2017 Előzetes Meghalt a város, éljen a város – New York-i afférok

Meghalt a város, éljen a város – New York-i afférok





Melankolikus romantikus vígjáték a városról, amely talán már elvesztette a régi báját – vagy mégsem? A New York-i afférok nagy meglepetéseket nem tartogat, de néhány kellemes pillanattal megajándékoz.

Van-e értelme Woody Allen után (mellett) filmet csinálni New Yorkról? Olyan filmet, amelyben a város nem csupán a cselekmény helyszíne, hanem élő entitás, fontos főszereplő, viszonyítási pont és az események alakítója. Néhány éve a Frances Ha-nak majdnem sikerült a bravúr – most Marc Webb is megkísérelte a lehetetlent, és ha újat mondani nem is sikerült neki, egy közepesen szórakoztató darabot azért összehozott.

A New York-i afférok eredeti címe, a The Only Living Boy In New York egy Simon & Garfunkel dalt idéz – és maga a film is olyan, mintha a búsongó szerzőpáros képzeletéből pattant volna ki. Ami eredendően nem lenne probléma: gondoljunk csak a Diploma előttre, amely szintén melankolikus Simon & Garfunkel dalokkal volt tele, ráadásul hasonló problematikát járt körül. Most a fiatal, tétova Thomas a nős apja szeretőjét csábítja el, miközben egy másik lányba szerelmes; ráadásul anyja idegileg labilis, és egy titokzatos szomszéd is besétál az életébe. Mindez elvileg rátesz egy lapáttal Mike Nichols filmjének konfliktusaira –

ám a valóságban a New York-i afférokból hiányzik elődje pikantériája és ereje.
Marc Webb neve – A csodálatos pókember 1–2. mellett – az 500 nap nyár rendezőjeként lehet ismerős. Új filmjének hangulata és témája a bizonyos körökben kultfilmnek számító romantikus darabot idézi, miközben egyszerre előrelépés és visszalépés is. Webb meghaladta az 500 nap nyár egyoldalúságát, itt a szövevényes kapcsolatok minden résztvevőjének szemszögét megismerhetjük. Ugyanakkor a New York-i afférok még kevésbé képes izgalmasnak ábrázolni ifjú hőse szerelmi vívódását: a film sokáig lapos, pedig a témához sokkal harsányabb, játékosabb, akár burleszkes hangvétel is illene.

A New York-i afférok Woody Allen művei közül leginkább a sokszorosan átrendeződő kapcsolatokat bemutató, ízig-vérig New York-i Manhattant vagy a Hannah és nővéreit idézi – csak hiányzik belőle a város varázsa. A film mintha a fejéről a talpára igyekezne állítani a New York mítoszát: a narrátor a nagy múltú metropolisz hanyatlásán, unalmassá válásán kesereg, amit elvileg a főszereplő váratlan kalandjai cáfolnának. Ezek viszont nem elég extravagánsak ahhoz, hogy élettel töltsék meg a varázstalanított közeget. A nagy hullámhegyektől és –völgyektől mentes történetben a jó nevű színészeknek (Jeff Bridges, Pierce Brosnan, Cynthia Nixon, Kate Beckinsale vagy az utánpótlást képviselő Callum Turner és Kiersey Clemons) sem kell megerőltetni magukat, hiszen sok kihívást nem kínálnak a szerepeik.

Ami mégis megmenti a New York-i afférokat, az a vége. Ekkorra a film végre felpörög, új irányt vesz, és (a műfajhoz képest váratlanul) az apró rejtélyek megfejtése teljesen átírja, amit eddig gondoltunk a hősökről vagy a cselekmény fordulatairól. A befejezés tölti meg élettel az elsiratott várost is, hiszen kiderül, hogy a sokféleségében is nagyszerű, egyszerre végtelen és otthonos New York mégiscsak élhető hely – ha megtaláljuk benne a helyünket.



2017. szeptember 27.

https://www.filmtekercs.hu/kritikak/new-york-i-afferok-kritika