Release Date: 2014. január 9. Genre: horror, sci-fi Director: Ruairi Robinson Screenwriter: Clive Dawson Studio: JIL Kft. Starring: Elias Koteas, Johnny Harris, Liev Schreiber, Olivia Williams, Romola Garai 2014.01.09. (The Last Days on Mars) Az első, nyolc tudósból álló Mars-misszió kutatócsoport, utolsó napjukat töltik a Vörös bolygón, a Tantalus bázison. Hat hónapos küldetésük célja: az élet jeleit felkutatni, mintákat gyűjteni, bizonyítékot találni, hogy létezik élet a Marson. Mielőtt elhagynák a bolygót, egyik asztronautája fantasztikus felfedezést tesz. Olyan fosszíliákat talál, amelyek egyértelműen a bakteriális életre utalnak. Marko azonban nem akar osztozni a dicsőségen, így a többiek tudta nélkül egyedül indul vissza, hogy további bizonyítékokat találjon. Mintagyűjtés közben azonban a talaj beszakad alatta, és elnyeli egy mély hasadék. A kapitány egy emberre bízza a helyszín őrzését, amíg megfelelő eszközökért mennek, amivel kiemelhetik társuk testét, de mire visszaérnek neki is nyoma vész. A hasadék feltárásakor, váratlanul megjelenik két halottnak hitt társuk, de már nem mint emberek… Zombiszerű testükben, nyoma sincs valamikori emberi személyiségüknek, gyorsak és agresszívak. A csapat ráébred, hogy a titokzatos, egyre növekvő életforma vadászik rájuk, és ha nem érik el időben az űrhajót, talán mindannyiukkal végez. KRITIKA Klasszikus B-kategóriás sci-fi-horror eleggyel van dolgunk e nagy európai indie produkció képében. Csákvári Géza Már-már az unalomig ismert felállással: adott egy csapat nemzetközi asztronauta, akik találnak a Marson egy életformát, konkrétan egy baktériumot, amely nem elég, hogy agresszívan fertőző, de igen gyors lefolyású, és zombikká alakítja át az addig decens polgárokat. Nem kell túl nagy filmfogyasztói tapasztalattal rendelkezni, hogy tudjuk, egymás után hullanak el az unszimpatikus, majd lassan utánuk a szerethető karakterek. Nincs is addig semmi baj Ruairi Robinson rendezésével, amíg eltekintünk attól az esetleges vágytól, hogy valami egyedit, különösen izgalmasat vagy speciális megoldást lássunk. Hacsak az olyan apróságoknak nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget, hogy a főszerepet alakító Liev Schreiber miként oldotta meg az űrállomáson a tökéletes borostát, vagy, hogy Romola Garai tényleg sokkal jobban néz ki szkafander nélkül, mint beöltözve. Egyébként, ha most vajszívűek vagyunk, és mégis keressük a professzionalizmust ebben a moziban, akkor elmondható, hogy Schreiber figurája legalább félig meg van írva, Garainak pedig jut egy drámai szál, amely sokban segít, hogy a 98 perces játékidejű film alatt legalább tíz percig komolyan felvetődjön a drámaiság sugallata. Rádaásul úgy, hogy a csókok elmaradnak. 98 perc, brit-ír MARS Az utolsó napok « VOX.hu
