Márka matiné – Super Mario Bros.: A film A Super Mario Bros.: A film képében egy újabb népszerű videójáték kapott mozgóképes adaptációt. Ugyan a címszereplő bajszos bratyók nagyvászonra animált happy-meal kalandja elsősorban kiváló márkaépítési törekvései miatt kiemelkedő, a film mégis kellően ártatlan és szerethető ahhoz, hogy egyaránt kínáljon szórakoztató és mozgalmas kalandot az egész család számára. Mario és Luigi frissen alakult, önálló vízvezetékszerelő vállalkozásuknak igyekeznek hírnevet szerezni. Így a magukat Super Mario Bros. néven hirdető New Yorki-i testvérpár azonnal a helyszínre siet, amikor egy csőtörés miatt a víz kezdi elárasztani a város utcáit. A csatornafedél alatti vezetékrendszer azonban egy teljes, eddig ismeretlen világot rejt. Az új galaxisok pedig azonnal be is szippantják hőseinket. Viszont míg Mario a gombák barátságos földjére jut, addig Luigi az elvetemült, tűzokádó Bowser uralta, vulkanikus teknősvidék fogságába kerül. Mariónak minden elszántságára és ügyességére szüksége lesz, hogy Peach hercegnővel összefogva kiszabadíthassák testvérét, valamint megállíthassák a hódító teknősseregeket. Kortárs népszerűségük miatt elkerülhetetlenné vált, hogy a videójátékok idővel filmadaptációk tárgyául szolgáljanak. Az olyan korai próbálkozások, mint a Street Fighter: Harc a végsőkig, A medál hatalma, vagy a Mortal Kombat ugyanakkor alacsony produkciós értékük és B-filmes esztétikájuk révén nehezen komolyan vehető vállalkozásoknak bizonyultak. Ilyen volt a korábbi, élőszereplős Super Mario Brothers film is. Az 1993-as alkotást a végtelenül abszurd megoldások jellemezték és a forrásmű esztétikáját pedig teljesen figyelmen kívül hagyta. A játék új, teljes egészében animációs feldolgozása viszont rendkívül hűen eleveníti fel a különböző Mario produktumokat. A Super Mario Bros.: A film a korai, nyolc-bites platformerek 2D síkjától a Mario Kart sokszínűségéig idézi meg az eredeti játékok vizualitását és hangulatát. A virtuális világokat szintén életre keltő számítógépes animáció fejlődése tehát egyre ambiciózusabb vállalkozásoknak ad lehetőséget. A kétezres években készült népszerű feldolgozások, többek között a Lara Croft: Tomb Raider, A kaptár vagy a Doom azonban még nem váltották be a hozzájuk fűződő reményeket. A kiválasztott kaland, illetve horror játékok elemeit generikus műfaji mintákká formáló produkciók az eredeti ikonográfiák megidézésén túl nem voltak képesek megragadni a forrásművek esszenciáját, egyedi jellegzetességeit. A filmek csupán egyszerű, sematikus utánzatoknak, a médiaipari gépezet lelketlen termékmegújításainak érződtek. Ez a kritika pedig máig meghatározó a legtöbb hasonló adaptációval (Need for speed, Halo, Uncharted) kapcsolatban és a mostani Mario filmtől sem áll távol. Ugyan a ma is tapasztalt franchise logika alapjait már a hetvenes években felépítették a kor hollywoodi blockbusterei, a folytatásokban, újrakiadásokban, kiegészítésekben, spin-offokban és egyéb narratív, illetve produkciós ismétlődésekben rejlő lehetőségeket elsősorban a videójátékipar aknázta ki teljeskörűen. Az újabb eladásokkal csábító struktúra üzleti modellje azonban hiába képes sikerrel érvényesülni olyan területeken is, mint a képregények, a televízió vagy a film egyre inkább összekapcsolódó világai. Az egyes médiumok adott különbségei miatt a szórakoztatóipari franchise-ok hálózatos átjárhatósága sokkal inkább kecsegtet az egymást erősítő termékelhelyezések lehetőségével, mint az adaptálhatóság sikerével. A Super Mario Bros. egy önálló történet kidolgozása helyett a játékfigurákként könnyen újragondolható karakterek tömeges felsorakoztatására törekszik. A film számos cuki lényt vonultat fel csupán egy-egy szórakoztató geg, illetve a minél szélesebb körű termékelhelyezés kedvéért, noha valódi szerephez nem jutnak a minimális cselekményben. Mario úgy halad előre az egymást követő mellékküldetések során a főgonosszal való küzdelemig, mintha ténylegesen egy videójátékba csöppent volna. Az interaktivitás hiánya miatt azonban a film csupán egy külső szemlélő élményét kínálja, aki kizárólag mások játékában gyönyörködhet. Ugyanis míg az irodalmi művek kizárólag szavakra épülnek, addig a filmek többsávos médiuma egyidejűleg képes kombinálni a narrációt és a dialógusokat a fotográfia, a zene vagy éppen a színház eszközkészletével. A mozgóképes adaptációk tehát szükségszerűen transzformálják az alapmű kifejezőtechnikáit más megjelenítésmódok többlettartalmával. A videójátékok azonban interaktivitásuk révén meghaladják a filmes forma lehetőségeit. Adaptálásuk célja ezáltal elsősorban az ismert történet, valamint ikonográfia kiegészítése és népszerűsítése lehet, nem pedig annak átültetése az apparátusát tekintve korlátozottabb film médiumára. Ennek ellenére egyre több produkció kísérletezik a mindenkori játékos perszóna narratív kiterjesztésének gondolatával különböző alternatív világok kapcsolatrendszereinek történetbe integrálásán keresztül. A Super Mario Bros. kezdetben szintén valós életterükben, New Yorkban mutatja be a címszereplő testvéreket. Így teremtve meg a kontrasztot a később következő cukormázas fantáziával, a gombák földjével. Ahol a realitásból érkező Mariónak a gamerekhez hasonlóan kell elsajátítania a különböző új szabályrendszereket, hogy eredményes lehessen küldetése során. A kihívások akcióit azonban mindvégig a testvérek közötti összetartás motiválja. Mivel a játékok eseményközpontúsága helyett a karakterek közötti viszonyokra nagyobb hangsúlyt fektető feldolgozások eredményesebben tudnak elvonatkoztatni az irányíthatóság hiányának tényétől. Hiszen az önálló döntések jelentőségét egyre inkább a különböző szereplők érintkezéséből adódó külső befolyás váltja fel. A történetekben gyakran elhelyezett easter-egg-ek transztextuális idézetei ráadásul folyamatos asszociációra késztetik a közönséget, ezáltal stimulálva a videójátékokban adott, aktív résztvevői élményt. A játékok realitástól elrugaszkodó képi esztétikáját pedig az adaptációk által kedvelt, stilizált vizuális megoldások érzékeltethetik. Nem véletlen, hogy számos feldolgozás készült valamilyen fantasztikus műfaj keretében. A Super Mario Bros. királyságainak világépítési törekvéseihez hasonlóan a Warcraft: A kezdetek és a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület is klasszikus fantasy-környezetben játszódnak. Az Arcane cyber-punk közege, a The Last of Us posztapokaliptikus látképe és a – könyvadaptációként készült, de a játékok virtuális valóságának témáját prezentáló – Ready Player One sci-fi miliőket jelenítenek meg. Ezek az alternatív univerzumok segítenek a főszereplőkkel való azonosuláson keresztül modellezni az olyan játékos alteregók, mint Mario érvényesülését a felfedezésre váró világokban. A Super Mario Bros. mindazonáltal a gyerekeket lenyűgözni képes csillogó meseközegen túl a szülőknek szánt eszképizmust is hangsúlyozza a nyolcvanas évek nosztalgikus megidézésével. Ez elsősorban az olyan aláfestő slágereknek köszönhető, mint Bonnie Tyler, az A-ha vagy éppen az AC/DC felcsendülő híres dallamai. A korai Mario-játékokra való utalások, egy-egy poénos kiszólás és az olyan karakterek, mint a nihilista varázscsillag pedig célzottan a felnőtteket kívánják szórakoztatni. Noha a – Super Mariohoz hasonlóan – gondolatiságukban egyszerűbb és a történetmesélésre kevesebb hangsúlyt fektető játékok elsősorban a gyermekközönséget megszólító feldolgozásoknak szolgáltatnak kiváló alapot. Az olyan alkotások, mint az Angry Birds és a Sonic, a sündisznó filmek, a Pokémon: Pikachu, a detektív, valamint a Super Mario Bros.: A film a Looney Tunes-hoz mérhető börleszk-megoldásokkal és fizikai humorral egészítik ki a korábbi adaptációs stratégiákat. Mario és Lugi ráadásul a gyerekkorosztályt leginkább érintő konfliktustípusokat élik át kalandjaik során. Annak ellenére, hogy felnőtt férfiak, még mindketten a szüleiknél laknak és nincs önálló egzisztenciájuk. A testvérek olyan tipikus kamaszkori problémákkal szembesülnek, mint a család elismerése, a film során megismert közösségekbe való beilleszkedés, a barátkozás nehézségei és az otthonról való elszakadás, valamint egymás elvesztése. A Super Mario Bros.: A film a kasszasikereknek bizonyuló Gru és Minyonok filmeket is gyártó Illumination stúdió leginkább családbarát és animációs technikájában legkidolgozottabb produkciója. A készítők kiváló márkaérzékkel aknázzák ki a popkulturális tudatban élő, ismert videójátékkarakterek marketinglehetőségeit. A film minimális cselekményének sematikusságán és egyszerű fizikai humorra épülő esztétikáján keresztül a lehető legszélesebb globális közönséget képes egyszerre megszólítani. Így terjesztve ki generációkon átívelően az eredeti Mario játékok és termékek nosztalgiáját önmagában semmitmondó, de kedvelhető moziélménnyé. A Super Mario Bros.: A film április 6-tól látható a mozikban. 2023. április 8. https://www.filmtekercs.hu/kritikak/super-mario-bros-a-film-kritika
