Kutatók egy csoportja sikerrel nevelt paradicsomot, borsót és még tízfajta növényt olyan talajban, ami nagyon hasonlít a Marséhoz. Bár a marsi jellegű talaj valamivel kevesebb terményt hozott, mint a hagyományos földi talaj, az eltérés nem volt nagy, ami azt jelenti, hogy megfelelő feltételek mellett a Vörös Bolygó első telepesei akár képesek lehetnek gazdálkodással fenntartani magukat. A marsi kolónia képe egy lépéssel közelebb került. „A biomassza-termelés valamivel alacsonyabb volt a marsi talaj esetében, mint a hagyományos termőföldben, de a különbség elhanyagolható volt, és csak az egyik tálcán tapasztaltuk ezt” – mondja Wieger Wamelink, a hollandiai Wageningen Egyetem kutatója. „Ez egyébként még nekünk is meglepetés volt, és azt bizonyítja, hogy megfelelő előkészítéssel és locsolással még a marsi talaj is nagy lehetőségeket rejt. A kutatók egyébként ugyanezt a tíz növényt – paradicsom, zab, retek, borsó, póréhagyma, spenót, borsmustár, zsázsa, quinoa és metélőhagyma – a holdi viszonyokat imitáló talajba is megpróbálták beültetni. Kiderült, hogy a holdi talaj, kilenc növény esetében nagyjából feleannyira alkalmas a növénytermesztésre, mint a marsi, a spenótnak pedig komoly gondjai akadtak. Felmerül a kérdés, hogy miként lehet a marsi talajhoz hasonlót találni a Földön? Nos, a legextrémebb helyekre kell menni hozzá. A marsi talajt egy Hawaiin található vulkánból nyerték ki, míg a holdszerűt egy arizonai sivatagban gyűjtötték. Ezeket aztán alacsony tálcákon frissen vágott fűvel vegyítették, ami által könnyebb lett a locsolásuk. Kontrollinstanciaként elhelyeztek mellettük egy sima, földi talajjal telített tálcát is. Persze a marsi veteményeskert összedobása előtt egy pár dologra azért oda kell figyelni. Először is: az eredményeket eddig még nem publikálták, úgyhogy nagyjából a Wageningen Egyetem becsületszavára hagyatkozhatunk az ügyben, akiknek ez a második űrgazdálkodással kapcsolatos kutatásuk. Másrészt nem valódi marsi és holdi talajjal dolgoztak, csak azt imitáló, földi forrásokat használtak, és nem vették figyelembe a többi feltételt, mint a sugárzás vagy a hőmérséklet. A növényeket földi atmoszférán, üvegházban termesztették stabil páratartalommal, szabályozott fény- és hőmérsékleti viszonyokkal, Wamelink magyarázata szerint azért, mert az első űrnövényeket minden bizonnyal földalatti termekben fogják nevelni. Még egy gond van: a lényeget, azaz hogy ezeket a növényeket meg lehet-e enni, még nem bizonyították. „A talaj nehézfémeket tartalmaz, mint az arzén, a higany és az ólom, és emellett rengeteg vasat is.” – mondja Wamelink. „Elképzelhető, hogy a növények felszívják ezeket az anyagokat, és ezáltal mérgezővé válnak.” A csapat most közösségi finanszírozáson keresztül gyűjt pénzt az új projektjükre a témában, és áprilisban tervezik folytatni a kutatást. Tavaly egyébként az űrhajósok leszedték és elfogyasztották az első űrkáposztát, ami teljes egészében a nemzetközi űrállomáson nevelkedett. Úgy tűnik tehát, hogy A mentőexpedíció Mark Watney-jának utópiája, hogy krumplit nevelhetünk a Marson, talán nincs is olyan messze. (via Science Alert)
