismétlődésére valójában csak egyetlen országnak, Bulgária kell számítania. Szófia továbbra is kizárólag az Ukrajnán átmenő csővégtől függ, 2009 után sem épített saját gáztározókat, és alternatív utánpótlási útvonalat sem keresett, illetve nem talált.

Európa többi részét azonban az oroszok Ukrajnát elkerülve is képesek ellátni földgázzal (a többi forrást, mint amit a szintén hatalmas kőolajlelőhellyel rendelkező Norvégia jelent, vagy a cseppfolyós földgáz, az LNG-piac, nem is ragoznánk). Az Ukrajnán keresztül haladó, de kieső kapacitásnak legalább egy részét az Északi Áramlatra tudnák átterhelni, és ez – ha körülményesen is, de – megoldhatóvá tenné, hogy Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szerbia és Románia is orosz gázhoz juthasson.

A Gazpromnak se jó
Alekszej Miller, a Gazprom vezetője a szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon májusban még azt mondta: Európa az elkövetkező években is a Gazpromra lesz utalva. Az orosz-ukrán viszony elmérgesedéséig az adatok egyenesen arra utaltak, hogy Nyugat-Európa ki van éhezve az orosz gázra; az első negyedévben ötödével több gázt vettek Moszkvától, mint egy évvel korábban.

Ma már ennek van olyan olvasata is, hogy Nyugaton a) jobban látták, hogy a háború kockázata nagy, és ennek lehet a gázellátásban következménye, vagy b) egyszerűen több pénz volt náluk az államkasszákban, mint a mi régiónkban, ahol csupán 4,3 százalékos mennyiségi pluszt realizált a Gazprom.

Az ukrán háború, illetve az EU-s szankciók közvetett hatására azonban – ahogyan egyébként az egész orosz gazdaság – a Gazprom is nagyot zakózott; drasztikusan, 41 százalékkal csökkent az első negyedév adózás utáni eredménye. Hivatalosan ennek hátterében főként a rubel romlása áll, de azért érdemes hozzátenni azt is, hogy az ukránoknak el nem adott gáz se termelt bevételt. Nehéz volna elképzelni is, milyen hatása volna a Gazpromra – és az orosz gazdaságra – ha a szankciókra adott válaszként, vagy az ukrán viszály rendezetlensége miatt végül a mintegy 200 milliárd köbméteres éves európai kapacitásról kellene a gázipari óriásnak lemondania.

Ráadásul: nem csak a bevételi oldalon jelentkezne áthidalhatatlan probléma, de a oroszországi gáztározók gyors feltöltése után a gázmezők termelésének visszafogását is el kellene rendelni, ami viszont a gázlelőhelyek vizesedését és gyors állapotromlását is eredményezné. A gázcsapok elzárása kétélű fegyver – és ezzel Brüsszelben is éppúgy tisztában vannak, mint Moszkvában – ezért sem véletlen, hogy az EU által életbe léptetett gazdasági szankciók éppen a földgázszállításokat nem érintik.

Azt is látni kell azonban, hogy az aktuálisan felmelegített orosz-kínai szál is inkább csak pr-fogás, mert a néhány hónapja megkötött 400 milliárd dolláros gigaüzlet egy olyan, 30 évre szóló gázszállítási megállapodást takar, ami évente alig valamivel több orosz gázt juttat el Kínába, mint amennyit a Gazprom a mi régiónkba szállít.

Ukrajna problémája kinek a baja?

Ukrajna nem fizette ki az utolsó már leszállított orosz gázmennyiséget – amely Moszkva szerint 5,3 milliárd dollárra, úgy közel 1300 milliárd forintra rúg, bár ezt Kijev határozottan elutasítja –, és az ország június közepe óta nem kap gázt a Gazpromtól. A viszályt az is csak fokozza, hogy időközben Oroszország annektálta a Krímet, és az oroszok hathatósan támogatják az ukrán vezetés ellen harcoló szakadárokat máshol is.

Ukrajna gazdasága gyorsan összeomlana gázimport nélkül, mivel a háztartások és intézmények igényén túl, annak többszöröse az ukrán ipar gázfüggése. Orosz gáz híján Kijev kénytelen volt új beszerzési források után nézni; a meddő orosz-ukrán gáztárgyalásokba így kapcsolódott be az EU. Miután az oroszok továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a tartozások kifizetése után is csak előre fizetés ellenében szállítanának a szomszédjuknak földgázt, amiről Ukrajna hallani sem akar, az Kijev június végén arra vette rá az EU-t, hogy segítsék a fordított gázszállítás megszervezésében. Vagyis abban, hogy Ukrajna Szlovákián keresztül, illetve Magyarországról és Lengyelországból gázt kaphasson, és ehhez a Nemzetközi Valutaalap (IMF), illetve brüsszeli pénzügyi segítséget is kaphasson.

Az oroszok erre is felkészültek. Előre jelezték, hogy az Ukrajnával szomszédos államok kevesebb gázt kapnak, ha túl sok orosz gázzal pumpálják tele az ukrán tárolókat. A gáz ugyanis orosz, csak előbb tranzitgázként eljut például Lengyelországba, ahol „megfordítják” és visszaáramoltatják Ukrajnába – némi felár fejében.

Az Interfax orosz hírügynökség tegnap jelentette, hogy szeptember eleje óta Szlovákiába mintegy ötödével kevesebb gázt küld a Gazprom. Egy hete hasonlót tapasztaltak Lengyelországban is, a magyarokat pedig a nyáron még 300 dollár alatti egységár 360 dollárra emelésével billenti ki a Gazprom az eladói szerepből, és így az ukránoknak már nem éri meg tőlünk venni a gázt.

Mielőtt azonban mindezt az érintett országok túlzottan számon kérhették volna, némi meglepetésre, az Európai Bizottság közölte: mindenki téved, mert az oroszok a megszokott mennyiséget szállítják az EU-ba. A diplomáciai kódok nyelvén mindez azt jelentheti, hogy a háttérben zajló egyeztetések eredményeként Brüsszel „vette a jelzést”. Miután bejelentették, hogy 2015 végéig elhalasztják az unió és Ukrajna szabadkereskedelmi megállapodásának életbe léptetését, azután az oroszok is engedtek egy kicsit. Eközben Ukrajna tározói nincsenek még feltöltve, pedig az is valószínű, hogy eztán a visszaáramoltatott gáztranszport intenzitása is lanyhulni fog.

Röviden: jól állunk – Hosszabban: nem olyan jól állunk

Nyugat-Európa és Közép-Kelet-Európa közt az jelenti a legfőbb különbséget, hogy bár javultak az infrastrukturális összekötések a tagországok között, Holoda Attila volt energiaügyi helyettes államtitkár szerint az unió tagországait összekötő rendszer fizikailag egyelőre nem alkalmas arra, hogy egy ukrajnai orosz gázszünet idején Nyugat felől elláthassa Közép-Kelet-Európát.

Magyarországnak az 5 évvel ezelőtti helyzethez képest az a helyzeti előnye, hogy januártól minden bizonnyal valóban működni fog a szlovák-magyar határt keresztező csőrendszer, illetve az utóbbi években az ausztriai „köldökzsinór”, a HAÁG vezeték hatékonyságán is javítottak. Arról azonban szó sincs, mondta a hvg.hu-nak a szakember, hogy kiváltható volna az orosz vezeték, mert ezek inkább csak arra elegendőek, hogy ha időlegesen megszűnik az ukrán csővégről vételezhető földgáz, ideiglenesen, a szükséges mennyiség egy része pótolhatóvá váljék az európai gázpiacokról.


Fotó: AFP / Sergey Bobok

Holoda úgy véli, a jelenlegi helyzetünk pont azért nem túl megnyugtató, mert az országos fogyasztás és a Nyugatról krízis idején elérhető gázmennyiség közt a puffer szerepét ellátó gáztározók töltöttségi szintje éppen csak kielégítő.

A nyár folyamán több cikk is állította: a tározók április óta tartó visszatöltése nem halad a megfelelő ütemben ahhoz, hogy az ország készen álljon a fűtési szezonra. Hivatalosan ugyan az összes értesülést rendre cáfolták, szeptember elején a Gas Infrastructure Europe adatai azonban mégis azt mutatták, hogy a tárolókapacitással rendelkező 15 európai ország közül 12 már 80 százalékos feltöltési szinten túl jár, miközben Magyarország épp csak elhagyta az 56-ot.

A mintegy 5 milliárd köbméter összkapacitású magyar gáztározó rendszerbe mostanáig mintegy 3,3 milliárd köbméternyi földgáz került. Mivel több mint 900 millió köbméter ebből stratégiai készlet, az ezen felüli, lényegében megkötések nélkül, általános fogyasztásra felhasználható mennyiség kevesebb mint 2,5 milliárd köbméter. Ez, pláne, ha tartósan hideg lesz a tél, még okozhat problémákat. Akkor is, ha azt jogszabály mondja ki, hogy szükség esetén a nagyipari gázfogyasztókat egyszerűen kizárják a rendszerből, mert a prioritás a lakossági és közüzemi fogyasztóké.

„Az nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy az idei tél számunkra egy orosz csapelzárás esetén is átvészelhető lenne. De abból lehetnek problémák, hogy rendszer jelenleg egyáltalán nincs túlbiztosítva” – magyarázta Holoda Attila.

Európa tele van

Hogy akkor mégis meddig tarthat a jelenlegi feszült állapot? Deák András György Oroszország-szakértő szerint minden attól függ, hogy az oroszok valóban elzárják-e majd a gázcsapokat, és ha igen, akkor azt meddig tartják majd úgy. „Relatíve, de az utóbbi években drasztikusan csökkent gázfogyasztáshoz mérten nagy mennyiség van már betárolva a magyarországi gáztározókba. Európa is „tele van”, a piacon pedig érezhetően van elég termék. Így attól nem tartok, hogy az idei télen gáz nélkül maradnánk” – mondta a szakember a hvg.hu-nak.

Ukrajna, mely sokkal nagyobb gázmennyiséget igényel a működéséhez, és amelynek gáztározói szintén nincsenek még feltöltve, Deák szerint nagyobb kockázatnak van kitéve. Így amíg Kijev kitart, Magyarország sem kerül megoldhatatlan problémák elé. „Attól a pillanattól tartok inkább, ha majd kiderül, hogy Ukrajnának nincs több pénze. A jelenlegi rendszer addig talál majd valamiféle megoldást, amíg az IMF és az EU is segíti az ukrán gázszámlák rendezését. De ennek is vége lehet egyszer” – tette hozzá Deák.
Gazdaság: Lassan fűteni kéne, de továbbra is jogos a gázpara - HVG.hu