2025 Május Lényeges vonásokra egyszerűsített ábrázolás – A föníciai séma

Lényeges vonásokra egyszerűsített ábrázolás – A föníciai séma



Elfáradt forma, kidolgozatlan történet fogadja a Wes Anderson-rajongókat és egyben A föníciai séma nézőit ebben a különös heist-moziban, és mindezt csak Mia Threapleton és Michael Cera kiemelkedő párosa képes ellensúlyozni.


Wes Anderson híresen egyedi és könnyen felismerhető stílusa korábbi filmjeiben gyönyörűen egészítette ki érzékeny történetmesélését. Híres arról, hogy minden beállítást mérnöki precizitással tervez meg, kiváló és gyakran visszatérő alkotótársaival egyedi formanyelvet alakított ki pályafutása során. A szokatlan, bohókás, mégis rendkívül szimmetrikus és szabálytkövető stílus kiváló érzékkel egészítette ki korábbi, komplex családi viszonyokról szóló történeteit (Utazás Darjeelingbe, Tenenbaum, a háziátok, Holdfény királyság). Ez az elemeltség és nosztalgikusan kortalan látvány jól egyensúlyozta a családon belüli elidegenedés témáját, és megalapozta Wes Anderson igazán különleges rendezői kézjegyét is.

Mindezt azért fontos megemlíteni, mert A föníciai séma nehezen értelmezhető a rendező világának ismerete nélkül.

A műfajokkal gyakran kísérletező, és Hollywood régi nagyjainak gyakran emléket állító

Anderson ezúttal a heist filmekhez nyúl, mindezt egy fiktív, közel-keleti miliőbe helyezve.


A film főszereplője, Zsa Zsa Korda (Benicio del Toro) – akinek neve a korai film kiemelkedő magyar származású alkotóira, Gábor Zsa Zsa színésznőre és a Korda családra utal – titokzatos üzletember. Ügyletei és háttere homályos, de annyi biztos: pocsék üzleti érzékkel rendelkezik, mégis, bármit túlél. Legújabb kétes ügylete egy közel harminc éve húzódó beruházás befejezése, amely többek között magában foglalja egy vasúthálózat befejezését és egy gát átadását is. Ez politikai és gazdasági stabilitást hozhatna a térségbe (a fikciós Fönicíába), ha a korrupt üzletfelek nem sikkasztják el a pénz nagy részét. A projekt azonban súlyos anyagi gondokkal küszködik, így a rossz hírben álló és megbízhatatlan partnerként számon tartott Zsa Zsa elhatározza, hogy megszerzi a befejezéshez szükséges tőkét.

Mindezt bonyolítja családi helyzete, ugyanis Zsa Zsa Kordának három halott felesége és tőlük kilenc gyermeke van, nyolc fiú és egy lány. Közülük az egyetlen nagykorú az apácának készülő Liesl (Mia Threapleton), akit Zsa Zsa egyetlen örökösének kíván megtenni ingatag helyzetében. Liesl kétkedve fogadja a hirtelen közeledést, hisz apja eddigi életében egyáltalán nem volt jelen. Végül kéretve magát ugyan, de aláírja a szerződést, és kiegészülve egy norvég bogárszakértővel (Michael Cera) útnak indulnak, hogy megkössék az alkut.


A történet innentől kezdve egy hosszú teendő listaként bontakozik ki előttünk. Sorravesszük, majd kipipáljuk nemcsak az újabb és újabb üzletfeleket, de a kötelező Anderson-féle rendezői megoldásokat és látványelemeket is.

Akárcsak Wes Anderson korai filmjeiben, a téma itt is az elhidegülés, a családon belüli nehéz kapcsolatok, ám

A föníciai séma látványvilága annyira kifinomult és domináns, hogy a történet szinte követhetetlenné válik.
Míg elcsodálkozunk és belefeledkezünk egy-egy festményszerű beállításba, már két jelenettel később járunk. Ez pedig ellehetetleníti a cselekménnyel vagy a karakterekkel való mélyebb ismerkedést. A cselekmény, a párbeszédek és a képek olyannyira sűrítettek, hogy a nézőnek minden koncentrációját be kell vetnie, hogy lépést tudjon tartani. Ettől azonban olyan érzése támad, mintha egy sürgető határidő közeledtével csak végeláthatatlanul halmozódnának a tennivalók. Pedig a témák, amelyek egy-egy pillanatra felvillannak, mint például a mennyország-inzertek, vagy az apa-lánya kapcsolat érdekesek és relevánsak, de mire elmélyedhetnénk bennük, már egy újabb magángépen repülünk a következő klienshez.

Ebből a lendületből csak egy-egy momentum enged kiszakadni, ezek viszont a Wes Anderson-életművön belül is kiemelkedőek. Mia Threapleton és Michael Cera például tökéletes választásnak bizonyultak szerepükre: külön-külön is kimagasló alakításokat nyújtanak (és az illusztris szereplőgárda mellett ez meglehetősen nagy kihívás), de a közöttük lévő dinamika is egyedi. Kettejük játéka válik a film egyetlen igazán emlékezetes pillanatává.

Anderson rendkívüli tehetsége ugyan eltagadhatatlan, és a kevesebb több elve sem eredményez feltétlenül jó filmet, azonban a rendező legutóbbi munkái (A Francia Kiadás, Asteroid City) sorra rámutatnak annak a veszélyére, ha egy alkotó a forma alá rendel mindent.

A 2025-ös Cannes-i Filmfesztiválon egy dán-svéd rendezőkollektíva bejelentette a Dogma 25 tíz pontját, amely egy minimalista filmkészítési kultúrához kíván visszatérni. A manifesztót a Dogma 95 két leghíresebb alkotója, Lars von Trier és Thomas Vinterberg is üdvözölte, egyértelműsítve azt, hogy az internet, a mesterséges intelligencia és a vizuális effektusok korában létezik igény egy agilisabb és fenntarthatóbb filmgyártásra. A kortárs filmkészítés egyik fő problémája ugyanis, hogy sok technikailag kifogástalan alkotás jön létre, ezeket azonban nem feltétlenül organikus ötletek, hanem nézői, fesztivál- és streaming-stratégiák mentén alkotják meg. Anderson esetében ez a kép árnyaltabb, ő saját perfekcionizmusának esik áldozatul, de az eredmény hasonló – egy felskiccelt vizuális mestermű szubsztancia nélkül.

A föníciai séma május 29-től látható a mozikban.

2025. május 30.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/a-foniciai-sema-kritika