Barack Obama szerint meglesz az ára annak, ha Oroszország katonai akciót indít Ukrajna ellen. De vajon mi lehet ez az ár? Egyelőre egy konkrétumot tudunk. A Fehér Ház az amerikai és az orosz elnök szombat esti telefonbeszélgetése után bejelentette, hogy a részükről felfüggesztik a nyári G8-csúcstalálkozó előkészületeit, amelynek tervezett helyszíne Oroszország. Egy ilyen csekély árat azonban valószínűleg még boldogan kifizetne Vlagyimir Putyin. Az pedig nem világos, hogy milyen egyéb következményekkel kell számolnia. Bár egyelőre nem indított átfogó támadást Ukrajna ellen, de a zömében orosz nemzetiségűek által lakott Krím-félszigetet már orosz katonai ellenőrzés alá vonta. A nyugati hatalmak részéről egyelőre senki nem pedzegette egy esetleges katonai válaszlépés lehetőségét. Ami szóba került, az inkább a diplomáciai és gazdasági elszigetelődés lehetősége. Kövesse a háborús veszély fejleményeit percről percre! A pénzügyi fegyver ugyan kéznél van, de ennek csak hosszú távon van igazán ereje. Irán esetében például látványosan megroppantották a gazdaságot a nyugati szankciók, de ehhez is évekre volt szükség. Ráadásul az Egyesült Államok egyedül nem sokra menne a gazdasági szankciók – például a banki szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozása – bevezetésével. Szüksége lenne az európai szövetségesek részvételére, de az EU és Oroszország között olyan szorosak a gazdasági kapcsolatok, hogy – mint a New York Times írja - kétséges, sikerülne-e megnyerni az uniós tagállamokat egy ilyen büntetéshez. Vannak aztán a direkt katonai válaszlépés mellett egyéb hadászati megoldások is. A NATO például demonstratíve felvonulhatna a tagállam Lengyelország és Ukrajna közös határán. A New York Times által idézett katonai szakértő szerint ugyanakkor ennek is megvan a veszélye. Az esetleges támadás alá kerülő ukránok ugyanis azt hihetik, hogy a nyugati hatalmak a segítségükre sietnek, és ezen felbátorodva provokálhatják az oroszokat. Nem túl biztató a nyugati szövetségesek számára a 2008-as orosz-grúz háború tanulsága. George W. Bush akkori amerikai elnök több eszközzel is próbálta visszatántorítani a grúz területekre bevonuló oroszokat. Bush személyesen is szembeszegült Putyinnal (mindketten ott voltak a pekingi olimpia megnyitóján), majd amerikai hadihajókat vezényelt a térségbe. Logisztikai segítséget is nyújtott Grúziának abban, hogy az Irakban szolgáló katonái minél hamarabb hazatérhessenek. Humanitárius segélyt is küldött a grúz fővárosba, méghozzá katonai géppel, bízva abban, hogy az amerikai jelenlét elriasztja majd az oroszokat. Az orosz hadsereg végül nem is vonult be Tbiliszibe, de a néhány napos háborúval sikerült elérnie legfőbb céljait. Lényegében megteremtette annak a két területnek – Dél-Oszétiának és Abháziának – a függetlenségét, amelyek státusza körül a háború kirobbant. A nyugati hatalmak akkor nagyon fel voltak háborodva az oroszok eljárásán, de viszonylag hamar elült a vihar. Azóta számos példa – leginkább Szíria – mutatta, hogy Oroszország nehezen megkerülhető szereplője a világpolitikának.
