Másnaposok Szerencséje

A témát ebben részben 'Filmek Bemutatói' klarensz hozta létre. Ekkor: 2014. december 15..

  1. klarensz / Moderator Vezetőségi tag

    Csatlakozott:
    2012. június 27.
    Hozzászólások:
    16,928
    Kapott lájkok:
    2,488
    Beküldött adatlapok:
    0
    Nem:
    2014.05.29. (Walk of Shame) Meghan a csinos és munkamániás riporter egy váratlanul jól végződött buli után Los Angeles egyik lepukkant külvárosi negyedében találja magát telefon, személyi, autó és pénz nélkül. Legnagyobb álma, hogy hírbemondó lehessen, és csak pár órája van a tegnapi partirucijában eltipegni a züllött városrészen át élete legfontosabb meghallgatására, amihez természetesen minden szembejövőnek lesz egy-két szava.

    KRITIKA

    Vannak színészek Hollywoodban, akikben mindig ott volt a sztárrá válás lehetősége, de egy apró plusz, egy kis lökés mindig hiányzott az álmok megvalósulásához. Közéjük tartozik Elizabeth Banks is, akinek a Másnaposok szerencséjelehet az utolsó nagy esélye.

    Tóth Csaba

    [​IMG]Banks ugyanis alapvetően komika, és annak nem is rossz, viszont már negyvenéves – bár harmincnak néz ki -, és manapság negyven fölötti nőként sztárnak maradni sem egyszerű színészként, nemhogy ilyen korban befutni. A Másnaposok szerencséje (ez a cím…) mindenesetre megér egy próbát, ugyanis Banks pont azon a terepen bizonyíthat, amiben a legjobb. A film igazi one (wo)man show, ami egy pofonegyszerű high conceptre épül: Mi történik, ha egy spicces szőke bombázó éjjel egy koktélruhában a gettó közepén találja magát pénz, telefon, autó és egyetlen olyan telefonszám fejből tudása nélkül, amit felhívhatna? A szőke bombázót leszámítva nagyjából erről szólt Martin Scorsese 1985-ös mozija, a Lidérces órák is, ahol egy félresikerült randi után Griffin Dunne próbált meg hazajutni New York egyik feléből a másikba az éjszaka közepén. A helyszín ezúttal Los Angeles, a humor pedig korántsem olyan abszurd, mint Scorsese esetében, de a mesterrel szemben alulmaradni talán nem akkora szégyen. A fő humorforrást az adja, hogy hősnőnket a miniruhájában az utcán mindenki prostinak nézi, ami egy ideig még működik is (például a drogdealerekkel lefolytatott párbeszéde arról, hogy aznap este már szopott-e, egyenesen zseniális, legalábbis eredeti nyelven), de sajnos egy idő után rájössz, hogy a poénok felét erre építették, és azért ez így kicsikét soványka. A történetnek határidő-dramaturgiával adtak némi feszültséget, hősnőnknek ugyanis élete állásinterjújára kéne valahogy odaérnie, de elveszve a nagyvárosban ez egyre kevésbé tűnik kivitelezhetőnek.
    [​IMG]A film tényleg csak annyiból áll, hogy Elizabeth Banks a sárga miniruhájában mászkál az utcákon, belebotlik mindenféle arcokba, hogy segítséget kérjen, és végül valahogy mindig megszívja, de nincs ezzel semmi baj. Az egyszerű gyakran lehet nagyszerű is, még ha ebben az esetben a nagyszerű kifejezést azért túlzásnak tartanám. A találkozások között vannak bénák és erőltetettek (például amikor ortodox zsidó pasik közé keveredik), de fergetegesen viccesek is (amikor egy buszon próbál lógni, vagy amikor cracket akar eladni), és szerencsére valamivel több esik belőlük az utóbbi térfélre. A hősnőnket kereső barinők képében akadnak humoros mellékalakok is, ráadásul egy egyéjszakás kalandként James Marsden is befigyel, aki komikusként egészen kiváló tud lenni, bár az itteni szerepe nem ad alkalmat a kibontakozásra. AMásnaposok szerencséje egész vicces, egész szórakoztató és egész élvezhető, de az egész jó sajnos még nem egyenlő a jóval. Ahogy Elizabeth Banks egész karrierjében, itt is csak egy hajszálon múlott.

    [​IMG]

    95 perc, amerikai
    Másnaposok szerencséje « VOX.hu