2025 Augusztus Materialistából idealista – Többesélyes szerelem

Materialistából idealista – Többesélyes szerelem



Ha gazdag vagy és minimum 190 centi, akkor van esélyed egy boldogtalan házasságra! Celine Song Többesélyes szerelem (Materialists) című romantikus filmje azt a kérdést tematizálja, vajon a modern társkeresésben felváltotta-e a „szeretni és szeretve lenni” vágyát a kapitalista társadalmi értékeknek való megfelelési kényszer.


A kapitalista piaci működés majdnem minden emberi tevékenységre hatással van, és ezalól a társkeresés sem kivétel. Egy társkereső appon egyrészt áruba bocsájtjuk saját magunkat – jelezzük, hogy milyen testi és szellemi adottságokkal rendelkezünk –, másrészt fogyasztók is vagyunk: igényeink vannak, amelyek alapján eldöntjük, hogy jobbra vagy balra húzzuk a másikat. Mindkét mechanizmus tárgyiasításnak minősül – egyszerre materializálódik az Én és a Másik.

A Többesélyes szerelem főhőse Lucy (Dakota Johnson) egy házasságközvetítőcégnél, az Adore-nál dolgozik, és a randizást tiszta mateknak látja: az „ember-áruk” jellemzőit (kor, magasság, etnikum, jövedelem stb.) próbálja megfeleltetni a fogyasztói igényeknek, ezáltal tökéletesen kiszolgálva és működtetve az értékközpontú szemléletet. Lucy magát úgy adja el klienseinek, mint aki meg tudja találni számukra életük szerelmét, azt, akivel együtt megöregedhetnek.

Lucy számításaiban azonban valójában nincs helye a szerelemnek, mivel az nem egy mérhető és értékesíthető dolog.


Ez az ellentmondás az anyagias és idealista világlátás között egyaránt megjelenik Lucy életében, és ez adja a film központi cselekményét is. Lucy megismerkedik a tehetős Harry-vel (Pedro Pascal), aki minden kritériumnak tökéletesen megfelel (Lucy szakmájában egy úgynevezett „unikornis”), ám újra találkozik volt barátjával, Johnnal is (Chris Evans), aki pedig egy többállásban dolgozó csóró wannabe-színész. Lucy belső vívódása egyszerűen megfogalmazható – pénz vagy szerelem, ezek közül kell választania.



A Többesélyes szerelem Celine Song délkoreai származású, New Yorkban élő rendező második nagyjátékfilmje. Első alkotásához, a kétszeresen Oscar-díjra jelölt Előző életekhez (Past Lives) hasonlóan új filmje is tartalmaz autobiografikus elemeket: míg az Előző életekben Song a Dél-Koreából Amerikába emigrálását, addig a Többesélyes szerelem esetében házasságközvetítő múltját idézi meg. Mindkét film fókuszában egy szerelmi háromszög története áll, ám

míg az Előző életek szereplői között fennálló különbségek kulturálisak, addig a Többesélyes szerelem cselekménye egy ideológiai konfliktus köré szerveződik.
Song filmjének egyértelműen egy főszereplője van, a látszólag anyagias nézeteket valló Lucy, aki minél inkább azt állítja, hogy minden egyszerűen kiszámítható, és csak anyagi biztonságért házasodna, igazából annál inkább bizonytalanabb ebben. Ez a belső ellentmondás már a film elején is tetten érhető. Lucy egy munkatársának elmeséli egy kliense, Sophie (Zoe Winters) szerencsétlen randisorozatát, aminek okát Lucy abban látja, hogy bár Sophie kvalitásai mind „okék”, ám egyik tulajdonsága sem igazán kiemelkedő. Ugyanakkor Lucy elárulja azt is, hogy jelenleg Sophie a kedvenc pártfogoltja, mert kedves embernek tartja – ez viszont nem egy kategorizálható, megfogható attribútum, nem rendelkezik piaci jelleggel.

Lucy a film során többször is magára erőszakolja ezt a kapitalista, dehumanizáló szemüveget. Direkt nem vesz tudomást az előbb említett kedvességről, illetve nem veszi észre azt a potenciális veszélyforrást sem, amely végül egy tragédiát eredményez. Lucy-t a bűntudata ébreszti rá arra, hogy rosszul közelítette meg az emberi működést és természetet, mert hiába van valakinek jólfizető állása, szép teste vagy elegendő centije, nem ez fogja szerethetővé tenni – sőt, ezek közül a kategóriákba sorolható dolgok közül egyiket sem lehet szeretni.


Az A24 stúdió Song filmje köré hatalmas romkom-clickbait kampányt épített.

A trailerben pörgősnek, viccesnek álcázott alkotás, amely első ránézésre a Bridget Jones elegáns verziójának tűnhet,
sokkal inkább egy lefojtott, (egyszerre jó és rossz értelemben) minimalista, mondhatni naiv románc. A film romantikus szála is inkább realisztikusnak tekinthető, ahogy a komikus jelenetek száma is egy kézen megszámolható (kettő van). A stúdió marketingstratégiája minden bizonnyal tudatos volt, akár még párhuzamba is állítható a filmben megjelenő Adore önreklámozásával: ahogy a kliensek az igaz szerelem reményében fizetnek a szolgáltatásért, úgy a nézők is egy klasszikus romkomot várnak, de végül egyikük sem azt kapja, amire vágyott. Song filmje minimalista-realista hozzáállása miatt rokonítható Woody Allen 1970-es években készült anti-romkomjaival (Manhattan, Annie Hall), de Hal Ashby egyes alkotásaival (Harold és Maude, Sampon) is.

A Többesélyes szerelem visszanyúl a Jane Austenes beütésű alapokhoz – a két férfiriválist társadalmi osztályuk különbözteti meg, és az önálló nőnek az anyagi biztonság és az érzelmei között kell döntést hoznia. Ez a fajta hármas dinamika működik az olyan híres romantikus filmekben, mint a Titanic, a Szerelmünk lapjai vagy éppen a Brooklyn. Ám Song filmje eltér ezektől abban, hogy

a Többesélyes szerelem egy érzelmileg sokkal lefokozottabb, szenvtelenebb alkotás, amelyből teljes mértékben hiányzik bármiféle grandiózusság:
itt az érzelmek kicsi, de felnagyított rezdüléseiről van szó. Szinte minden jelenet kimért és gondosan motivált, ez a feszesség és lényegre törés azonban néha zavaró, már-már szájbarágós, és a spontaneitás teljes hiányát kelti. Sajnos ez a minimalizmus nemcsak a cselekményt, de a színészijátékot is érinti. Nem érződik a szereplők között semmiféle izzás, így a néző se Harry-nek, se Johnnak, de még Lucy-nak sem tud szurkolni, hiszen a film még azt sem éri el, hogy bármelyikőjüket megkedvelje.

Ezek mellett a Többesélyes szerelem magában rejt egy igen furcsa, dramaturgiai zavart is, ami miatt nehéz azonosulni Lucy karakterével. A főhős egyszerre jelenik meg önerőből sikeres nőként és aranyásóként, aki mindkét férfinak azt mondja, hogy anyagilag teljes mértékben rájuk támaszkodna, megfeledkezve a saját jövedelméről. Sőt, a Többesélyes szerelem még egy történelmi inkorrektséget is tartalmaz: a film elején és végén megjelenik egy-egy ősemberes jelenet, amelyben egy ősemberfiú megkéri egy ősemberlány kezét egy százszorszép-gyűrűvel. Ez Lucy fantáziaképe az első házasságról, amely csak tiszta szerelmen alapulhatott, mivel akkor még nem létezett sem a magántulajdon, sem a kapitalizmus. Valójában azonban az első házasságok a suméroknál kötődtek, de azok jogi és gazdasági szövetségként szolgáltak. Valószínűleg ezek a részek egyfajta „vissza a természetbe” metaforaként szolgálnak, de sajnos hiteltelenségükből fakadóan nagyon esetlennek és sutának hatnak.

Ezektől a hibáktól eltekintve Celine Song filmjének legfontosabb jellemzője az, hogy állást foglal –

Song azt hangsúlyozza, hogy az egyre jobban elanyagiasodó világban továbbra is érvényes tud maradni a szerelem.
Valamint a film végi happyend egy olyan romantikus gesztus realisztikus keretek között, ami egy nagyon bátor húzás a rendezőtől.


A Többesélyes szerelem augusztus 14-től látható a mozikban.

2025. augusztus 2.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/tobbeselyes-szerelem-kritika