Release Date: 2014. október 2. Genre: dráma Director: Ruben Östlund Screenwriter: Ruben Östlund Studio: Cirko Film Starring: Brady Corbet, Clara Wettergren, Fanni Metelius, Johannes Kuhnke, Kristofer Hivju, Lisa Loven Kongsli 2014.10.02. (Turist) Egy svéd család úgy dönt, hogy a francia Alpokban tölt pár napot, hogy kiélvezzék a síparadicsom adta gyönyöröket. Minden remekül alakul, egészen addig, amíg egy hatalmas lavina elsöpri a síparadicsom nagy részét, miközben épp egy pályaszéli étteremben pihen a család. Az anya első gondolata, hogy gyermekeit megóvja. Férje után üvölt segítségért, azonban ő saját bőrét mentve fut a lavina elől. Annak ellenére, hogy a család túléli a katasztrófát, az igazi dráma akkor kezdődik, amikor Thomas, az édesapa és a feleség is szembesül a férfi gyávaságával. Thomas mindent megpróbál, hogy visszaállítsa magát az apa és a férj szerepébe. KRITIKA Vannak kérdések, amiket magának sem tenne fel szívesen az ember. Szerencsére vannak derék skandináv alkotók, akik megteszik ezt helyettünk! Hlavaty Tamás A Ragyogás óta tudjuk, hogy a hegyi hotel/sok hó/problémás család együttállásból nem sok jó születhet. Most is ez a helyzet, bár baltáról és riogató ikrekről szó sincs, csak komoly lelki traumáról és morális kérdésekről. A svéd Ruben Östlund (Play – Gyerekjáték?, Akaratlanul) egy tökéletesnek tűnő családot mutat be a francia Alpokban, ahova síelni jött az anyuka, apuka, kislány és kisfiú. Csakhogy egy váratlan esemény maga alá gyűri látszólagos harmóniájukat, ugyanis szemtanúi lesznek egy hatalmas lavinának, ami – egy pillanatra úgy tűnik – őket is maga alá gyűri. Káosz alakul ki, a férj pedig bátor Sir Robin módjára elrohan becses iPhone-jával a kezében. A riadalom hamar elmúlik, de a sokk mindenkit máshogy visel meg, az esemény rekonstruálása és megemésztése pedig nem olyan egyszerű feladat. Olyannyira, hogy emiatt komoly krízisbe kerül hőseink egymásba vetett hite. A Lavina kemény kérdéseket szegez pisztolyként hősei fejéhez, és persze a miénkhez is: ha túlélésről van szó és tizedmásodperc alatt kell dönteni, az egyéni menekülés felülírhatja a család védelmezését? Elítélendő ez? Mennyit adunk fel magunkból egy párkapcsolatban és mennyit vállalunk fel? Tudunk-e valakit szeretni, ha radikálisan felülíródik az a kép a fejünkben, amit korábban kialakítottunk róla? Ez a fajta filozofálás jól áll a skandinávoknak, akik szeretik a látszólagos jóléti élet alatt húzódó őrületet a felszínre csalogatni. A közeg is remek ilyen szempontból, hiszen a tiszta szűz hó látszólagos harmóniát áraszt, de a természet megmutatja erejét és az amerikai katasztrófafilmekkel ellentétben itt nem hősöket kreál, hanem antihősöket. Ezt követően pedig minden fenyegető és nyomasztó lesz a sípályán és a hotelben a felvonóktól a lövéseken át az elektromos fogkeféig. És ha már a svéd filmes hagyományoknál tartottunk, Bergman szellemét is alaposan megidézi a rendező a belsőkben forgatott kamarajelenetek során, ugyanis próbál olyan mélyre mászni a szereplők lelkébe a dialógusok és monológok segítségével, ahogy csak tud és ő is kérdez, aztán meglátja, mi sül ki szembesítő terápiájából. Azonban a feszült légkört egy pontos hangnemkeveréssel kezdi oldani, teret hagy néhány zavarba ejtő poénnak, ami kizökkenti a filmet korábbi hangulatából, bár kétségkívül nagyon szórakoztató, ahogy például két új szereplőt hoz be Östlund. Erre a párosra (férfitagja Kristofer „Rőtszakáll” Hivju, akit sokan a Trónok harcából vagy a 2011-es A dologból is ismerhetnek) is ugyanúgy rázúdul ez a morális dilemma, ahogy a házaspárra, és mint Fábri Zoltán Az ötödik pecsétjében, végül itt is egy elmesélt történet válik emberi viszonyokat alapjában megrengető erővé. Bár a befejezésen lehet vitatkozni, mennyire kidolgozott vagy indokolt, ezt leszámítva kétségkívül remek filmről beszélhetünk, ami ráadásul folytatódik, ha a megtekintése után bárki elkezd filozofálni a már említett kérdések felett. 118 perc, svéd-dán-norvég Lavina « VOX.hu
