Az Egyesült Államok és Kanada határát képző, a Szent Lőrinc folyón átívelő 9,5 méteres híd a világ legrövidebb nemzetközi átkelője, amely 1976-óta magyar tulajdonban van. A Zavikon és a Kiwa sziget napjainkban (Fotó: Panoramio.com) [h=2]1000 sziget öntet[/h] A csaknem 1200 kilométer hosszú Szent Lőrinc-folyó nemcsak a Nagy-tavakat köti össze az Atlanti-óceánnal, hanem egy viszonylag hosszabb szakaszon az Egyesült Államok és Kanada határát is alkotja. Ez a tektonikus törésvonalat követő folyam volt az Európából érkező felfedezők, főleg Jacques Cartier, Kanada névadójának fő közlekedési útvonala is az amerikai kontinens belseje felé. A folyó hozzávetőleg 1692 (más forrás szerint 1838) darab sziget és 104 zátony partját nyaldossa. Méretük igen változó lehet. Területük az 1 négyzetlábtól (0,09 négyzetméter) a 40 négyzetmérföldig (103,6 négyzetkilométer) terjedhetnek. Míg a kisebb homokkupacokon csak egy bokor vagy egy családi ház látható, addig a nagyobb szigeteken már egész közösségek élnek. Az észak-amerikai előírások szerint ahhoz, hogy szigetnek számítson egy folyami földhányás, három feltételnek kell megfelelnie: egyrészt legalább 1 négyzetlábnak (0,09 négyzetméter) kell a vízszint felett kilógnia, másrészt ezt a „szigetszerű állapotát” az év 365 napján kell „folyamatosan produkálnia”, harmadrészt pedig legalább 1 élő fának is kell még rajta élnie. Valószínűleg a legkisebb lakott szigetet-, találóan- „Just Room Enough” hívják, amelyen apály idején pont annyi hely van, hogy két napozószéket kihelyezhetünk rá. A folyó szigetvilága közül a számunkra legérdekesebb földhányáspár az úgynevezett Zavikon-szigetek, amely indián nyelven „Boldog sátrat” jelent. Bár maga a sziget elnevezés erős túlzásnak tűnhet jelen esetben, de földrajzilag tény, hogy a nagyobbik sziget másfél hektáros, a kisebbik Kiwára keresztelt pedig fél hektáros területű-, azaz az észak-amerikai kritériumoknak teljesen megfelel a két folyami bucka. A sziget a XIX. században és 1922-ben (Fotók: Panoramio.com, Flickr.com) A történelem viharai miatt úgy alakult, hogy amikor 1793-ban meghúzták a Szent Lőrinc folyó mentén az Egyesült Államok és Kanada határát, akkor a nagyobbik földkupac Ottawa, a kisebbik pedig Washington fennhatósága alá került. A felosztástól függetlenül Elmer Andress vállalkozó 1902-ben építtette fel „német stílusú” villáját a nagyobbik, Kanadához tartozó Zavikon-szigetre. Mivel a kereskedő egy veteményeskertet és egy stéget is szeretetett volna kialakítani otthona körül, így ezeket a kisebbik, az Egyesült Államokhoz tartozó fél hektáros szigeten valósította meg. A két gyöngyszem közé egy 9,5 méter hosszú fahidat is ácsoltatott, hogy a kapálás és a pecázás miatt ne kelljen mindig ladikba ugornia és áteveznie a szomszédos országhoz tartozó kertjéhez. Az aprócska híd és a helyszín kuriozitása miatt az észak-amerikai sajtó rögtön „háztáji határátkelőnek” illetve a „világ legrövidebb nemzetközi átkelőjének” nevezte el a Zavikon-szigeteket, illetve a közöttük feszülő apró folyami átkelőt. A giccsbe hajó propaganda miatt fel is húzták a nagyobbik szigetre a Brit Birodalom (hivatalosan 1931-ban lett Kanadának önálló zászlaja), a kisebbikre pedig az Egyesült Államok lobogóját, illetve még egy geodéziai követ is felállítottak a kisebbik kupac közepére. Mivel a Szent Lőrinc folyó nem volt tekintettel az országhatárokra, így az Amerikai-Kanadai Határbizottság 1967-ben a kisebbik szigetet is Kanada fennhatósága alá rendelte. Az új határt a volt amerikai sziget déli csúcsától 140 méterre jelölték ki délnyugatra. Napjainkban is ez a módosítás van érvényben. A sziget és építményei 1922-ben (Fotó: Flickr.com) [h=2]Magyar sziget az USA-kanadai határon[/h] Hagyománytiszteletből azonban a szigeten élő család a továbbiakban is felhúzza a két folyami gyöngyszem korábbi domínium-urainak lobogóit. Ha jobban megnézzük a fényképeket, akkor láthatjuk, hogy az apró fahíd közepén egy magyar zászló is díszeleg. Nem csalás, nem ámítás, valóban egy magyar zászlót láthatunk. A válasz egyszerű: a szigeteket 1976-ban vette meg a torontói lakhelyű Donald Rickerd és magyar származású felesége, Julie Rékai Rickerd. Az ara felmenői egyébként a kanadai társasági élet legkiválóbbjai közé tartoztak: Julie (Juli) édesanyja ugyanis az a 2010. február 1-én elhunyt Rékai Kati volt, aki még Desider Katalin néven látta meg a napvilágot 1921. október 20.-án Budapesten. Magyar sziget az USA és Kanada határán (Fotó: Flickr.com) Férjével, dr. Rékai János sebésszel közösen 1948-ban menekültek el a kommunista bábállammá átvedlő Magyarországról. A család először Párizsba, majd onnan Kanadába emigrált. Rékai Kati kezdetben heti kommentátora volt a „The Hungarian Show” című rádióműsornak, kolumnistája a Kaleidoszkóp című angol-magyar kulturális folyóiratnak, majd az egyik alapítója a kanadai Etnikai Média Egyesületnek. A hölgy az egyik legfőbb feladatának tekintette az emigráns közösségek kultúrájának megőrzését és a közösségek közötti kapcsolatok ápolását. A Kanadai Írószövetség külügyeinek vezetőjeként rengeteget tett a kanadai irodalom nemzetközi megismertetéséért is. Felolvasó körutakat, bemutatkozási lehetőségeket, illetve kiállításokat szervezett a tengerentúli szerzők számára. Ottawa a munkáját a Kanadai Becsületrend keresztjével díjazta. Az észak-amerikai sajtó a magyar emigránst csak a „Torontó First Lady-jeként” emlegette. Rékai Katit egyébként az 20 kötetes gyermek-könyvsorozata tette igazán híressé, amelyben négy állathős segítségével próbálta Kanada, és a világ soknemzetiségű gyermekeinek bemutatni saját, sokszínű környezetüket. Juli édesapja, egyébként az az 1978-ban elhunyt dr. Rékai János volt, aki 1957-ben Torontóban létrehozta bátyjával-, dr. Rékai Pál belgyógyásszal- közösen Kanada első „multikulturális”, hivatalosan 36 nyelven kommunikáló kórházát és idősek otthonát, amely ma már Torontó egyik központi kórházaként funkcionál. Dr. Rékai Jánost egyébként szintén a Kanadai Becsületrend keresztjével tüntették ki http://falanszter.blog.hu/2014/03/20/magyaroke_a_vilag_legrovidebb_nemzetkozi_hidja
