Ez nem egy elhagyott határátkelő a magyar-román határon, nem is egy omladozó tanya, ez Balatonfőkajár hivatalos vasútállomása, ahol a vonatra várakozni kell. Figyeljék meg az épület mellett elhelyezkedő, frissen festett piros padot, ennek még lesz jelentősége! Fotó: Kalas Györgyi Az állomásra egyébként már eljutni is nehéz, csak egy földút vezet oda a szántóföldeken keresztül, elég sokat kell gyalogolni a faluból. Még rosszabb helyzetben van, aki éppen Balatonfőkajárra érkezik, hiszen a puszta közepén azt sem tudja, merre induljon, tábla ugyanis sehol. Mondjuk hülyeség is turistákra számítani itt a Balaton mellett, ez tény. Meg az is hülye, aki vonattal utazik bárhova is. Az árnyékba behúzódva így lehet várakozni a vonatra. Az állomás környéke egyébként volt sokkal rosszabb állapotban is, most például le van kaszálva a fű, és a menetrend sem a lámpaoszlopra van felcelluxozva, mint tavaly, hanem egy külön táblára. Szóval van fejlődés. Fotó: Kalas Györgyi Ez a fiú jó régóta vár a vonatra, kicsit hamarabb jött, nehogy lekésse, de a vonat késik, így fél órája várakozik a 36 fokban. Persze le is ülhetne a kis piros padocskára, amiről beszéltük, ez esetben azonban fél óra alatt valószínűleg kisülne az agya, a pad környékén ugyanis semmi árnyék nincs. Ősszel megázna, télen meg odafagyna. A tavaszi szellőben valószínűleg kifejezetten kellemes lehet a piros padon üldögélni, csak sajnos a padot stratégiailag pont az ocsmány épülettel szemben helyezték el. Filozófiai indíttatásból nyilván, hogy emlékeztessék az utazót arra, hogy minden múlandó. Idős embereknek kész öröm itt várni a vonatot, de gyerekekkel sem utolsó, hiszen azok még be is mennek az épületbe, mert kíváncsiak. És akkor találnak ott elhagyott férfi alsógatyákat, meg emberi ürüléket, vagy fejükre esik egy cserép. Fotó: Kalas Györgyi Ez volt hajdan a jegykiadó ablak, mostanra már a villanykapcsolót is ellopták, az üvegeket kitörték. Fotó: Kalas Györgyi Ilyen gyönyörű ez a hely. Kortárs galéria egyben. Fotó: Kalas Györgyi Balatonfőkajár-felső egyébként nem egy huszadrangú állomás, a Tapolca-Budapest vonalon fekszik, naponta közel harminc vonat áll meg ezen az állomáson, köztük a Tapolcára, Budapestre, Záhonyra, Szombathelyre tartó gyorsvonatok. Ráadásul egy idegenforgalmilag jelentős vonalon fekszik: aki Balatonra jön, az ezt látja a vonatból. Balatonfőkajár polgármesterének talán az lehet a célja, hogy soha, senki ne tegye be a lábát a faluba. Az épület már öt éve is körbe volt kerítve, mert életveszélyes. Azóta még rosszabb állapotban van, a szalagot azonban mégis elvették. Hát ilyen egy vasútállomás Magyarországon, a Balaton közelségében. Ahogyan az lenni szokott, a MÁV meg az önkormányzat egymásra mutogat, hogy kinek a dolga lenne ezt megcsinálni. De valószínűleg nem kell már sokat várni, majdcsak ráomlik valakire az épület. http://index.hu/belfold/2015/07/21/latta_mar_az_orszag_legocsmanyabb_vasutallomasat_megmutatjuk/
