Szakértők egy csoportjának sikerült észlelnie egy szupermasszív fekete lyuk szívverését – írja az MTI. Az objektum egy 600 millió fényévre fekvő galaxis közepén található, és nagyjából óránként bocsát ki magából röntgenjeleket. A még nem teljesen értett jelenséget 2007-ben figyelték meg először, a fekete lyukat ugyanakkor 2011 óta kitakarta a Nap. Csecsuan Csin, a Kínai Tudományos Akadémia kutatója és csapata a közelmúltban számolt be a szívdobbanások újbóli felfedezéséről, amelyet az XMM-Newton európai röntgenműhold segítségével észleltek 2018-ban. Ez a szívverés bámulatos. Bizonyítja, hogy a szupermasszív fekete lyukak jelei nagyon erőteljesek és kitartóak lehetnek – mondta Csin. A fekete lyuk az RE J1034 396 jelű galaxishoz tartozik, és egy úgynevezett akkréciós korong veszi körül – ebben gyűlik össze a gáz és por, mielőtt örökre eltűnne az objektumban. A belezuhanó anyag olyan szinten felhevül, hogy az a röntgentartományban jól kivehető. A szívdobbanásszerű jelek keletkezéséről szóló fő elmélet szerint az akkréciós korong belső területei kitágulnak és összehúzódnak, így az anyag hullámszerűen zuhan a fekete lyukba. Az egyes dobbanások között eltelt idő jelezheti, mennyi, illetve milyen szerkezetű anyag található a fekete lyuk közvetlen közelében. Az RE J1034 396 galaxist 2011 óta a Nap takarta, így a röntgenműholddal nem tudták megfigyelni. Az XMM-Newton csak 70 fok és 110 fok közötti szögtartományból vizsgálhatja a Napot, ami ettől északra vagy délre van, az nem elérhető a műhold számára. A fekete lyuk ennek következtében csak 2018-ban került újból megfigyelhető területre. Addig nem volt világos, vajon még mindig létezik-e a szívdobbanásra emlékeztető jelenség. Ismételt felfedezése most lehetőséget ad arra, hogy jobban megérthessék a különös jeleket. Kiemelt kép: Getty Images
