2014. 05. 21. A Tejútrendszer szerkezetének megismerése nagy kihívás, hiszen középpontjának és síkjának irányában átláthatatlan por- és gázfelhők takarják el a műszerek elől a kilátást. Ezen az elektromágneses spektrum hosszabb hullámhosszait felhasználva, infravörös és rádióhullámok alkalmazásával segíthetünk. A Tejút spirálszerkezetét az atomos hidrogén eloszlásának rádiótartományban történt megfigyelésével sikerült feltárni. A Tejútrendszer középső vidéke a chilei La Silla Obszervatórium felett Fotó: ESO / B. Tafreshi A Tejútrendszer középpontján túli tartományok azonban így is rejtve maradtak. Néhány jel arra utal, hogy a spirálkarokat rejtő korongösszetevő, amit eddig laposnak hittünk, a peremvidéken kiszélesedik, és ráadásul ki is hajlik ebből a síkből, éppen úgy, mint ha egy frizbi egyik szélét felfelé, másik végét lefelé görbítenénk. Egy friss eredmény új módszert ad a csillagászok kezébe a kérdés vizsgálatához. A Michael W. Feast (Fokvárosi Egyetem Csillagászati Tanszéke) kutatócsoportja olyan cefeida változócsillagokat talált egy korábbi égboltfelmérés, az OGLE adataiban, melyek galaxisunk központi kiöblösödésének irányában, de azon túl rejtőznek. E pulzáló csillagok többé-kevésbé szabályos összehúzódásának és kitágulásának periódusa szoros kapcsolatban áll a csillag abszolút fényességével, ezért első rendű távolságindikátorok. A látszó fényességet megmérve ugyanis kiszámíthatjuk az objektum távolságát. A csillagok periódusa 1,2 és 3,8 nap közé esett, távolságuk átlagosan 50 ezer fényévnek adódott, de az egyik objektum 70 ezer fényévre található tőlünk. Mind az öt változócsillag a Tejútrendszer síkjától nagy távolságban van, megerősítve azt a feltevést, miszerint galaxisunk korongja kifelé haladva meggörbül és megvastagszik. Galaxisunk korongjának kiszélesedése az öt cefeida változócsillag (bal oldali kék pöttyök) távolságmeghatározása alapján. A Napot sárga korong jelöli. A jobb oldali kék pontok az ismert, közeli cefeidákat mutatják Fotó: saltastro.blogspot.hu Az elméletek szerint ezért a jelenségért az univerzum egészét kitöltő, galaxisunkat is körbevevő sötét anyag a felelős. A galaxisok peremén ugyanis kevesebb csillag van, így a sötét anyag hatása érvényesül, s az elképzelések szerint ez torzítja el a galaxis síkját alkotó látható anyag szerkezetét. Mivel a cefeidák viszonylag nagy tömegű és csillagászati értelemben fiatal objektumok, ezért keletkezésük a galaktikus korongban kellett, hogy végbemenjen. Éppen ezért az öt új csillag megfigyelt helyzete csak akkor érthető, ha maga a galaxis korongja hajlik ki ekkora távolságra. http://index.hu/tudomany/2014/05/21/meterrudak_a_tejutrendszer_tuloldalan/
