ÉLETRAJZI TÁJÉKOZTATÓ. Megtalálták az 1917-ben orosz hadifogságban, Krasznojarszkban elhunyt magyar költő, Gyóni Géza sírját. Holló József nyugalmazott altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója a Kitekinto.hu-nak elmondta, hogy a bécsi irattári adatok, illetve a korabeli fényképek alapján Krasznojarszkban a napokban azonosították és hamarosan feltárják a sírt. A tábornokot a hír kapcsán a legújabb kutatási eredményekről is kérdeztük. Ady kortársa, a hányattatott sorsú költő Gyóni Géza csak egy a közül a több százezer magyar közül, akik a harctéren, illetve hadifogoly- és munkatárborokban haltak meg a Szovjetunióban. Ahogy a tábornok fogalmazott, a háború akkor ér véget, ha minden katonával sikerül elszámolni és eltemetni. Ám amint Gyóni Géza sorsa is mutatja, még az első világháborúból is jócskán vannak adósságaink. Amíg egy név is hiányzik, erkölcsi kötelessége az utókornak e kutatás folytatása. Gyóni Géza sírjának felkutatásával kapcsolatban Holló tábornok arról tájékoztatta a Kitekintőt, hogy Krasznojarszkban helyi szakértők, régészek és múzeológusok bevonásával rövidesen indul a feltárás a temetőben, ahol 1917. június 25-én helyezték végső nyugalomra társai a 33 éves korában elhunyt magyar költőt. Holló József elmondta, hogy a múlt héten a helyszínen járva megtalálták azt a magyar nyelvű obeliszket is, amelyet az elhunyt magyaroknak állítottak itt egykor. Gyóni Géza sírjára ugyan később rátemettek, miután 1970-ig használatban volt a temető, ám rövidesen indul a feltáró munka és a helyi hatóságok mindebben segítenek. E sorok írója is megtapasztalta két éve a Don-kanyarban, a rudkinói központi magyar katonai temetőben járva, hogy Holló tábornokot kedves ismerősként üdvözlik a helyiek. Ahogy ő fogalmaz, Oroszországot szívemberek lakják, akik a kegyeletet, az elhunytak emlékének őrzését szívügyüknek tartják. A hadisírgondozó iroda munkájához nagyon sok segítséget kap nemcsak az orosz társszervezettől, a Vojennie Memorialitól, hanem a helyi lakosságtól is. Kérdésemre, hogy a lassan megnyíló orosz levéltárak adatai alapján pontosabb-e ma már a kép arról, hogy hány magyar katona esett el, illetve hány hadifogoly és munkatáborokban elhunyt honfitársunk nyugszik orosz földben, elmondja: összesen 550 ezer magyar raboskodott a hadifogoly és munkatáborokban és 2-300 ezren soha nem tértek haza. Eddig egy 69 ezer nevet tartalmazó listát adtak át orosz részről. A rendelkezésre álló magyar levéltári iratok alapján viszont ezek közül csak 30 ezer embert sikerült pontosan azonosítani. Az a probléma, hogy annak idején a magyarul nem tudó orosz tábori irnokok ciril betűvel, fonetikusan írták le az adatokat és ha valaki erős tájszólással beszélt, egészen furcsa nevek kerekedtek ki. Sokat segít viszont az azonosításban, hogy a hadifoglyokról készült dossziékből a név mellett nagyon sok, az azonosítást megkönnyítő adat áll rendelkezésre. Az anyakönyvi adatokon kívül a saját aláírás is szerepel, ami megint csak sokat segít. A tábornok megmutatott egy dossziét, Deseő László vezérőrnagyét, aki Stomm Marcell tábornok tűzérparancsnoka volt. A dossziét 3 éve kaptuk meg. Deseő tábornok sorsát egyébként már 1993-ban sikerült tisztázni és ennek nyomán 1994-ben Sárospatakon temették újra. A 33-as számot viselő személyi dossziét, napra pontosan kitöltötték. Ebből kiderült, hogy 1943. február 3-án Kasztornaja településnél esett Deseő tábornok fogságba. Szerepel benne a teljes anyakönyvi lap, a személyi azonosító adatok, a fénykép, a fogságba esés körülményei, a kihallgatási jegyzőkönyv, a nála lévő tárgyak listája, de még az is, hogy milyen betegségei voltak a hadifogságban, illetve milyen gyógyszerekkel kezelték a Moszkva melletti Krasznogorszk hadifogolytáborában. Rákérdeztünk, hogy a szintén itt elhunyt néhai miniszterelnök, Bethlen István személyi anyagát is megkaptuk-e már hivatalosan. Holló tábornok elmondta, hogy az nem áll még rendelekezésre. (E sorok írója 1994-ban az MTI akkori moszkvai tudósítójaként először láthatta az iratok másolatát és adhatott hírt Bethlen István halálának körülményeiről és temetési helyéről. Némi ismeretségnek köszönhetően erre az aktára a moszkvai börtönigazgatóság levéltárában sikerült rábukkani annak idején.) ___________________________________________________________________________________________________ Gyóni Géza családi neve: Áchim. Az Áchim-család valószínűleg török eredetű. Gézáék ága a XVIII. században Cinkotáról került Békéscsabára. Édesapja Áchim Mihály evangélikus lelkész, az egyházközség harcos magyarosítója. Édesanyja Bekker Gizella, a pozsonyi virágvölgyi (magyarruhás) evangélikus tanító leánya. Géza 1884 június 25-én született Gyónon (Pest vármegye). Elemi iskoláit ugyanott végezte. 1894 elején mind a 6 gyermek difteritiszen esik át a paplakban; édesanyjuk, a törékeny asszony végigápolja őket; a 4 éves Ádámka június 10-én meghal, a legkisebbet, Piroskát akkoriban választják el: a kimerült anya búskomor, majd elmebeteg lesz - egy hosszú életre. Ime Gyóni Géza sorstragédiájának a csirája, erejének és gyöngeségének a magyarázata. Gyóni Géza Eredetileg Áchim Gézának hivták a helyi pap fiaként. Alap és középiskoláit Szarvason illetve Békéscsabán, az evangélikus Rudolf Főgimnáziumban végezte, majd Pozsonyban papnak tanult, ám húszévesen egy lelki válság hatására öngyilkosságot kísérelt meg. Ezután szülőhelyén jegyzőgyakornok. A közigazgatás nem neki való, újságírónak állt és verseket írt. Az Új Idők és a Pesti napló hozta kezdetben Petőfi és Vajda János hatását mutató verseit, de a Hét-ben is publikált. Ady hatására lelkes pacifista, utóbb a nacionalisa propagada nyomán a háborús uszítás apologétája és ebben a minőségében a kor ünnepelt és Ady által immár megvetett költője. A fronton katonaként megtapasztalva a háború borzalmait megváltozott a hangja. Juhász Gyula szavaival: 1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, s 1917-ben mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el. Mindez tényszerűen: Przemysl orosz ostroma alatt írta meg életművének legmaradandóbb, máig érvényes versét, a Csak egy éjszakára címűt, amelyben a bakákat halálba küldőket és a háborún vagyonokat kereső otthoniakat ostorozza. Hadifogságba esve a több mint hétezer kilométerre fekvő Krasznojarszkba került, ahol 1917. június 25-én 33. születésnapján társai elmondása alapján elborult elmével hunyt el.
