London híres a városra telepedő ködről, a “szürkeségről”. Amikor pedig a viktoriánus korban a köd és a töménytelen mennyiségű szén elégetéséből származó füsttel keveredett, új kifejezés született: szmog. Az angol füst (smoke) és köd (fog) összeolvasztásából 1905-ben. A tragédia mondhatni a levegőben lógott. Légszennyezés és időjárás A második világháború után a brit fővárosban egymást érték a szmogriadók. 1953 decembere igencsak hideg volt, a lakosok jól befűtöttek az olcsó, magas kéndioxid-tartalmú szénnel. Komoly kockázati tényezőt jelentett a közlekedés, és a külvárosban működő számos széntüzelésű erőmű is. December 4-én egy anticiklon telepedett meg a térdég felett, a teljes szélcsendben napokig meg is rekedt. A levegő színe sárgásfeketére változott, a páratartalom 90 százalék fölé emelkedett. Napról-napra rosszabb lett a helyzet, az utcákon alig lehetett pár méterre ellátni, a levegő szúrta, csípte a szemet, szájat, az emberek ha tehették, ki sem mozdultak otthonról. Leállt a közlekedés, az emberek gyalog is szinte vakon botorkáltak, éjjel a lámpák fénye nem jutott el a földre. A londoniak még nem tudták, hogy épp a valaha történt legsúlyosabb légszennyezési katasztrófa napjait élik. Számukra olyan volt ez, mint egy “átlagos” szmogos időszak. Tizenkétezer ember Aztán napvilágot láttak az első orvosi jelentések, és nemcsak London, az egész világ megdöbbent: december 5 és 9. között öt nap alatt négyezer ember halt meg a szennyezett levegőtől. Főleg a 45-65 év közötti korosztály és a csecsemők körében aratott a halál. A következő év tavaszáig tartó időszakban még további nyolcezren hunytak el a füstköd következményeként. A halál oka szív- és érrendszeri problémák, de főleg légzőszervi megbetegedések voltak: tüdőgyulladás, TBC, hörghurut. Az első öt napon a halálozás elérte az 1866-os kolerajárvány idején tapasztalt mértéket. A nagy londoni szmog hosszú távú következménye viszont a légszennyezés, a környezetszennyezés visszaszorítása volt. Hasonló füstköd telepedett 1989-ben Miskolcra és Budapestre is, persze messze nem okozott ilyen súlyos helyzetet. Az 1952 óta londoni füstködnek nevezett típus kialakulásához szélcsend kell, magas légnyomás, mínusz 3 és plusz 5 fok közötti hőmérséklet, magas relatív páratartalom, és természetesen légszennyező anyagok: korom, por, szén-monoxid, kén-dioxid.
