Megnőtt A Sügérek Száma A Nagy-korallzátony Védett Helyszínein

A védett parkok létrehozása és a halászat korlátozásának kombinálása a jelek szerint beválik a Nagy-korallzátony és a kereskedelmileg fontos fajok állományának védelmében.

Az eredmények egy harmincéves kutatás eredményei, amelyet a James Cook Egyetem és az Ausztrál Tengertudományi Intézet kutatói végeztek, és a Current Biology folyóiratban tettek közzé.

2004-ben Nagy-korallzátony Nemzeti Park területének harmadán betiltották a halászatot. A korall-, hal- és egyéb fajok 80-as évek óta tartó megfigyelése révén a kutatók most össze tudták vetni a tengeri rezervátumok állapotát a halászatot engedélyező területekével. A David Williamson vezette kutatásban feltárták, hogy a legfőbb különbség a zátony kereskedelmi szempontból legfontosabb halfaja, a Plectropomus leopardus sügérfaj egyedszámában figyelhető meg.


llusztráció - Gyöngyházsügér korallzátonyon (Fotó: Getty Images)

Elmondása szerint jóval több sügért találtak a rezervátumokban és átlagos testméretük is nagyobb volt. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy a faj teljes biomasszája átlagosan 2,5-ször nagyobb a védett régiókban, mint a halászottakban. Hozzátette, ez a szám valószínűleg még magasabb lenne, ha nem lennének orvhalászok.

Fontos megemlíteni, hogy nem találtak különbséget a zátony általános egészségi állapotában a rezervátumokban és a halászott területeken. Míg a halászat gyakorlata bizonyos zátonyokon pusztító hatással van a korallokra és egyéb élőlényekre, a Nagy-korallzátonynál bevetett szelektív módszereket érintően nem ez a helyzet. „Az itt alkalmazott halászati gyakorlatok alapvetően horogra és zsinórra koncentrálódnak, így nem különösebben károsítják a képződményt” - magyarázza.

A rezervátumokat érintő egyik aggodalom, hogy nagyobb nyomás alá helyezhetik a rajtuk kívül eső területeket, ám Williamson és csapata nem talált bizonyítékot erre a hatásra, már ami a sügérfajt illeti. A halászatot engedélyező régiókban a sügérek populációs sűrűsége a menedékek megalapítása előtt és után is ugyanolyan volt. Williamson szerint ez részben megmagyarázható azokkal a halászati kvótákkal, amelyeket az iparra a menedékek létrehozásával egyidejűleg kivetettek.


A Nagy-korallzátony egy része a Whitsunday-szigeteknél (Fotó: AFP)

Hozzátette, a sügérek egyedszámának növekedése a védett régiókban valószínűleg profitot hoz a halászati vállalatoknak. Egy 2012-es tanulmányban ugyanis feltárták a sügérivadékok védett területről a halászatot engedélyező régiók felé tartó migrációját. „A lezárt területek halpopulációi igen értékes tenyészpopulációk, és hozzájárulnak a halászatot engedélyező régiók benépesítéséhez" - magyarázza.

A tanulmány másik érdekes megállapítása, hogy a menedékek nagyobb sügérei könnyebben átvészelték a Hamish-ciklont, amely 2009-ben alaposan megtépázta a zátonyt.

Hozzátették mindazonáltal, hogy a halászat csak egyike a zátonyra nehezedő nyomásoknak, hiszen meg kell birkóznia a klímaváltozással, a szennyezéssel, az üledékekkel és a part menti fejlesztésekkel is.

Az eredmények alátámasztják, hogy a menedékekben a hatékony védelem kritikus szerepet játszhat a tengeri biodiverzitás konzerválásában és a kereskedelmileg fontos halpopulációk fenntarthatóságában.

Forrás:http://www.hirado.hu/2015/03/27/megnott-a-sugerek-szama-a-nagy-korallzatony-vedett-helyszinein/

 

Ez nagyon tetszett!
Horgászok és ezért maximálisan értékelem a halállomány megvédését szolgáló összes intézkedést!
A tiszai-ciánkatasztrófa számomra egy fokkal nagyobb szörnyűség, mint másoknak!
Soha többé nem szabad megenni a tiszai halakat!

 

a túlhalászás miatt pusztulnak ki a a fajok és nem tudnak regenerálódni
az hogy pecázik pár ember attól nem pusztul ki a halállomány
jó hogy vannak ilyen védett helyek