Ma a csapból is az folyik, hogy délután négykor megérkezik a múltból Marty McFly az időutazásra átalakított DeLoreannel. Tech-szempontból nézzük meg, mi valósult meg a filmbeli jövőképből. Emlékszem, amikor a nyolcvanas években először néztem meg a Robert Zemeckis által vászonra álmodott jövőt, kifejezetten izgatott lettem, hiszen kiszámoltam, és rájöttem, 2015-ben 41 éves leszek, ami persze hihetetlenül öregnek tűnt tizenegynéhány évesen, de a lényeg az, hogy megérem a légdeszkát, az önbefűző cipőt, és a pizzahidratálást. Szóval vártam a dátumot erősen. Aztán persze elhalványult az emlék, és elvittek magukkal a létező technológiai fejlesztések, a számítógépek, mobiltelefonok, majd később a hordozható okos kütyük, de a mostani dátum jó alkalom arra, hogy megüzenjem a 11 éves kis BZ-nek, milyen is lett az a bizonyos jövő. Nos, nem teljesen olyan, mint a Vissza a jövőbe filmek álma, de azért vannak hasonlóságok is. Amik tényleg megvalósultak Drónok Jót nevetett a mozi közönsége, amikor Marty előtt az utcán eltrappolt egy kutya, amit egy önműködő, repülő robot sétáltatott pórázon. Érdekes módon ez akkor a hihetetlenebb elképzelések közé tartozott, ehhez képest a drónok manapság egyre divatosabbnak számítanak. Persze a nagyközönség még mindig csak távirányítású kis játékok formájában használja őket, de a szakmai közönség a filmforgatástól a térképezésen át a háborúskodásig sok mindent elvégezhet már ezekkel a repülő szerkezetekkel, amelyek ráadásul mesterséges intelligenciával felvértezve önállóan is végre tudnak hajtani különféle feladatokat. Ez tehát végülis bejött, még ha önműködően kutyasétáltató drónt még nem is láttam az eBay-en. Videókonferencia és óriási lapostévék Marty saját, öreg énjének házában bújkálva megrökönyödve látja, milyen lekezelően beszél vele főnöke – ráadásul egy egész falat elfoglaló képernyőn, amely egyben valós idejű videótelefonálásra használható. Akkoriban még vonalas telefonra is akár tíz évet kellett várni egy kérvény után, a tévék pedig a katódsugaras technológia miatt még csak laposak sem voltak, nem hogy ekkorák. Nos, egyrészt a tévék terén nagyot léptünk előre, az LCD és a plazma után már a LED, sőt az AMOLED a hívószó, a 3D ráadásul kimondva-kimondatlanul meg is bukott, ezért csak kötelességszerűen építik bele a mai készülékekbe. A legújabb sláger a hajlított kijelző a valós térélmény növeléséért. És igen, vannak már akkora tévék is, hogy egy kisszoba teljes falát elfoglalják. A videóhívás szintén nem újdonság. A Skype már azelőtt feltalálta, hogy megvette volna őket szőröstül-bőröstül a Microsoft, de ugyanígy megkaptuk ugyanezt a technológiát a Google-től és a Facebooktól is. Vállalati szinten pedig a Cisco vezetésével többen is ráálltak a csoportos videókonferenciákra, amivel a távmunkát és a szétdarabolt, sok telephellyel rendelkező vállalatokat segítik. Szóval e két terv is megvalósult, ugorjunk. Tabletek Az elképzelt 2015-ben Marty elé egy aktivista pattan, és aláírást kér az óratorony megmentéséért. Azonban nem papírt és tollat ad a fiatalember kezébe, hanem egy elektronikus kütyüt. Épp olyat, mint amilyeneket a legdrágább Apple boltoktól a hipermarketek akciós polcaiig bárhol megvehetünk. Az érintéses vezérlés miatt tulajdonképpen a legolcsóbb modellekre is írhatunk az ujjunkkal, és van egy csomó olyan szoftver, amely képes felismerni a kézzel írt karaktereket. Juhé, ezt is megugrottuk. Önbefűző cipő Már akkoriban is kilógott a lóláb a filmben alig elrejtett reklám miatt: a Nike a film által felvázolt jövőben olyan magasszárú csukát árul, amelybe elég csak belebújnunk, utána máris automatikusan befűzi és a lábunkra igazítja magát. Ugyan ez a technológia nem vált divatossá, de néhány éve először független dizájnerek készítettek működő prototípust, aztán a Nike is kiadott egy erősen limitált példányszámú sorozatot nemrég. De azért lássuk be, ez a technológia nem azért nem terjedt el, mert megvalósíthatatlan, hanem mert igazából nincs sok értelme. De a lényeg az, hogy elvben van ilyen. Ami már majdnem létezik Hologram A 2015-ös Hill Walley főterén ácsorogva Marty halálra rémül, amikor a Cápa sokadik folytatásának plakátja hirtelen kiugrik a helyéről és a virtuális ragadozó látszólag bekapja a fiatalembert. Hasonló technológiára már jóval régebb óta várunk (ugye mindenki emlékszik Leia hercegnő képmására Luke garázsában, amint megakadva szólongatja Kenobi mestert?), de ebben a formában még nem találkozhatunk vele. A valódi háromdimenziós megjelenítéshez sokáig csak a sok-sok évtizedes technológiákat felturbózó szemüveges módszerek próbáltak felzárkózni, de a legközelebb a különféle virtuálisvalóság-szemüvegekkel jutottunk. Egyrészt ott az Oculus Rift és különféle versenytársai, amelyek ugyan még mostanában is csak a leggazdagabbak, valamint a szerencsés tesztelők játékszerei, de ezeket használva valóban térélmény fogad minket. Másrészt ott a Microsoft HoloLens, amely a valós tér látványával kombinálja az odavetített 3D-s elemeket, viszont ez az eszköz egyelőre csak demó formájában létezik, 2016-ban csak néhány fejlesztő játszadozhat vele, és a mindenki által hozzáférhető változat legkorábban 2017-ben érkezhet. Szóval itt már látjuk az utat, de még nem jutottunk el a filmben látható megoldásig. Légdeszka ’85-ben Magyarországon még a hagyományos gördeszka is elérhetetlennek számított (a családunk is beérte pár felcsatolható NDK görkorcsolyával, aminek leginkább annyiban merült ki a haszna, hogy mindannyian kiválóan megtanultunk esést tompítani), de amikor megláttuk a talaj felett suhanó légdeszkát, máris minden kortársam ilyenről kezdett álmodozni. Nos, kedves Kisbézé, el kell, hogy keserítselek, továbbra sem száguldozunk ilyesmin. Bár néhány éve elindult a híresztelés arról, hogy egy startup elkezdte tesztelni a prototípust, természetesen gigantikus hoax volt az egész. A filmbeli valósághoz a Hendo 2 nevű modell jutott, amely tényleg lebeg a felszín felett, viszont nem használhatjuk akárhol. Az eszköz ugyanis a mágneses mezőket használva lebeg, de csak megfelelő, fémmel bevont felületek fölött. Az első változatról tavaly készült egy bemutató videó, melyet ide is beszúrunk, a Hendo 2 pedig a napokban jelenik meg, de az elv ugyanaz marad. Ami még mindig csak álom Repülő autó “Ahová megyünk, nincs szükség utakra” – mondta Doki a DeLorean felturbózott változatában. Bármilyen jól is néz ki, hogy a film 2015-ös évében már simán repülnek az autók, egyelőre semmi ilyesmi nem várható a valóságban. Aki ilyesmivel kísérletezik, még mindig a légpárnás járművek elvét, vagy valamilyen egyéb, sűrített levegővel, rotorokkal kapcsolatos megoldást használ, ami köszönő viszonyban sincs a filmből ismerős, láthatóan semmilyen légmozgást nem generáló járművekkel. Bár egy csomó sci-fiben már egyértelműen és általánosan hangzik az antigravitáció, ebből a valódi 2015-ben legfeljebb szubatomi méretű kísérletek terén láthatott kezdetleges kísérleteket néhány szerencsés tudós, és igazából semmi esélyt nem látunk arra, hogy a mi életünkben megváltozzon a dolog. Szóval továbbra is tessék szorgalmasan kerülgetni a kátyúkat! Hidratált pizza Igen, ’85-ben még pizza is alig volt Magyarországon, akkoriban épp a hot dogot és a hamburgert próbáltuk ízlelgetni, természetesen csalamádés-magyaros változatban. Az mindenesetre még a háztartásban tevékenykedő anyukáknak is nagyon izgalmas lehetett, hogy eljön az idő, amikor a főzést kiiktathatják a napi teendők közül. Csak beteszik az apró kockát a speciális mikróba, és egy másodperc múlva egy teljesen kész, családi méretű pizza gőzölög odabent. A mikrosütő továbbra is mikrosütő, betesszük a fagyott (ráadásul végleges méretű) pizzát, és kissé szottyosan, de felmelegítve kivesszük néhány perc múlva. És az igazi pizzához még mindig sütő szükségeltetik, ez van. Igaz, olyat már láttunk, hogy a 3D nyomtatás fejlődésével teszt-szinten ételt is lehet nyomtatni, de egyrészt ilyen eszközök még csak prototípus szintjén léteznek, másrészt a ma használt 3D nyomtatási technológiákat alapul véve egy pizza “kinyomtatása” jóval több időbe (és pénzbe) kerülne így, mint megsütni, vagy megrendelni. Van, amire a filmben sem gondoltak Ha a cikket olvasva elszontyolodnánk, hogy milyen keveset fejlődött a világ, azért gyorsan soroljunk fel pár olyan területet és eszközt, amelyet még Marty sem láthatott az egykori elképzelt jövőben. Nem láttuk jelét internetnek, hát még vezeték nélküli mobilnetnek. Nem voltak okostelefonok mindenki zsebében, ráadásul az emberek továbbra is a parkban és különféle vendéglátóipari egységekben ismerkedtek, nem pedig Facebookon, vagy épp Tinderen. Ha már a drónoknál tartunk, nézzünk le a földre is, a robotporszívó az elmúlt években vált divattá. Az autókban egyértelmű a GPS, ráadásul már tesztelik az önműködő járműveket az utakon. Ja, és Hill Valley-ben egy fiatalt sem láttunk szelfibotot lóbálva a kamerába csücsöríteni…
