„Létrejöhetne egy olyan koalíció, amely nemcsak az Iszlám Államot semmisítené meg, de megszűnne a radikális iszlamizmus vonzereje is. Ez Oroszországnak is érdeke, és elvezethetne a szíriai polgárháború megállításához.” A nagyhatalmak és Irán között július 14-én Bécsben létrejött megállapodás nyomán július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadott el Irán nukleáris programjának korlátozásáról és az ellene hozott szankciók feloldásáról. Ugyanazon a napon az Európai Unió is jóváhagyta ezt. Irán vállalta, hogy „semmilyen körülmények között nem fog törekedni nukleáris fegyverek kifejlesztésére vagy beszerzésére”. Ha a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ez év végéig helyszíni ellenőrzések révén megállapítja, hogy Irán betartotta a megállapodást, akkor a szankciók megszűnnek, és a külföldi bankokban befagyasztott iráni pénzek is elérhetőek lesznek. Az ENSZ általános fegyverembargója további öt évig, a rakétatechnológiára vonatkozó embargó nyolc évig érvényben marad, ha pedig felmerül a gyanú, hogy Irán nem tartja be a kötelezettségeket, akkor 65 napon belül visszaállíthatják a szankciókat. Barack Obama amerikai elnök megállapította, hogy elvágták az összes utat, amivel Irán atomfegyverhez juthatott volna, orosz kollégája, Vlagyimir Putyin azt mondta, a világ fellélegezhet, Angela Merkel német kancellár szerint pedig „a megegyezés révén tényleg valós esély van arra, hogy az egyik legsúlyosabb nemzetközi konfliktust diplomáciai úton oldjuk meg”. Netanjahu izraeli kormányfő viszont történelmi tévedésnek nevezte a megállapodást, az Öböl-menti országok pedig, főként a szunnita Szaúd-Arábia, attól tartanak, hogy a szankciók feloldásával a síita rivális gazdaságilag és katonailag megerősödik. Irán boldog, és ünnepli a tárgyalások hősének tekintett Zarif külügyminisztert. Az országból Pahlevi sah elűzése után elmenekült több millió perzsa többsége a rendszer enyhülésében reménykedik. Az ország vallási vezetője, Hamenei ajatollah továbbra is elutasítja az Egyesült Államok közel-keleti politikáját, de most esély kínálkozik a regionális nagyhatalmi szerepre törekvő Irán és Amerika viszonyának rendezésére. Ez javítaná Obama megítélését, megerősítené a reformista Haszan Róháni elnököt, és fordulatot hozhatna a világpolitikában. Az 1935-ig inkább Perzsia néven ismert Irán a világ legrégibb, nagyrészt folyamatosan fennálló birodalma, eredeti kultúrával, ami túlélte a VII. században kezdődő iszlám térhódítást. Mint a síita irányzat fellegvára, élesen szemben áll a szunnitákkal, az ellene Szaddám Huszein Irakja által 1980-ben kezdett és 1988-ig tartó háborúban egymillió embert veszített. A magát Iszlám Államnak nevező szunnita terroristaformáció legyőzése nem képzelhető el az iráni hadsereg nélkül. Az Egyesült Államok az afganisztáni és az iraki háborúk után nem akar számottevő szárazföldi erőket küldeni a „kalifátus” ellen, az EU országai pedig végképp elutasítják azt, amit a muszlim világ azonnal egy új „keresztes hadjáratnak” nevezne. Ha sikerülne a szunnita, de a terrorizmussal szembenálló Szaúd-Arábiát és a többi Öböl-menti monarchiát valamennyire megbékíteni Iránnal, létrejöhetne egy olyan koalíció, amely nemcsak az Iszlám Államot semmisítené meg, de megszűnne a radikális iszlamizmus vonzereje is. Ez Oroszországnak is érdeke, és elvezethetne a szíriai polgárháború megállításához. Az Európát elözönlő menekültáradat egyik legfőbb oka így megszűnne, hazánk számára is nagy könnyebbséget hozna. A világgazdaság is sokat profitálna abból, ha Irán visszatérne az együttműködő nemzetek körébe. A felszabaduló iráni piac óriási befektetési lehetőségeket kínál az olajiparban, a repülőgépgyártásban, az infrastruktúra modernizálásában, véget vetve a világméretű recessziónak. Stabilizálná (tovább csökkentené) az üzemanyagárakat, és ez korántsem csak az autósok számára volna kedvező. Irán a magyar gazdaság számára is jóval komolyabb lehetőségeket kínálna, mint az eddigi „nyitások”. Lehet, hogy ez a perspektíva túlzottan rózsaszínű. A történelemben a kedvező konstellációk múlékonyak. Az Iránnal kötött megállapodás teljes kiaknázása bátorságot és képzelőerőt igényel, felülemelkedést a szűk párt- és nemzeti érdekeken. Világunk alakulását viszont évtizedekre meghatározhatja. http://valasz.hu/publi/megszunhet-az-europat-elozonlo-menekultaradat-legfobb-oka-114267
