Release Date: 2014. május 8. Genre: dráma, romantikus, vígjáték Director: Cédric Klapisch Screenwriter: Cédric Klapisch Studio: MTVA Starring: Audrey Tautou, Cécile De France, Kelly Reilly, Romain Duris, Sandrine Holt 2014.05.08. (Casse-téte chinois) Xavier élete továbbra is tele van nem várt fordulatokkal, amelyek sajátos életfilozófiájának a következményei. Még mindig keresi a helyét a világban, és még mindig gyakorta bizonytalan, ám ezúttal már két gyermekes apaként próbálja megállni helyét, s ehhez mérten, felelősségteljesen igyekszik cselekedni a mindennapokban. Derült égből villámcsapásként éri, amikor gyermekei édesanyja bejelenti, hogy a gyerekekkel együtt New Yorkba költözik. Alig pár nappal az elválást követően Xavier már szintén egy New York-ba tartó repülőn ül, mivel nem bírja elviselni a gondolatot, hogy csemetéi nélküle nőjenek fel. New York számos nem várt fordulatot tartogat a számára: egy leszbikus pár gyermekének vérszerinti apja lesz; az állandó tartózkodási engedélyért feleségül vesz egy kínai lányt; majd újra rátalál a szerelem; miközben legújabb könyvét is sikerrel fejezi be. KRITIKA Elsőre nem tűnt nagy ötletnek harmadik részt összehozni egy olyan sorozathoz, ami elsősorban az egyetemisták szabadságérzésének kifejezésében jeleskedett, és már a második epizódja is hagyott kívánnivalót maga után. Tóth Csaba Valljuk be, a Még mindig lakótársat keresünk elég harmatos folytatás volt. Az összes barcelonai erasmusos diák egy légtérbe sulykolásáért még egy kamuesküvőt is összehoztak a készítők, de a film azon túl nem sokat nyújtott, hogy kiváló ürügyet adott az első rész újbóli megtekintésére. Ennek tükrében különösebb izgalmak nélkül vártam a harmadik felvonást, különösen annak fényében, hogy az első két rész egyik legfeleslegesebb karakterét, Audrey Tautout tették meg főszereplőnek Romain Duris mellé. Az előzményekben a figurája jobbára arra szolgált, hogy Duris barátnőjeként próbálja a művészlelkű srácot lerángatni a valóságba a bohém barcelonai életformából, így nem volt könnyű szeretni őt. A harmadik rész helyszíne New York lett, ugyanis miután Xaviert elhagyja a felesége (a csodaszép, de színésznőként csak nagyon ritkán jól használt Kelly Reilly), és lelép a gyerekekkel Amerikába, a francia férfi utánuk megy, csakhogy együtt lehessen a kölykökkel. A film mindenképp érdekes abból a szempontból is, hogy bár egy negyvenes pasi élete összeomlásának lehetünk szemtanúi, egyáltalán nem kesergő/rinyáló darab, hanem nagyon is életigenlő, és azt üzeni, hogy sosem késő újrakezdeni, és újból felépíteni az életünket. A „lakótársat keresés” cím ezúttal is klappol, ugyanis Xavier a csekély írói béréből nehezen gazdálkodja ki New York horrorisztikus bérleti díjait, ezért eleinte leszbikus barinőjénél (Cécile De France) csövezik, akit mellesleg a spermájával is megajándékoz, hogy lehessen gyereke, utána pedig egy lepukkant albiban próbál éldegélni, miközben a bevándorlási hivatal kicselezésére még egy álházasságot is összehoz, és még egy könyvet is ír minderről. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy az azóta már kétgyerekes exe (Tautou) is meglátogatja… Már a fent leírtakból is látszik, hogy az új rész pörgős és eseménydús, ráadásul olyan jól mutatja be a New York-i életérzést, hogy az még Woody Allennek is a becsületére válna. Romain Duris kedvesen szétesett, csapongó karaktere egyszerre szerethető és komikus, a szívzűrjei pedig pont annyira életszerűek, hogy a film vicces legyen, nevetséges viszont nem. A Már megint lakótársat keresünk úgy szól az igazi felnőttlét (itt főképp a fiatal apákra és anyákra gondolok) küzdelmeiről, ahogy nagyon kevés más mozi, ráadásul szakít a megszokott fordulatokkal, és egy korábban antipatikus karaktert is hitelesen képes megszerettetni a nézővel. Mindeközben a film ugyanolyan bohém, életigenlő, idézetekkel és szokatlan betétekkel (pl. Xavier képzeletben mindig ismert filozófusokkal diskurál) teli, mint az első rész volt, így tökéletes és szellemes lezárása a sorozatnak. A tavasz egyik legkellemesebb, legérettebb és legszórakoztatóbb mozija. 117 perc, francia Már megint lakótársat keresünk « VOX.hu
